"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2019. december 19., csütörtök

A halálon is túli hűség legendája: a bánatában kővé vált mátka a Thököly út 64. számú bérház erkélyén


Egy kopott pesti bérház első emeletén egy fiatal pár lakott békében és boldogságban. De jött a Nagy Háború és a fiatalembernek be kellett vonulnia. Mindkettőjüknek a szíve szakadt meg, hogy el kellett válniuk egymástól. A fiút egy távoli frontra vitték. Teltek az évek, a hű feleség meg egyre csak várta, várta haza a férjét. Aztán vége lett a háborúnak, de a férj nem jelentkezett, hír sem jött felőle. De az asszonyka hite nem lankadt, tudta, hogy a férje él és egyszer haza fog jönni. Egész napon át, minden áldott nap reggelén, estéjén, éjszakáján ott várta lakásuk erkélyén a férjét, lankadatlanul figyelve a házuk előtti utcát, azt lesve, hogy mikor bukkan fel a szeretett kedves. Aztán egyszer csak csengetett a postás, s vele együtt szörnyű hír érkezett, hogy szerelme hősi halált halt a fronton. Mindenki megsiratta, meggyászolta a katonát, csak ő hitte rendületlenül, hogy férje még él, és vissza fog jönni hozzá. Újabb évek teltek el. De ő éjjel-nappal csak az erkélyen várakozott, még ételt, italt is alig vett magához. Csak a remény éltette. Fújhatott hó vagy szél, szakadhatott az eső, lehetett dermesztő fagy, mind nem számított, az utolsó leheletéig várta a férjét az erkély korlátjára támaszkodva. Aztán a rettenetes nagy bánatban, a hosszú éveken át tartó szomorúságban a sokat szenvedett szív egyszer csak megszakadt, gyenge virágteste pedig azon nyomban kővé vált… Onnantól fogva már csak egy hideg kőszobor lesett az erkély korlátján át, most már mindörökké figyelve az utcát, lesve a kedves jöttét…
   Pár nap múlva a katona, a férj hazajött. Öt évet töltött hadifogságban, amikor végre elengedték és végre visszatérhetett rég nem látott kedveséhez. Ő sem hallott hírt felőle rabsága ideje alatt. De nem sok örömöt lelt, mikor hazatért. Hű mátkáját ott találta az erkélyen kőszoborrá válva. Vigasztalan nagy bánatában átölelte, megsiratta. Könnyei ráfolytak kedvese hófehér márványarcára, és az olyan volt, mintha mátkája arcán is patakzottak volna a könnyek…
   A férj végső búcsút vett feleségétől és befalaztatta az erkélyt, hogy oda többé soha senki ki ne léphessen és ne zavarja felesége nyugalmát, amint még most is rendületlenül figyeli, lesi, hogy kedvese mikor bukkan fel az úton, a ház sarkánál, hogy végre megláthassa őt…  

Az épületet Ybl Lajos (Ybl Miklós unokaöccse) építész tervezte az első világháború előtt Pápai Manó varrógépgyár tulajdonos részére. Ybl Ervin (Ybl Lajos fia, neves művészettörténész) egyetemi éveit a párizsi Sorbonne-on végezte és tanulmányai során beutazta egész Franciaországot, hogy az ország műemlékeit tanulmányozza. Egyik ilyen útja során látta Bourges-ban Jacques Coeur VII. Károly francia király dúsgazdag pénzügyminiszterének palotáját, melynek bejáratát mindkét oldalról egy-egy kőszobor (egy férfi és egy női alak) figyeli. Hazaérve megmutatta e palota képét apjának, Ybl Lajosnak, akinek igen megtetszett, és a Pápai villa számára is faragtatott egy ilyen figyelő női alakot. A szobrot Ligeti Miklós, neves szobrász készítette. Pápai Manó a villát lányának Irénnek és annak férjének dr. Preszler Jenőnek szánta. A fiatalok véleménye is az volt, hogy ez a bájos erkély-dísz méltó éke lesz az épületnek, amely számukra is, a közös életük kezdetén, a halhatatlan hűséget szimbolizálta…



































2019. december 18., szerda

Hajdani zsinagógából vívóterem: imaház, gettó, raktár, edzőterem; az angyalföldi zsinagóga a Dózsa György út 55 szám alatt


A Dózsa György úti zsinagóga Angyalföldön, Budapest XIII. kerületében álló zsinagóga. Az eredetileg zsinagógának szánt épületet ma a Budapesti Honvéd vívóteremként használja.
TÖRTÉNETE
A zsinagóga Észak-Pest zsidóságának kiszolgálására épült meg az akkori Aréna (ma: Dózsa György) út mellett. A telek a korábbi zsidó temetővel szemben, az út másik oldalán terült el, és 1907. február 27-én vásárolták meg. Az építkezés Baumhorn Lipót tervei alapján még ebben az évben megindult, és a zsinagóga 1909-ben készült el. Baumhorn a korszak legnagyobb hazai zsinagógaépítésze. Bécsben tanult építészetet, majd hazatérve 1883 és 1894 között Lechner Ödön irodájában dolgozott, aminek hatása egyes épületein is meglátszik. Összesen 22, önállóan tervezett zsinagógája közül az angyalföldi megépítéséig készült el az esztergomi, az fiumei, a temesvári, a szolnoki, az újvidéki, valamint fő műve, a szegedi új zsinagóga. Építészetében keverednek a keleties, a reneszánsz és a szecessziós stílusjegyek.
   A zsinagógát a második világháború végén, a vészkorszak alatt, 1944-45 során gyűjtőtábornak használták, vagyis gettó volt, majd a harcok elmúltával ismét imaház működött itt. Az emigráció hatására a negyvenes évek végére a zsidó közösség létszáma alaposan lecsökkent, a zsinagógát raktárnak használták. Állaga pusztulni kezdett, de a teljes pusztulástól megmenekült, mert az épületet 1984-ben a Budapesti Honvéd Sportegyesület vásárolta meg; felújítást és átépítést követően vívószakosztálya rendezkedett itt be.

Az épület

A zsinagóga épülete középen négyzet alakú centrális térből, előcsarnokból és szentélyből áll. A központi teret kör alakú kupola fedi. A belső falakat sárga, kék, vörös és barna színű geometrikus motívumok díszítik. Miután a Honvéd átvette az épületet, azt renoválták, valamint belül át is építették. Az átépítés során két új födémet építettek be, amivel az edzéshez három szintet biztosítottak. A födém tervezése során ügyeltek rá, hogy az új elemek az épület régi elemeinek sérülése nélkül elbonthatók legyenek. A felújítás során a régi színeket használva díszítették a belső teret, azonban csak geometrikus formákkal, az eredeti szent szimbólumokat nem állították helyre. Összességében a zsinagóga nem szokványos használata, a ma is ott folyó vívóedzések jellege és eszméje nem méltatlan az épülethez.