Vulkántúra a Börzsönyben: egy ősi tűzhányó nyomában: a kőcsipkés kaldera és az andezitos kőtaréjok tetején, smaragdzöld kőtengerek és zúgó kőfolyamok partján

Folytatjuk a csodás Börzsöny felfedezését. A Börzsönyben egy régóta inaktív, de egykor heves kitöréseket produkáló vulkán alussza évmilliós álmát. Az utólag Börzsönyre elkeresztelt szupervulkán valaha majd 2 000 méter magasságot ért el. A több ciklusú és változatos vulkáni tevékenység már 14 millió éve befejeződött, s az azóta kitartóan dolgozó külső erők (szél-, víz- és fagyerózió) mára felszabdalt domborzatú vulkáni romhegységgé pusztították le e tájat. A vulkánosság lemeztektonikai hátterében a térség kontinens peremszegélyi mikrolemezekben való gazdagsága áll, illetve a Börzsönyt és vulkáni társait létrehozó Európai-tábla előtt egykor húzódó vékonyabb, óceáni kéregdarab déli irányú alábukási folyamata. A tűzhányó tevékenység a kárpát–pannon térséget kialakító lemeztöredékek mozgásának volt a következménye. A mozgás a miocén eleje táján fejeződött be. 

   A Börzsöny térsége már a mai helyén lehetett, amikor az igen aktív és majd két, két és félmillió évig tartó vulkanizmus (kb. 16 millió évvel ezelőtt) megkezdődött. Rekonstruálható, hogy a vulkáni működést heves, robbanásos kitörések jellemezték, melynek során a gyorsan kiürülő magmakamra beszakadt és nagy kiterjedésű, körkörös peremű mélyedés, kaldera keletkezett. Börzsönyben a táj meghatározó felszínformái a kisebb, 400-600 méter magas vulkáni kúpok. Ezek legnagyobbrészt lávakőzetekből állnak, s az alapos kőzettani vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy elsősorban kiömlési kőzetek építik fel e tájformákat. Ezek olyan változatos összetételű, eredetileg sűrűn folyó lávák voltak, amelyek meredeken feltornyosulva lávadómokat vagy dagadókúpokat hoztak létre. E formák még ott is, ahol a kaldera valószínűleg a mélybe zökkent, az ősvulkán hajdani peremét jelezhetik. A lávadómok keletkezésének vége felé hidrotermális tevékenység ment végbe, mely folyamathoz nemes- és színesfém-ércesedés kapcsolódott. Az egykor jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt - amelyekből nyomnyi mennyiség mindmáig megmaradt -, valamint az ólomércet főképp a XIV. században bányászták. 1795-ben pedig Kitaibel Pál egy Nagybörzsöny környékéről származó ércmintából írta le a tellúr nevű elemet. 

   A Börzsöny mai formái meglepően hűen őrzik az ősvulkán egykori szerkezetét. A hatalmas geológiai távlat és a jelentős felszíni lepusztulás ellenére a mai formák még úgy-ahogy őrzik a régi "Vezúv-típusú" vulkánok sajátosságait. Az avatottabb szemlélő a Magas-Börzsöny főgerince által szegélyezett katlanban viszonylag könnyen felismerheti a 3-3.5 km átmérőjű vulkáni beszakadást, kalderát. A felületesebben szemlélődő kirándulót inkább a lépten-nyomon található kisebb formák ragadják meg: a hegygerincek Börzsönyre elég jellemző törmelékesen cementált kőtaréjai, a nagyobb sziklák felaprózódásából keletkező kőfolyások, kőtengerek, illetve a kemény andezit alapkőzet még erősebb összecementálódása révén felszínen maradt különleges alakú képződmények.