Egy igazi vulkán kráterében; a Hajagos, Diszel mellett

                       

A prehisztorikus kori, 9-10 millió évvel ezelőtti Pannon-őstenger az idők folyamán édes vizű, sekély tengerré vált, mialatt több száz méter magasan feltöltötte az üledékes iszap- és homokréteg. Tengerünk nyugalmas világát azonban egy rendkívüli eseménysorozat zavarta meg; a Balaton-felvidék, illetve a Káli-medence valamint a Tapolcai medence tengervíz áztatta homokos síkjain, több helyen láva tört a felszínre. A bazaltvulkánok úgy 5-3 millió évvel ezelőtt kezdték meg működésüket, amelyek kinézetre nem az ismert klasszikus formájú, klasszikus alakú vulkánok voltak. A mélységi magmának a Pannon-tenger több száz méteres lerakodott, nagy víztartalmú rétegeit kellett áttörnie, emiatt a kitörések rendkívül hevesek voltak (akár robbanásos kitörések is lehettek, mert ahol a tűz és a víz találkozik...), és tufazuhatag borította be a pannon üledékeket, majd a láva erre ömlött a kürtökön és hasadékokon keresztül (lávaömlés). Ezeket a vulkánokat körülbelül olyan felszíni, részben víz alatti lávaömléseknek, vulkánoknak képzelem el, mint amilyenek a Csendes-óceáni Hawaii-on működő pajzsvulkánok. Hawaii-típusú vulkánoknak is szokták nevezni őket. Még a vízi, tengeri környezet is kísértetiesen hasonlíthatott. A felszínen szétterült láva, kihűlve, vastag bazaltpáncélként védte az alatta levő puha, laza rétegeket. Aztán a vulkánok is kezdtek kialudni és kihűlni úgy 3-2,5 millió évvel ezelőtt. A tenger is lassan teljesen visszahúzódott (ekkor már beszélhetünk Pannon-tóról, később tórendszerről), és egy km vastagságban feltöltődött. Utolsó maradványai kb. 600 000 éve tűntek el. Végül csak a Balaton és a Kis-Balaton maradt belőle. (Az is valami. Igazi túlélő. És szeretjük). A föld is lassan lehűlt, a földtani heves mozgások, változások megszűntek, és minden megnyugodott. Azazhogy mégsem teljesen. Az ezt követő időszakban a klimatikus viszonyok (víz, szél, jég, fagy) szinte teljes vastagságban erodálták, lepusztították a pannon üledéket, egyedül a kemény bazaltsapkával védett, fedett részek maradtak meg, így idővel kiemelkedtek a környezetükből. És ebből az időkből így maradtak meg nekünk a valamikori aktív vulkánok, amelyeket ma is láthatunk, megcsodálhatunk, mint monumentális tanúhegyeket.

   Az egyik ilyen alig ismert tanúhegyünk (szerintem tíz emberből kilenc még a nevét sem hallotta, mivel mindenki csak a közismert tanúhegyeket ismeri) a Tapolcától, Diszeltől nem messze fekvő, majd 4 millió évvel ezelőtt kitört Hajagos. De úgy vélem - a helyszíni vizsgálódásaim és a látottak alapján -, hogy a vulkán múltbéli kialakulása, működése kicsit másként történhetett, mint a többi tanúhegyé. Így belső szerkezete is más, mint a többieké. Tudniillik a Hajagos nem egyetlen vulkán lehetett, egy kürtővel, egy kráterrel, mint például a Badacsony, vagy a Szent György-hegy. Egy széles, lapos, hátságot, vagy fennsíkot képzeljünk el, amelyben nem egyetlen vulkáni kráter, főkürtő van, hanem mellette több, kisebb, egymás mellett kitörő apró kráter, illetve kürtőcsatorna működhetett. Ennek során az izzó bazaltláva előbb kitöltötte a kráter és a kürtők közötti teret, majd a fennsíkon szélesen szétterült, amely aztán a védő bazaltsapkát alkotta. A teljes kihűlés után a kisebb vulkáni kürtők végül a bányászat „jóvoltából” maradtak fenn és kerültek felszínre, s így megláthattuk a kürtők keresztmetszetét, amelyek aztán – a bányászat még időben történt leállításával -, szerencsére nem kerültek lefejtésre. Így a lávakürtők keresztmetszete, belső szerkezete - mintha egy hatalmas kés kettészelte volna őket -, a bánya helyszínén tanulmányozható és megcsodálható. (A hegy és egy mellékkürtő keresztmetszetéről megpróbáltam rajzot készíteni).

