Vadállatok birodalmában: a Hideg-völgy árokrendszere a Pilisben, Budakeszi mellett: mászkálás egy embernemjárta homokárokban

Túráink, kirándulásaink során a sziklás kanyonok, szurdokok, szakadékok mellett árkokban is szeretünk mászkálni. Most egy ilyen, az emberektől nem zavart, csak a vadállatok által látogatott, nyomaikkal kitaposott, szinte járhatatlan, homokos árkot jártunk be. Nem annyira látványos, mint az előbb felsoroltak, de ismeretlenségével, vadságával és nem utolsósorban kemény fizikai erőpróbát igénylő kihívásaival számolva, érdemes volt végig menni rajta és felfedezni.

   Egy része kerítéssel volt körbezárva. Vajon miért? Tájékoztató táblát nem láttunk, de aztán rájöttünk, hogy miért. A természetet, az erdőket járva, bizonyára mindenki látott már kisebb, nagyobb, kerítéssel körbezárt erdőterületeket (nem vadasparkok, nem magánerdők). Magyarország őshonos erdeinek társadalmi rendeltetése összetett: kielégítik a faanyag-igényeket, szolgálják a turizmust, hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, jelentős szereppel bírnak a jó levegő, a tiszta víz és az egészséges környezet fenntartásában, munkalehetőséget biztosítanak. Ezeket a funkciókat csak az ökológiai szempontból is fenntartható erdőkezelés tudja biztosítani. Hazánkban egyre több területen alkalmazzák az örökerdő gazdálkodás módszereit, amely során nem jönnek létre vágásterületek, hanem a faanyagtermelés folyamatos erdőborítás mellett valósul meg. Azonban e gazdálkodási módnak a technológiái még nem kiforrottak, hiányoznak azok a vizsgálatok, amelyek több szempont alapján vetik össze a különböző erdőkezelési módokat.  

  Ezek a vadállatoktól kerítéssel védett blokkok, mintaterületek kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek. A cél ezeknek a területeknek a fokozott fenntartása, monitorozása, vizsgálata, elemzése. Így az állatok, mivel tőlük is védve van, nem tehetnek kárt az elzárt területen lévő élővilágban, fákban, bokrokban. Például télen nem rágják le a fák kérgét. De legfőképpen az embertől is óv a kerítés, mint az erdők, a természet legnagyobb rombolójától, károkozójától. Az előremutató erdőökológiai kutatás kontrollált kísérleti körülmények között vizsgálja, hogy a különböző erdészeti beavatkozások – úgynevezett fahasználatok – hogyan változtatják meg a termőhelyi viszonyokat, azaz a mikroklímát és a talajviszonyokat, és mindez hogyan befolyásolja a természetes regenerációt. Vagyis azt, hogy a kijelölt területen belül hogy alakul, fejlődik a vegetáció, természetes, „őserdei” körülmények között. Ezekben a mintanégyzetekben folyamatosan műszerekkel mérik, vizsgálják a termőhely, a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok (ízeltlábú közösségek, futóbogarak, pókok, televényférgek, talajlakó lebontó szervezetek) populációinak változásait.

   Ódor Péter, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint „a legtöbbünk oszlopos fákból álló, templomszerű, idős gazdasági erdőkön szocializálódott. A természetes erdők összetettebb látványához nem tudott hozzászokni még a legodaadóbb turista sem. Be kell tehát mutatni, hogy ezekben az erdőkben miért nincs „rend”, és milyen előnyei vannak a változatosabb, de az intenzíven kezelt parkok látványától jelentősebben eltérő erdőképnek. A feltételek javulásával pedig akár visszatérhetnek és megtelepedhetnek azok a nagyragadozók is, amelyek elengedhetetlenek az erdő természetes ökoszisztémájának fenntartásához. Mindezek nyomán az erdő más lesz, titokzatosabb és talán egy kicsit izgalmasabb is, de mindenképpen jobban érzi majd magát.”

   Mi természetesen a szabadon hagyott árkokat jártuk be.