Tereskén az Árpád-házi
királyok korában benedekrendi monostort és templomot alapítottak, a Boldogságos Szűz
tiszteletére szentelve, a „Boldogságos Szűz mennybemenetele” néven. Az
apátságot írásos dokumentum először 1219-ben említi, tehát még az első szent
királyok idejében alapították. Ma, tereskei Nagyboldogasszony templom a neve.
Az 1950-es években egy művészettörténész(!)
Tereske templomát „egy teljesen jellegtelen templomnak” nevezte. Természetesen
ezen vélekedéseket gyökeresen megváltoztatta az 1960-as években végzett
műemléki kutatás és helyreállítás, amely során feltárultak a templom nem is
sejtett középkori részletei. Így került napvilágra a templom északi hajófalán a
tíz méter hosszú, Szent László királyunk életéből vett freskó sorozat, amely ma
a templom fő ékessége, hazánk felbecsülhetetlen, értékes kincse. A mai
Magyarország területén csak Ócsán, Veleméren, Vizsolyban és Türjén találhatunk szent
királyunk életéből vett falképeket, amelyek nem teljesek, nagy részük töredékes.
(Az ócsai és veleméri királyképeket már bemutattam, a két utóbbit később mutatom meg). A tereskei freskó a mai Magyarországon, templomban a legteljesebb Szent László legenda-ábrázolás.
A fali képsoron a szent király, a magyarság lovagkirálya, egyik legnépszerűbb
szentje látható. Daliás termete, kivételes fizikuma miatt „Isten atlétájának”,
„Isten bajnokának” is nevezik. 1192-ben történt szentté avatása után életéből
vett legendáját, harci vitézségét, hősi tetteit, csodás megnyilvánulásait igen
sok helyen megörökítették templomi freskókon, falképeken. A legszebbek és legteljesebbek a felvidéki és erdélyi templomainkban láthatók. Szent László
legendaköre részben archaikus magyar mondai hagyományokból, részben középkori
történeti elemekből (Képes Krónika, Anonymus "Gesta Hungarorum", azaz "A magyarok viselt dolgairól", röviden "A magyarok története", valamint Kézai Simon "Gesta Hunnorum et Hungarorum" azaz "A hunok és a magyarok cselekedetei") tevődik össze. A
templom Szent László legenda freskóciklusának keletkezési idejét a kutatók a
XII-XIV. századra teszik.
A templomban fennmaradt még több falfestmény
is. A Szent László képsor alatt, középtájon két, nyugat felé lovagló páncélos
vitéz képe látható. Lejjebb, az oldalfal alsó sávjában egy finom
ecsetvonásokkal előrajzolt női alak töredéke fedezhető fel, valószínűleg Mária
ábrázolás.
A szentély oldalfalában található
pasztofórium (szentségtartó) a templom másik ékessége, amely Mátyás királyunk
idejéből való, a hazai reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása, a budavári,
visegrádi, vagy váci kőfaragó műhelyek valamelyikében készülhetett. Lementünk és megnéztük a templom különös hangulatú, régi altemplomát is.
A templomnak két jelentős barokk-kori
Mária-ábrázolása van, a 18. századból. A templomtérben álló Mária, a „Napba
öltözött Asszony” feje felett a 12 csillaggal ékesített korona, lába a
Holdsarlón nyugszik, jobbkezében jogart tart.
Az un. „Öltöztetős Mária” karján a Kisded szobra van. Mindkettőjük fején
korona, Mária kezében jogar. A szobor népi faragás. Régen a hívek által
készített díszes ruhákba öltöztették és a körmenetekben hordozták. A templom
sekrestyéjében látható. Az atya és a templomszolgálatot ellátó néni
megengedték, hogy oda bemehessünk és megnézhessük. Ugyanitt látható egy szintén
fából faragott 17. századi festett Krisztus szobor is.