   Mindig vágytam arra, hogy láthassam az Etnát, vagy a Vezúvot, Izland vulkánjairól nem is beszélve. De nem kell nekünk külföldre mennünk, hogy igazi vulkánokat láthassunk! Hiszen itt vannak helyben, kis hazánkban, és könnyen elérhetők. Ha valaki elmegy a például a Haláp hegy, a Kovácsi-hegy (az még működő bánya!), vagy ide, a Hajagos kőbányájába, az igazi vulkánokat láthat! Aki körbetekint bennük, mintha igazi kráterek kellős közepébe csöppent volna… és vagy 4-5 millió évvel vissza a múltba…

   Már sok itthoni vulkánt és kőbányát megnéztem már, de ilyen csodálatos, bámulatba ejtő vulkánt, mint a Hajagos, még nem láttam. Tudniillik ebben a kőbányában lehet látni a legtöbb vulkáni tevékenységet, földtani mozgást felvonultató és bizonyító képződményt; a bányafalakban több parazita vulkáni kürtőt, vagy fél tucat lávatumulit, egy hatalmas, monumentális nagyságú, ki nem „pukkant” lávahólyagot (tumulust) láthattam, valamint párnalávát és a bazaltnak többféle elválású (a láva megszilárdulása során keletkezett) formáit; kőzsákokat, bazaltoszlopokat, bazaltorgonákat, stb.

   Még be sem léptünk a szentélybe, már mindjárt a bánya bejáratánál, egy szűk parazita vulkáni kürtőt láthatunk, amelynek üregét teljesen kitöltötte a betüremkedő, sárga színű, az akkor, a tengervíztől folyékony üledékes homok és agyag.

   De mitől parazita egy vulkáni kürtő? A magmakamrából a kráterig vezető kürtőből (főkürtő) elágazó, a felszínt szintén elérő kisebb kürtőket nevezzük parazita kürtőknek. Úgy vélem, hogy ezek akkor jönnek létre, amikor a mélységből felnyomuló magmaláva áttöri a több száz méter magas, a Pannon-tenger által lerakott, nagy víztartalmú, üledékes homokréteget. A forró magma és a víz heves, robbanásos kölcsönhatása, az egymásnak feszülő iszonyatos földalatti, tenger alatti energiák, a belső nyomás következtében a láva nemcsak a főkürtön át távozik, hanem mellette, más utat is keresve, több mellékkürtön át próbál a felszínre törni. Ezeket a mellékkürtőket nevezi a vulkanológia parazita vulkáni kürtőknek.

   És mi az a lávatumuli? Amikor az olvadt lávában a megnövekedett óriási nyomás, esetleg a vízgőz szétfeszíti, kitágítja a megszilárduló lávakérget, s mint buborékot, kisebb-nagyobb üreges zárványokat, hólyagüregeket zár magába. Több ilyen tumulit, üreges zárványt láttam itt, a bányafalakban. Volt olyan, ahol a buborékzárvány nem hasadt fel, és csak a bányászat során került a felszínre, szerencsére csak a felét fejtették le. Ennek a feltáruló belseje sima és fényes. Viszont sok kisebb-nagyobb tumulit láttam, amelyek még a vulkáni aktivitás idejében felszakadtak és akkor az üregbe a nedves, üledékes, puha homok nyomult be és ott megszilárdulva jól elkülöníthető, színében és anyagában elkülönülő kőzetréteget képez.

   És a lávatumulus? A tumulus a mozgó lávafelszínen kialakuló kiemelkedés, felboltozódás. Igazából egy nagyméretű felnyomódott lávahát, felfúvódott lávahólyag. Szintén a belső nyomásváltozás hozza létre.

   De nincs vége a csodáknak. Jártunkban, amikor az egyik bámulatból a másikba esünk, amikor a különböző felszíni formákban, kőzetrétegekben gyönyörködünk, újabb csoda tárul elénk; egy fantasztikusan látványos, óriási méretű, sértetlen, tehát fel nem szakadt lávatumulus, egy lávahólyag. Olyan, mintha egy hatalmas lufit felfújtak volna a vastag bazaltréteg alatt. Izgalmas és kézenfekvő a kérdés; mi lehet a buborék felszíne alatt, azaz mi van a belsejében és hogy néz ki belül?.. Úgy képzelem, hogy egy hatalmas gömbszerű üreg lehet, amelynek belső bazaltfala tükörsima és fényes. S hogy a hólyagüregben a gáz még megvan-e (esetleg vákuumot rejt magában?..), vagy már elszivárgott, nos, ezt csak találgatni lehet. Izgi lenne ezt kideríteni és a végére járni… Egy négymillió éves vulkán szelleme lakozik a palackban?

   A Hajagos és a Hawaii típusú tengeri vulkánok közötti hasonlóságot mutatja, hogy a Hajagos lapos hátát is a tengeri üledék és sekély tenger borította, mielőtt kitört volna. Működésében a víz jelenléte és szerepe meghatározó jelentőségű. És csak ennek a tanúhegynek a belsejében fedezhetők fel parazita lávakürtők, valamint nagy számban lávatumulik és lávatumulusok (ebben mindegyik más tanúhegytől eltér). Ezért megállapítható, hogy rendkívüli, különleges és értékes vulkánunk a Hajagos. Nagyobb védelmet, nagyobb figyelmet és mindannyiunk számára nagyobb ismertséget érdemelne.