A Jóistent csak azért nem hívtam fel telefonon, mert tudtam, hogy ügyemet illetően nemigen tudott volna segíteni. (Az ima sem jött volna be…). Így, először a MÁV Vezérigazgatóságát hívtam, ahol az elnök-vezérigazgatóval beszéltem. Hamar lerázott és visszairányított a MÁV Titkárságára. Ott segítendő, kapcsolták a MÁV Pályavasúti Területi Igazgatóságát, ahol közölték, hogy nem az ő asztaluk, javasolták, hogy hívjam fel a MÁV Kommunikációs Igazgatóját. Felhívtam. A már kissé engedékenyebbnek és megértőnek mutatkozó igazgató végül is azt mondta, hogy az általam kért engedélyt mégsem tudja megadni, mert a hely, ahova be szeretnék jutni, erősen balesetveszélyes, sőt életveszélyes. Rettenetesen elszontyolodtam, de gondoltam egy nagyot és kitaláltam, hogy felhívom a tényleg legilletékesebbet, ama bizonyos MÁV ipartelep és a MÁV Gőzösműhely vezetőjét. És csoda történt. A gépészmérnök úr szívélyesen invitált a látogatásra, megadván az engedélyt, bátorítva, hogy bejárjam a telepet és mondván, hogy annyit fényképezhetek, amennyit csak akarok. (A francba, hozzá kellett volna fordulnom, mindjárt az elején).
A szóban forgó hely pedig nem más, mint a MÁV Istvántelki Főműhelye, Újpesten. Itt, Budapest északi részén található Magyarország legnagyobb vonattemetője. A lassan szétrohadó, régi mozdonyok és vagonok közt olyan is van, ami az Auschwitzi haláltáborba vitt embereket. Az itt álló halálra ítélt, rozsdásodó, oszlásnak indult, régi fényüket teljesen elvesztő, kiszuperált mozdonyokat és vagonokat nyáron eső áztatja, bokros gaz veri fel, télen hó és jég lepi, mert az óriási csarnok födémje még 1945-ben egy bombázást és óriási tűzvészt követően beszakadt… Ráadásul az elmúlt évtizedek alatt az ide belógó vandál fiatalok ezeket a valaha gyönyörű mozdonyokat összegraffitizték, a vagonok egyikét-másikát felgyújtották, amelyek aztán teljesen kiégtek. Vérzik a szívem, látva pusztulásukat. Pedig igazi vasúttörténeti ritkaságok találhatók itt, így például első világháborús, és a két világháború közötti időkből származó mozdonyritkaságok, személyszállító vagonok. Különben az egész ipari park lezárt, magas betonkerítéssel, szögesdróttal őrzött terület, emberfia be nem tehetné ide a lábát.
Az 1905-ben átadott Istvántelki Főműhely
egykor a legnagyobb és legfontosabb vasúti járműjavító műhely volt
Magyarországon. Több mint ezren dolgoztak itt. A csarnokok nagy részét mára
lebontották, amit nem, az ma a temető: az egykori motorkocsiszín és a Gőzösműhely.
A háború után átnevezték Landler Jenő Járműjavító Üzemre, majd szerepe a gőzmozdonyok
kiszorulásával egyre csökkent. A telepen ma csak a MÁV Javítóműhelye (ahol a
mai motorvonat-szerelvényeket javítják), és a Gőzösműhely működik, ahol Mezei Gyula
gépész főmérnök vezetésével, egy tucatnyi elhivatott, mindenhez értő
vasúti szerelőmunkás, mozdonyvezető dolgozik. Igazi VASUTASOK! Áldozatos munkájukkal régi mozdonyokat
újítanak fel és mentenek meg az utókornak, azaz nekünk, gyerekeinknek és az
unokáinknak, hogy a jövőben még ők is láthassanak füstölgő kéményű, szikrát okádó, zakatoló, sípoló
gőzmozdonyokat. Ez a minden tiszteletet és megbecsülést érdemlő hős kis csapat a MÁV
Nosztalgia Kft tagjai. Ők "csinálták", alkották meg az új Aranyvonatot is! A Vasúttörténeti Parkban látható. A felújított titán csühösök, a 424-esek nyáron nosztalgiajáratként közlekednek Esztergomba és az észak-balatoni vonalon Tapolcáig.
Ma, a romos, jobbára födém nélküli lepusztult csarnokban a rozsdálló vasparipák között a MÁV két legendás 424-es gőzöse, a magyar gőzösök királya áll (az egyik egy hatalmas vörös csillaggal az elején). Egykoron a magyar ipar büszkeségeként tartották számon. A 424-es, ez a „bivaly”-nak becézett, behemót titán a magyar mozdonygyártás csúcsa volt: a legnagyobb, a legerősebb, a leggyorsabb; az erő, az elegancia és a nagyság megtestesítője. De vannak 301-esek is, amik még az első világháború előtt és alatt futottak a MÁV-nál, és nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia, de Európa legszebb és legmodernebb gőzmozdonyaiként tartották őket számon. Érdemes lenne hát megmenteni őket, mielőtt az idő, az enyészet, a rozsda bevégzi munkáját, és minden szét nem hullik… Csak a kocsiszín nagycsarnokát kellene felújítani, a mozdonyokon, vasúti kocsikon elég lenne csak állagmegőrző munkát (egy alapos festést) elvégezni, és a csarnokot látogathatóvá tenni, mint ahogy a szomszédságában lévő Vasúttörténeti Parkot kialakították, vagy ahogy most nemrégen a MÁV kőbányai Északi Járműjavító Műhelyét felújították (ma Eiffel Műhelyház, a Magyar Állami Operaház tulajdonában). Mindkettőt érdemes megnézni…
