A Magyar Zene Háza: "Nekünk írták a dalt!" A magyar populáris zene hőskora

Két évvel ezelőtt halkan és észrevétlenül, egy furcsa formájú, mézsárga-füstfekete színű intersztelláris űrhajó ereszkedett le a fák közé a Városligetben. Úgy látszik hogy itt ragadhatott, mert többé nem mozdult és nem szállt fel, hogy aztán eltűnjön az Űr sötét mélységeiben. Az idén, gondoltam, megnézem ezt a rejtélyes űrjárművet közelebbről, s tán a belsejébe is bekukkanthatok. Óvatosan közelítettem meg, körbejártam, felmértem gigantikus méreteit, majd egy nagy levegőt véve bemerészkedtem a belsejébe. Hát, uramfia, mintha egy hatalmas, óriási lukakkal átlyuggatott ementáli sajt közepébe kerültem volna. Bejártam minden zegét-zugát. Bámészkodtam, csodálkoztam és nyugtáztam magamban, hogy nem semmi egy űrhajó, annyi szent, majd hazamentem. Aztán megtudtam, ebbe az elhagyott, egyszerre természetközeli és természetfeletti atmoszférát sugárzó, extravagáns megjelenésű űrhajóba álmodta bele a Magyar Zene Háza egyedi világát Fudzsimoto Szószuke  japán sztárépítész. Kivitelezéséhez 25 milliárd forintot kapott a magyar államtól. „A Sas leszállt”, és most már örökre itt is marad Budapesten, a Városliget sűrűlombú, zöld fái között megbújva.

   Rock rajongó vagyok. A zenei berkekben úgy mondják, rocker. A beatzene már korán megérintett: Beatles, Bee Gees (a korai Bee Gees-t szerettem (amíg nem kezdtek el diszkót játszani…), egy lírai, érzelmes daluk, a Massachusetts a beatzene történetének egyik legszebb, ikonikus dala) majd jött a Rolling Stones a keményebb Rhythm ’n’ blues stílusával. Aztán 14 évesen, egyszer hallottam egy fülbemászó, dallamos pop-rock slágert, az első „rock” számot, ami teljesen elbűvölt: ez a Herman’s Hermits együttes No milk today, Ma nincs tej című száma volt. Innen eredeztethető a rock zene iránti affinitásom: teljesen megfertőződtem tőle. Aztán jött az első igazi, keményebb rock szám, és vele a klasszikus rock és a hard-rock szeretete: ez a szám a Led Zeppelin Whole Lotta Love, Rengeteg szerelem című száma volt. Máig a Led Zeppelin az első számú kedvenc zenekarom. Aztán jöttek szépen sorba a többi kedvencek ebben a műfajban: Deep Purple, Black Sabbath, Uriah Heep, Nazareth, Steppenwolf, Free, Queen, Van Halen, Cream, Who, AC/DC, az amerikai Grand Funk Railroad, Creedence Clearwater Revival, Mountain, Cactus, Colosseum, Canned Heat, Humble Pie, Boston, Rush, Kansas, a hazájukban nagyon népszerű, szerencsétlen sorsú Lynnard Skynnard (repülőgép-szerencsétlenségben az együttes minden tagja meghalt) és még sorolhatnám. De "mindenevő" vagyok, mert a blues, blues-rockot - Jimi Hendrix, Rory Gallagher - a jazz rock és a progresszív rockzenét is kedvelem: King Crimson, Genesis, Yes, Marillion, ELP, azaz az Emerson Lake and Palmer, Jethro Tull, Pink Floyd. Annak ellenére, hogy „rocker” vagyok, klasszikus komolyzenét, szimfonikus zenét is hallgatok: két kedvencem van: Liszt és az összes többi.

Magyar zenét illetően mindent szeretek, ami rock és igényes: az Illéstől az Omegáig, a Fonográftól az East-ig, a Panta Reitől a Solarisig, a Syriustól a Colorig, a P. Mobiltól a Tankcsapdáig. Rockkoncertekre gyakran jártam, főleg a legendás Budai Ifjúsági Parkba, az Ifiparkba az 1984-es bezárásáig. A Vár-klubba tagságim volt hosszú éveken keresztül, amelynek koncerttermében az akkori népszerű magyar együttesek színe-java megfordult. A 80-as években hódított teret a diszkó. De az csak bulizásra, táncolásra csajozásra volt jó.

   „Zenegyűjtő” is vagyok. Kezdetben volt a hanglemez, mint az egyetlen hanghordozó eszköz. Össze is gyűjtöttem vagy 500 darabot belőlük. Ezeknek a fekete bakelitlemezeknek különleges varázsuk, hangulatuk volt és van ma is. Olyanok, mint a könyvek az ember házikönyvtárának a polcain, azokat filmváltozattal, „E-könyvekkel”, elektronikus tablet-könyvekkel helyettesíteni nem lehet. Az a varázsuk, hogy hagyományosak, (és nem ódivatúak, „retrók”), kézbe foghatók és minden mással összetéveszthetetlen szaguk van. És egyáltalán, esztétikailag jó rájuk nézni, kézbe venni és tudni, hogy csak a tiéd. Bakelitlemez-gyűjteményemben vegyesen vannak külföldi és magyar lemezek. Képeim végén megmutatok ezekből egy párat és néhány más, saját(gyűjtésű), zenetörténeti, vagy a korra jellemző, retró kultikus tárgyat is.