Fiume
1776–1918 között a Magyar Tengermellék központi része, amely a Szent Korona
tagja, így a Magyar Királyságrésze volt, amely a történelmi középcímerünk alsó
csücskében látható kétfejű sasban (a város jelképében) is megtestesül. A város
fénykorát a Monarchia idején élte, azt a magyar korszaknak lehet tekinteni.
Számos épületet emeltek ekkor illetve az infrastruktúrát is jelentősen
fejlesztették.
„A Fiumében - mai nevén Rijekában - működő
Baross Magyar Kultúrkör Egyesület minden évben megemlékezik névadójáról, az
egykori „Vasminiszterről”,aki a mai napig meghatározza a város arculatát és
emléke elevenen él az évszázadok múlásával is.
Baross Gábor Neve összefonódik Fiume történelmével. Személye ma is
ismert és tisztelt. Amikor a város 1870-től magyar irányítás alá került, Baross
először a közmunkálatok minisztere, majd közlekedési miniszter volt. Kiemelkedő
súlyt helyezett a folyami, főképp a dunai hajózás fejlesztésére, de ugyanúgy
elsődleges tervei között szerepelt a tengerhajózási forgalom megindítása,
melyben fontos szerepet játszott a fiumei kikötő. Baross javaslatára a magyar
kormány azonnal megkezdte a kikötőhöz vezető utak, elsősorban a
Károlyváros-Fiume közötti vasútvonal kiépítését. A tengerhajózási forgalom
ugrásszerű növekedése szükségessé tette a fiumei kikötő nagyarányú
fejlesztését. 1914-ben itt készült Magyarország legnagyobb csatahajója, a
tragikus sorsú Szent István.
Baross Gábor, a „vasminiszter” neve eltéphetetlenül fonódik össze Fiume
történelmével. Amikor a város 1868-ban a Magyar Korona fennhatósága alá került,
Baross Gábor volt a közlekedési- és postaügyi miniszter. Elsődleges tervei
között szerepelt a Vaskapu szabályozása és tengeri kikötő kiépítése. A
magyaroknak ahhoz, hogy termékeikkel meg tudjanak jelenni a világpiacon,
tengeri kijáratra volt szükségük. Erre a legalkalmasabbnak Fiume látszott, ahol
már létezett egy, az akkori fogalmak szerint jelentős forgalmat lebonyolító, de
méreteiben nem megfelelő kikötő, melyet azonban meg kellett nagyobbítani,
kiépíteni és korszerűsíteni. Köszönhetően Baross Gábornak, azonnal megkezdődtek
a kikötő, valamint a működését biztosító épületek építkezési munkálatai,
kiemelt figyelmet fordítva a hatalmas raktárakra. A kikötő terveit Hilarion
Pascal francia mérnök, a marseillesi és a trieszti kikötő egyik tervezője, és
Hajnal Antal magyar mérnök készítették.
A 60 év során a kikötőben emelt 36, főként
többemeletes épület a historizmus, a szecesszió és a modernizmus stílusjegyei
viselte. Tervezői a kor kiemelkedő magyar, horvát, olasz és osztrák építészei
és mérnökei voltak. 1873-ban átadták a forgalomnak a Károlyváros (ma Karlovac)
– Fiumei vasútvonalat. A XIX. század elejétől, de különösen 1872-től, a város
lényeges átalakuláson ment keresztül. A velencei stílusú városmag körüli széles
utcák mentén díszes, palotaszerű köz- és magánépületek emelkedtek, nem is
szólva a kikötőről, amely az akkori kereskedelem és tengeri hajózás igényeinek
megfelelően volt felszerelve. Az utcák kövezettek, az egész város csatornázott,
és 1895-ben elkészült a vízvezeték is. 1903-ban a gázvilágítást
villanyvilágítás váltotta fel, jól szervezettek működött a közfürdő, a kórház,
a városi közlekedés, sőt bevezették a villamosjáratot is. Miután az épületek
legnagyobb része magyar építészek tervei alapján épült, Fiume – tipikus
mediterrán város helyett – inkább közép-európai benyomást kelt. Mintha Budapest
utcáin járnánk.
Baross Gábor érdemeit a fiumei városatyák is elismerték, és a város
díszpolgárává avatták. A kikötő egy része, a Porto Baross, mind a mai napig az
ő nevét viseli. A bronz emléktáblát, melyen Baross Gábor arcképe, és a
Vasminiszter felirat látható, a magyarországi Magyar Közlekedési Kultúráért
Alapítvány helyezte el. A tábla Rijekában, a Riva Boduli utca 1. sz.
épületének falán található.”
Forrás:
Baross Magyar Kultúrkör, Fiume
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése