„Most
először Tutanhamon sírjának felfedezése óta, ez az a kiállítás, ami lehetővé
teszi az emberek számára, hogy újra felfedezzék a kincseket és a temetkezési
tárgyakat olyan elrendezésben, ahogyan azokra rátaláltak 1922-ben."
(Dr. Wilfried Seipel, egyiptológus, a Bécsi
Szépművészeti Múzeum volt igazgatója)
Tutanhamon
Kr. e. 1332-ben lépett trónra 9 éves korában a XVIII. dinasztia egyik utolsó
uralkodójaként. Apja az eretnek Ehnaton fáraó volt; anyja neve továbbra sem
ismert. A legújabb kutatások szerint a fiatal fáraó komoly betegségekben
szenvedett (többek között vérszegénységben). Őt, a róla készített, idealizált
képek daliásnak, bátor vadásznak vagy félelmetes harcosnak ábrázolták, de a
valóságban Tutanhamon azon túl, hogy nem volt egy szépség, mivel kiálló
fogsora, nőiesen kikerekedő csípője volt, még farkastorokkal és dongalábakkal is
született. Deformált lába miatt még az is elképzelhető, hogy mankóval járt. A
fiatal királyt sújtó betegségek minden bizonnyal arra vezethetők vissza, hogy ő
maga is családon belül köttetett házasság gyümölcse volt, és felmenői között is
gyakori volt a közeli rokonok, akár testvérek házassága. (Fáraóéknál ez nemcsak
divatos trend, hanem hagyomány, szokásjog és kötelező elvárás volt…) Ezzel igyekeztek
megvédeni a vérvonal tisztaságát, de nem tudhatták, hogy ez biológiailag milyen
katasztrofális hatásokkal járhat. Tutanhamon is saját húgát, féltestvérét,
Anheszenamont vette feleségül. Élő gyermekük nem született, ellenben a király
sírboltjában két leánygyermek – egy 4 és egy 7 hónapos -, elvetélt szülésből
származó, bebalzsamozott holttestét találták meg Carterék…
Uralkodása egyik legjelentősebb vívmánya az
volt, hogy megtagadta apja radikális (eretneknek minősített, az egyistenhitet favorizáló) vallási
reformjait, amelyek destabilizálták az országot.
„Mikor őfelsége trónra lépett, mint király, az istenek és istennők
már-már feledésbe mentek. Kápolnáik pusztulóban voltak, s romalmazokká
lettek, benőve növényekkel. Az istenek hátat fordítottak ennek az országnak.
Őfelsége emlékeket készített az isteneknek. Újjáépítette szentélyeiket, mint
végtelen időre és örökkévalóságra szóló emlékeket. Többet adott, mint amennyi
előtte volt, s túlment azon amit az ősök ideje óta tettek...”
|
|
Részlet a Restaurációs sztéléről
|
|
Ez
a Tutanhamon uralkodásának első évére keltezett vörösgránit sztélé (melyet a
karnaki templomban találtak) beszámol arról, hogy az új fáraó helyreállította a
régi hitet: az elhanyagolt templomokat az egész országban felújíttatta és
ellátta mindennel; a papok visszakapták régi kiváltságaikat, új papokat
neveztek ki.
Az ifjú fáraó kilenc évig ült a trónon. Halála
máig rejtély. Valószínűleg egy (esetleg vadászat közben, vagy harctéren
szerzett?) nyílt térdsérülés elfertőződése okozta halálát. Ekkor 18 éves volt.
Ezután Ay ült a trónra, annak ellenére, hogy
a jelek arra mutatnak, Tutanhamon Horemhebet szánta örökösének arra az esetre,
ha utód nélkül hal meg. Horemheb csak négy évvel később, Ay halála után lépett
trónra, és a III. Amenhotepet követő négy fáraó emlékét – köztük (galád módon) Tutanhamonét
is – igyekezett kitörölni az emlékezetből: felirataikat eltüntette, képmásaikat
leverette, uralkodási éveiket a királylistákon a sajátjához adta hozzá. (Tutanhamon
sztéléjét is Horemheb uzurpálta (bitorolta), így ma az ő neve olvasható rajta).
(A kis hamis…). Ez az évezredeken át tartó elfeledettség is hozzájárulhatott
ahhoz, hogy Tutanhamon sírját kifosztatlanul találták meg a 20. század elején.
Ekkor történt, 1922-ben, hogy a Nílus-menti Királyok völgyében az angol
Howard Carter…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése