Bakonyoszlop gyöngyszeme, a Keresztelő Szent János templom; az Esterházyak családi kriptája. Pápa bazilikás Nagytemploma, a Szent István vértanú templom. Képeslapok Dudarról.

Bakonyoszlop egy kisközség Veszprém megyében, a Zirci járásban, Zirctől 10 kilométerre. Az Északi-Bakonyban, a Dudari-patak völgyében, környező hegyek lábánál fekszik. A győri múzeumban őrzött pattintott, csiszolt kőeszközök tanúsága szerint már a csiszolt kőkor embere is lakott itt. A bronzkor embere is élt a falu területén kb. 3000 éve. A falut név szerint nem említik ugyan ebben a korban, de a környéken élő rómaiak településének nyomát Oszlopon is megtalálták. A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak a Bakonyban. Oszlop lakói is szlávok voltak valószínűleg, mint a Bakony lakói általában, később azonban beolvadtak a magyarságba. 

   A település a középkorban is lakott volt, majd a török uralom alatt elnéptelenedett. Első írásos említése 1392-ből való (Ozhlop), ekkor Csesznek várához tartozott. Az 1700-as évek végén az Eszterházy család németajkú – sváb – telepeseket hozatott, akik újranépesítették a falut. Ezt a letelepedést a mai családnevek – Wolf, Meiszter, Bittmann, Baumgartner, Hellebrandt, stb. – jól érzékeltetik. Ezek a családok mára teljesen elmagyarosodtak, de úgy, hogy még mindig őrzik a régi hagyományokat, beszélik a sváb nyelvet, valami kapcsolatot tartanak a kintiekkel. Ezt a kötődést fejezi ki a község újkori címere, amely ún. beszélő címer, amelynek jelentése egyértelmű utalást tartalmaz a címertulajdonosra, vagyis  Bakonyoszlopra. A pajzs alsó részében elhelyezkedő zöld hármashalom a Bakony, míg az ezüst korinthoszi oszlop a falu nevének szimbóluma. A pajzsfőben lebegő ezüst heraldikai rózsák és a pajzstartó griffek a falu fő birtokosának állítanak emléket, az Eszterházy család ősi címeréből kerültek átvételre. A néphagyomány szerint azért nevezik így a falut, mert „… azután a nagy háború után (török harcok kora) a régi falu teljesen elpusztult (vernicht). Steierből 17 család jött. Mikor megérkeztek a steierek, körülnéztek, hová telepedjenek. Mindenhol erdő volt. Ahol ma a templom áll, ott egy katona felkiáltott: Ich habe eine Seile gefunden! (Egy oszlopot találtam!) És azon az oszlopon egy Mária-szobor állt. A falut ezután harminc éven át Seilenek nevezték, később lett magyarul Oszlop a neve…”. 1913 óta pedig Bakonyoszlop.  

   A II. világháború után szinte minden családnak volt hiányzó tagja, néha több is. Sokan haltak meg, sokan voltak hadifogságban és sokan tűntek el nyomtalanul. Lassanként megjelentek a nyugatról hazaszivárgó menekültek is. Lakásukat nem foglalhatták el, régi felszerelési tárgyaik, állataik sehol. Ez 1945 őszén kezdődött, 1946-ban folytatódott. Néhány vezető család kivételével mind visszajöttek. Nehéz körülmények között, de mégis itthon voltak, falujukban, rokonaik közelében. Félelemben éltek az előttük álló kitelepítések, deportálások miatt. Amitől mindenki félt, csak elérkezett. 1948. január 25-29. között zajlott le Oszlopon a kitelepítés, sürgős volt, mert a Felvidékről kiebrudalt magyarokat (23 család) nem tudták elhelyezni. A kitelepítettek végső száma 510 személyre tehető. Az 1946-48-as változások, a ki- és betelepítés, a politikai helyzet sok feszültséget keltettek a faluban. De aztán hál’Istennek, eljött a megbékélés, a kölcsönös tolerancia ideje is. 

   A falu egyik büszkesége, gyöngyszeme az 1726 - 1746 között Eszterházy Ferenc által építtetett, ma is ékeskedő római katolikus templom, a Keresztelő Szent János nevére felszentelt templom. Tornyában két harang lakik. A templom alatti családi sírkamrában nyugszik az Eszterházy család több tagja (Eszterházy-kripta). Huszonegy koporsó van itt elhelyezve, az első 1770-ből való, az utolsót 1949-ben szállították ide Svájcból.

                                                  Bakonyoszlop község hivatalos honlapjából