"Az Tsudálatos Baraglya": Aggteleki rövidtúra, a Baradla-barlang általunk eddig nem látott szakaszán

A Baradla-barlang aggteleki szakasza – közismertebb nevén az „Aggteleki Cseppkőbarlang” – Magyarország talán legismertebb természeti jelensége. A bejárat melletti sziklatömbön emléktábla hirdeti, hogy 1828-ban Kossuth Lajos is meglátogatta a barlangot. A másik kiemelkedés oldalában az UNESCO Világörökség címet megörökítő tábla látható, amit a karsztvidék egyik legszebb kőzetéből, az alsó-hegyi „tornanádaskai márványból” készítettek. A sziklafal is több emléktáblának ad helyet. A legrégebbi a "magyar orvosok és természetvizsgálók" 1867-es évből származó megemlékezése, felette található  Petőfi Sándor 1845. évi látogatásának, mellettük Vass Imre munkásságának, s a kicsit lejjebb elhelyezett negyedik tábla a Vörös-tói áttörés sikerének állít emléket.

    A Gömör–Tornai-karszt földrajzi egység Magyarország és a Felvidék területén, a Gömör-Szepesi-érchegység része. Az államhatár miatt általában két részét, az Aggteleki-karsztot és a Szlovák-karsztot külön említik, jóllehet ezek történelmi, földtani, tájföldrajzi és kultúrtörténeti szempontból is egységet alkotnak. Ami azt jelenti, hogy „Szlovák-karszt” csak a szlovákok fogalma szerint létezik, mégpedig 1920 óta, amikor is ezt az összefüggő, egységes földrajzi tájegységet is megcsonkították és elvették Magyarországtól, mint oly sok mindent (többek közt lásd például az egységes Tokaj borvidék szétszedése és egy részének „szlovák” bitorlása, valamint a Tokaj márkanév eltulajdonítása. Az egységes honi Baradla-barlangrendszer egy harmada is az "övék"... És most Baradla-"Domica"-barlangrendszernek "kell" hívni...).

A Baradla-barlang 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. A területet fokozatosan mélyülő tenger borította, A Baradla főágának leghosszabb része világosszürke, jól karsztosodó, cseppkőképződésre kiválóan alkalmas kőzetben, a Steinalmi Mészkőben halad. A kőzetben ősmaradványok, például zöldalgák, ammoniteszek, tengeri liliomok maradványai figyelhetők meg. A triász időszak után a terület a tenger színe fölé emelkedett. A hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek.    A barlangot és az ott található hófehér cseppköveket először – bár név nélkül és téves helymeghatározással – G. Wernher 1549-ben Baselben megjelent munkájában említette. A barlangról 1742-ben Bél Mátyás tesz említést híres földrajzi munkájában. (Bél Mátyás neves földrajztudós, polihisztor, a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakja. Életműve elismeréseképpen a magyar hontól, halála után a „Magnum decus Hungariae”, azaz „Magyarország nagy ékessége” címet kapta. /Őszintén bevallom, hogy sok nagy magyar honfitársunk dicsérő, elismerő titulusát hallottam már, de ennél szebbet még nem.../. Sírja, sírköve nem maradt fenn: Pozsony városában (nem Bratislaván) a temetőt, – ahol teste nyugodott –, a szlovákok megszüntették, helyén lakótelepet építettek…)    Az első bővebb leírás 1781-ben német nyelven az Ungarisches Magazin-ban, majd magyarul 1788-ban az iskolai oktatás számára írt Hármas kis Tükör című könyvben „Az Tsudálatos Baraglya” címen jelent meg. 1825-ben Vass Imre, a barlangot és a felette húzódó felszínt feltérképezte, a barlangról mindenre kiterjedő részletes leírást készített. Munkája a térképek mellékletével együtt 1831-ben jelent meg nyomtatásban magyarul. A barlang első kiépítését József nádor látogatása alkalmából 1806-ban végezték el, amelyet ő maga is lelkesen patronált. (József nádor, „A legmagyarabb Habsburg”, azon kevés Habsburgok közé tartozott, aki nemcsak szerette a magyarokat, hanem sok jót tett értünk, főleg Pest és Buda felvirágoztatásáért, a közművelődésért. Tökéletesen beszélt magyarul, sőt, fia, József Károly főherceg – mivel sok cigány munkásuk, szolgájuk is volt, akikkel méltányosan bántak –, cigányul is megtanult…Ő írta az első cigány-magyar szótárt, és az első cigány nyelvtankönyvet, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia is kiadott… /Ne feledjük: főúri nemesekről beszélünk!../). A bejáratot és a nagyobb szűkületeket kirobbantották, a patakon hidakat, pallókat helyeztek el. A legnagyobb fordulat akkor következett be, amikor kiépítették a villamos hálózatot és 1935-ben kigyulladt a fény a látogatott szakaszokban. Ez a Kessler Hubert irányította időszak a Baradla fénykorának tekinthető.