Az Építész, Steindl Imre impozáns palotája a székesfővárosnak: a pesti Új Városháza, a Fővárosi Közgyűlés üléseinek korábbi helyszíne a Váci utcában

A pesti Új Városháza (ami nem is annyira új), a látványos dísztéglás, neoreneszánsz épület Steindl Imre (fő műve a budapesti Országház) tervezése és alkotása. Az épület utcai front homlokzatán a keretekbe foglalt terrakotta díszítések rendkívül dekoratívak. A belső térben ismétlődnek a falakon ezek a motívumok. Az öntöttvas lépcsőkorlátok, oszlopok, ívek a kor zseniális mérnöki, építészeti csodája. A látványos, lélegzetelállítóan káprázatos, nagy ülésterme díszes kiképzésű, karzatát Lotz Károly freskói - alkotó tevékenységégének fontos állomása a reprezentatív középületek festményeinek sorában, ekkorra válik Lotz raffaelloi festészetet eszményítő művészete igazán egyénivé - díszítik (hat allegorikus nőalak az Igazság, a Tudomány, az Ipar, a Kereskedelem, a Művészetek, és a Közszellem). Az utcai és belső udvari homlokzatán található égetett kerámia díszítőelemeket a pécsi Zsolnay-gyár készítette. 

Elődjét, a Kasselik-féle régi pesti Városházát, melyet Hild József épített át három emeletessé 1863-ban, jellegzetes tornyával együtt, 1900-ban bontották el. Bontására a korabeli Erzsébet híd építése kapcsán, és a teljes régi Belváros bontása, a pesti hídfő beépítésének mai formában történő átalakítása miatt került sor. Az épület a mai Belvárosi nagytemplom mellett állt, az Erzsébet híd mai hídfőjének a helyén. Steindl egy monumentális középület tervét készítette el. Mivel a Mester ekkor már visszavonhatatlanul magáénak érezte a megbízatást - a közgyűléssel való egyeztetés nélkül - az egész külső homlokzatot neogót stílusban tervezte át. (Ez számára igen kedves volt, viszont a korabeli magyar hivatalos közvélemény ekkor elutasító volt a gótikával szemben.) Az építkezés 1870. június 1-én kezdődött. A bizottság csak ez év őszén vette górcső alá a terveket, s ekkor derült ki a turpisság. Szeptember 21-én az építkezést leállították, Steindlt pedig kötelezték egy, a magyar közízlésnek jobban megfelelő itáliai neoreneszánsz, valamint az olcsóbb kivitelezés érdekében egy egyszerűbb homlokzat kidolgozására. Az ekkor elkészült terveknek lehetünk ma is csodálói. Csak az épület ötkarú főlépcsőjének öntöttvas vázrendszerével sikerült a gótikát becsempésznie, ez a kiváló alkotás egyedülálló Magyarországon. Elérte, hogy nagyméretű közgyűlési terem épüljön, ez  ma is a főváros  egyik legreprezentatívabb, legimpozánsabb díszterme, a Lotz freskókkal és a legapróbb részletekre is ügyelő díszítésekkel káprázatosabbá téve. Az épület 1872-re, a közgyűlés nagyterme csak 1875-re készült el. Az időzítés ideális volt: Pest, Buda, és Óbuda 1873-ban egyesült.

Bár az utca szűkössége nem igazán tette akkor sem, és ma sem lehetővé, hogy teljesen rálássunk a homlokzatra (nekem is a túloldali járdán teljesen rá kellett tapadnom a falra, hogy minél jobban ”szemből” tudjam fényképezni az épület homlokzatát. Ezen még úgy segítettem, hogy egy bejárati lépcső második fokára állva, a fényképezőgépet magasra, így mintegy két és fél méter magasra tartva fotóztam…), de így is észrevehetően új színfolt volt az új városháza épülete Budapest épületei között. Ez volt az egyik legelső nyerstégla homlokzatú épület, és szintén újszerűek voltak a kerámiadíszek is. A városháza legeredetibb, és Európa-szerte párját ritkító alkotása a szabadon álló, egyedi kivitelezésű, gyönyörűen cizellált öntöttvas szerkezetű díszlépcsőház. Az vasépítmény egyértelműen gótikus formavilágú. Az öntöttvas lépcsőkorlátok, korinthoszi vasoszlopok a kor újszerű, mérnöki csúcstechnológiáját dicsérik.