Beatlemánia: a 'sárga tengeralattjáró' és a 'gombafejűek' Egerben: az egri Beatles Múzeum, Európa harmadik és legnagyobb ilyen múzeuma

55 évvel ezelőtt, 1970. április 10-én megrázta a nemzetközi közvéleményt, főleg a rajongókat, amikor Paul McCartney bejelentette a sajtóban, hogy vége, ennyi volt, feloszlik a Beatles. A világ legmeghatározóbb popzenekaraként a Beatlesről szinte tényleg megírtak már mindent, amit lehetett, hiszen az együttes példa értékű zenei, kulturális hatása, zenei hagyatéka és kereskedelmi sikere elképesztően fontos részét képezi a világ popkultúrájának. 

   Az 1960-as évek elején a Beatles egyike volt a sok-sok ismeretlen Liverpooli zenekaroknak. Csak nekik sikerült igazán kitörniük az ismeretlenségből. Csak néhány más bandának sikerült ez, ha nem is olyan nagy mértékben: Kinks, Troggs, Hollies, Small Faces, Faces, Dave Clarce Five, Dave Dee Dozy Beaky Mick and Tich, Herman’s Hermits, Spooky Tooth, Sprencer Davis Group, Ten Years After, Yardbirds, Status Quo, Animals, Monkees, Crazy Elephant, Archies, Bread, Equals, Marmalade, Procol Harum, Rare Bird, Them. (A legtöbbje csak egy, vagy max. két nagylemezig jutott el. Az igazán nagy formátumú sikeresebbekről, befutott együttesekről alább teszek említést.).

   Visszaemlékezve, zenerajongásom a Beatlessel kezdődött. Pontosabban, még előbb, 14 éves koromban a rádióban hallottam a Herman’s Hermits angol beat együttestől a „No milk today – Ma nincs tej” című számot. Megfertőződtem. Aztán, utána, valóban jött az angolszász nagy hármas, a Beatles, a Bee Gees és a Rolling Stones. A dallamos beat, pop és aztán majd a rhytm and blues zene ideje a Stones-szal. (A nagy hármas, mint nálunk az Illés, Omega, Metro). Időben ez a 60-as évek, valamint a 70-es évek eleje. (Ne feledjük, minden zene alapja a blues). Amerikában már épp enyhült a hippi mozgalmak zenei irányzata, a szandált lassan felváltja a csizma és a hosszú haj is inkább már a lázadás jelképe, és a Peace, Love, Freedom hármast felváltja a Sex, Drugs and Rock’n’ Roll életérzés. Kétségtelen, hogy elindult a zenei korszakváltás. Itthon is alakulnak a rockzenekarok, vagy átalakulnak a bandák, és a beat helyett keményebb stílust vesznek fel. Aztán a rádióban, a Szabad Európa Rádióban meghallottam a Led Zeppelin „Whole Lotta Love – Rengeteg szerelem” című számát. Végem volt. Azóta vagyok rock rajongó és Zeppes. Aztán jött a szintén brit nagy hármas, a Deep Purple, a Black Sabbath és a Uriah Heep. De nem volt megállás, mert a klasszikus rock bandák mellett megjelentek a blues-rock, a hard rock, a pszichedelikus rock, a progresszív rock és a jazz-rock igényes képviselői is: Mountain, Grand Funk Railroad, Creedence Clearwater Revival, Jimi Hendrix, Canned Heat, Rory Gallagher, Sweet, West, Bruce and Laing, Foreigner, Boston, Cansas, Journey, Rush, Jethro Tull, Pink Floyd, Emerson Lake and Palmer, Genesis, King Crimson, Queen, Yes, Camel, Colosseum, Styx, Marillion, The Who, Free, Bad Company, Blind Faith, Cream, Black Crowes, Cactus, Humble Pie, Nazareth, AC/DC Bon Scottal, Eloy, Van Halen. Időt kiálló zenék ezek, vagyis hallhatatlanok, ma is érdemes hallgatni őket. És természetesen a Beatlest is…