"A Gerecse gyöngyszeme", a fák birodalma, a madárdalos Agostyáni Arborétum, Tata és Tardos közelében

Az Agostyáni Arborétum, „a Gerecse gyöngyszeme”, a hegység egyik páratlan szépségű völgyében a Bocsájtó-völgyben, Tatától és Tardostól néhány kilométerre, Budapesttől alig egy órára található. Az arborétum 30,5 hektáron mutatja be fás szárú növényeit. A völgy különleges mikroklímáját, – a domborzat és a vízfolyás adta helyi éghajlat kedvező hatásait – gróf Esterházy Móric fedezte fel, majd az ő kezdeményezésére indult meg a Szlavón tölgyek, illetve európai vörösfenyők telepítése, mely egyedek ma, a kert legidősebb fái. (Gróf Esterházy Móric, a nemes Esterházy család sarja, politikus, császári és királyi kamarás, és egy olyan titulusa is volt, hogy „valóságos belső titkos tanácsos”…(?)).

   A Gerecse hegységben fenyőerdőt nem találunk. Az itt elültetett vörösfenyők mégis kiválóan fejlődtek. Az 1950-es, 60-as években a Magyar Tudományos Akadémia kísérletei gyanánt 300 fajta, nagyrészt exota (egzóta) (trópusi, ázsiai) fát ültettek, melyek mára jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az Arborétum sajátos mikroklímájának köszönhetően, az országban egyedülálló módon több fenyőféléből álló erdőt csodálhatunk meg, melyek többsége nem őshonos a területen. A kertet tovább színesíti a cédrusok, mamutfenyők, tulipánfák, nyírek, vasfák, égerek, kőrisek, juharok, diók stb. több változata is, így az élőfa gyűjtemény jelenleg közel 300 féle fa és cserje közössége.

   A bejáratnál szépen faragott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész fafaragó tábor tagjai készítettek. A völgy hatásának köszönhetően, az arborétum a legnagyobb nyári kánikulában is kellemes, hűvös klímájú. A kert egész területét a Bocsájtó-patak szeli ketté, útjába gátat építettek és két tavat is létesítettek. Egyik hangulatosabb, romantikusabb mint a másik, teli halakkal, kuruttyoló békákkal, lehetetlenkék színű szitakötőkkel. Az Arborétumban ez idáig 71 madárfaj költése és 110 madárfaj megjelenése vált bizonyossá, így méltán viseli a „Madárdalos Agostyáni Arborétum” jelzőt, a Natura 2000, különleges rendeltetésű madárvédelmi terület.

   Utunkat az óriástuja méretes példányai – tövükben japán hibatuják – szegélyezik. Az arborétum legimpozánsabb részéhez vezető utat török mogyoró- és tiszafák szegélyezik. A kiszélesedő völgy otthont nyújt az örökzöldek közé ékelődő, díszítő jellegű lomblevelű fák, illetve cserjék foltjainak. A kis tó partján egy óriás vérbükköt pillanthatunk meg. Több helyütt atlaszcédrusokat találunk, illetve egy hegyi mamutfenyőt. A felső tó túlfolyójának környéke kitűnő környezetet biztosít a mocsárciprus számára, amelyből egész kis erdőbe botlunk. Csoportokat formál a japánciprus és a kínai szúrósfenyő is. Találunk még itt tulipánfákat, liliomfákat, selyemfenyőket, vasfákat, duglászokat, köztük pedig örök- és télizöld cserjék díszlenek.

   A különleges fák és virágok látványától, a kuruttyoló békák és az énekesmadarak koncertjének hallgatásától feltöltődve hagytuk el az arborétumot…