Mindenki előtt ismert, hogy Rómának
van egy híres amfiteátruma, a Colosseum. Talán sokan tudják (de lehet hogy nem, nem
tudom), hogy Budapestnek is van egy Colosseuma. Ez bizony a római Pannonia
provincia Aquincum városának katonai (katonavárosi) arénája, az amfiteátrum, amely Óbudán,
a III. kerületben található. Igaz, hogy nem olyan nagy, nem olyan monumentális,
nem olyan látványos, és nem olyan híres mint a római, de a miénk. Egy másik, kisebb aréna is
található Budán, a polgárvárosi amfiteátrum, ez a HÉV aquincumi megállójánál
van.
Egy római felirat szerint az aréna Krisztus
után 145-ben még katonai gyakorlótér volt, majd erődítmény, Imperator Titus Aelius Caesar Hadrianus
Antoninus Augustus Pius, a rövidebb változatú, (egyszerűbb...), általánosan elterjedt
néven Antoninus Pius császár
uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a római
csapattest, a II. Adiutrix légió műszaki alakulata végezte. (Jelvényük a
vaddisznó és a pegazus volt). Az aréna (küzdőtér) mérete 89 x 66 méter
(nagyobb, mint a római Colosseumé! Annak mérete: 86 x 54 méter, ezért olyan mandula-alakú...). Hatalmas méretét
az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést
az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait
pontosan megszerkesztették.
Szerkezetileg vegyes felépítésű, vagyis kő-
és földamfiteátrum volt, ami azt jelenti, hogy a nézőteret, amely kőből épült,
földtömegre építették. A falrendszer (opus caementicium) kváderkővel burkolt és
ún. halszálkás boltozatú. (A kváderkő szabályos alakra, hasábbá faragott
építőkő. Fontos ismertető jegye, hogy nem vakolják be). Miután a IV. században
a gladiátor- és a vadállatviadalokat beszüntették, a bejáratokat befalazták. Az
amfiteátrum köveit a századok során egyéb építkezésekhez elhordták, így az
építmény nagy része fokozatosan eltűnt. Húsz boltíves bejáratából szerencsére kettő viszonylag épen megmaradt.
Alaprajza, formája ovális (elliptikus), és
egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az amfiteátrum 10-13 ezer néző
befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett
megközelíteni. A sarkantyúfalak és a lépcsőrendszerek maradványain túl, hál'Istennek megmaradt
az arénát övező, 4 méter magas belső fal nagyobb szakasza is, ami eredetileg a nézőket védte a
vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella volt, amiben a vadállatokat őrizhették.
Kettő kifogástalan állapotban maradt meg! Ezeket is lefotóztam. Az északi
kapunál lévő fülke a porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő
lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt.
Innen feliratos oltárkövek kerültek elő.
A késő római korban erődítménynek
használták. A longobárdok 6. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban
elfalazva ezüstkincset találtak. (Én itt most nem találtam semmit...). Az építményt azonban nemcsak a longobárdok,
herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták; földvárként
funkcionált.
A középkorban az amfiteátrum földdel
töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd később beépítették,
házakat építettek rá. A helyet ekkor Királydombnak nevezték, de a
külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját. A próbaásatásokat Nagy Lajos indította
be 1932-ben, majd miután lebontották a régi, jellegzetes óbudai házakat,
Szilágyi János és Nagy Tibor vezetésével 1938–1941 között tárták fel. A műemléki
helyreállítás Gerő László tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a
helyszínen talált építőanyag segítségével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése