A versek

Az itt olvasható versek Kurucz Józsefnek a versei. Én csak írogatok ezt, azt, de Ő valóban költő, Poéta. Verseit – az Ő engedélyével és hozzájárulásával – továbbíthatom mindenkinek, aki olvassa és beszéli a magyar nyelvet.

                                                                   Apa, Anya!

                                                Ha gyermeket nevelsz,

                                                És ez számodra így természetes,

                                                 Ne ordíts Vele!, ne kiabálj!

                                        Mert a gyermeki szív többé nem muzsikál.

                                                                    Szeretnék

                                              Szeretnék egyszer még boldog lenni

                                                    Bejárni hegyeket, völgyeket

                                                  Szeretném egyszer azt hallani,

                                                   Hogy sóhajmentes a lélegzet.

                                                  Feledd el az édes rút álmokat

                                                     Álmodjál szépet, másikat

                                              Feledd, hogy egyszer megismertél

                                               Ki számodra örök rejtély maradt.

                                                  Az idő a sebeket begyógyítja

                                                   Az enyémet jól tudom soha

                                                Csak megenyhíti a fájdalmakat

                                                       A Bölcs természet Ura.

                                                             Edit

                                       Panaszkodik szám,

                                                 de ne figyeljen rám.

                                       Panaszom fájó, s maró,

                                                 egy alantas szájból egy malterkaparó

                                       Okoskodón zokogó

                                                 bűnös szerelmet vallani mer

                                       Mert tudja róla a világ,

                                                 hogy ócska ember hitvány, zsivány.

                                       Ha egyszer mégis meghalok

                                                 fejfámra ezt íratom

                                      Élt és szerette kegyedet,

                                      de meghalt, mert nem volt viszont szeretve.

                                                            Mária-szobor

                                                  Kapkodva írom e sorokat

                                                      Meglátlak-e valaha?

                                                Úgy élnék veled Kedvesem

                                      Mint ahogyan senki mással nem élhetsz.

                                          Mint egy gyermek várom az időt,

                                              Hogy Véled járjam az erdőt

                                             Mária-szobornál megállnánk

                                                Örök esküvel fogadnánk

                                            

                                           Nem hagyjuk, hogy az erőszak

                                                   Közénk álljon valaha.

                                                            Tücsökzene

                                               Sötét éjben tücsök ciripel

                                               Párját keresi, neki tetszeleg.

                                               Hangját csak az értheti meg,      

                                               Kinek szól e kis éji zene.

                                                               

                                                            Hófehérke

                                               Amikor megláttalak, nem tudtam a nevedet.

                                               Esküszöm, Hófehérke a neved.

                                               Hófehér arcod, gyönyörű szemed

                                               Egy egész világot látni benne meg.

                                               Hiszed, hogy van igaz szerelem?

                                               Hogy két szempár boldogan egymásra nevet?

                                               Hiszed, hogy nem kell szólni?

                                               Mert a tekintet mindent elmond, mindent elhitet.

                                          Az év minden napján mit kívánok én?

                        Az év minden napján mit kívánok én,
                        Kit itt hordozok a szívem közepén? 

                        Ki, mint fantom kísér utamon, 
                        Kitől szabadulni nem tudok…

                        Becsukom szemem, s előttem állsz,
                        Mint egy csodálatos égi látomás.

                        Hangod tisztán fülembe cseng, 
                        Melyre szívem hevesen ver.

                        Kívánom, éljél boldogan, 
                        Néha tedd félre a gondokat.

                        Legyél gyermekien vidám,
                        S hallgassál minél több lágy melódiát.   




                                                                   Hozzád

                                                   Rossz zakómat felveszem,
                                                   S futok hozzád sietve
                                                   Melletted oly jó kedvesem
                                                   Elfelejtek minden keservet.
                                                   Sokat gondolkodom én azon
                                                   Mi tetszik rajtad oly nagyon?
                                                   Talán karcsú termeted
                                                   Égő, gyönyörű két szemed  
                                                   Talán sejtelmes énekek
                                                   Hajszolnak feléd édesem.



                                                                 
                                                                    Az élet

                                                   Az élet küzdés, bukás,
                                                   Sírig tartó nagy versenyfutás.
                                                   Keresni a jót a szépet
                                                   S még nem találni, ez az élet.





                                                               Búcsúzom

                                       Búcsúzom Tőled, ki álmaimban él.
                                       Bár ismeretségünk alatt lehettem volna Földön járó lény.
                                       Bár ne okoztam volna lelkednek problémát
                                       Csak daloltam volna szépet, bódítót.
                                       Haladj az élet útján tovább,
                                       Habár az élet rögös és csupa bosszúság.
                                       Feledd az embert, ki tisztelt, szeretett
                                       S ne rúgj bele, ha látod, hogy az árokban részegen hentereg. 




                                                                 Remény  

                                       Ha egyszer véget ér ez a lidérces álmodás  
                                       Új álmot szövünk, mely mindenkinek oly csodás
                                       Letesszük a fegyvert, s mondjuk kapa kell
                                       Átkapálni a gyerek után a rendeket.




                                                                  Szüzek voltak

                                       Bemocskolt szüzek, drága gyermekek,
                                       A rontásról nem mindig tehettek.
                                       Ha nem sikerül, ez eddze testetek,
                                       Annak adjátok magatokat, kit szerettek.
                                       Legyen jelszavatok ezután;
                                       Bölcsőt kérünk, s hozzá egy rendes apukát.
                                       S a Föld majd bölcsen forog tovább.
                                       Kacsint hozzá a Nap; 
                                       Ni csak, megváltozott a világ.   
                                       Ha majd felnő a gyermek, mondjátok meg neki,
                                       Ki az, kitől ártatlanságát féltheti.
                                       És ő majd boldogan énekelheti,
                                       Szerelemből született ez a pici. 
                                      
                                      


                                                                  Kutatás

                                      A kutatáshoz nem kell más csak két dolog
                                      Egy tiszta papír és egy toll
                                      Egy ész mely józanul evez
                                      Kies völgyön és kiszáradt tengeren.
                                      És ha nem így érzed, dobd el tolladat
                                      Vedd a kapát és rójad a sorokat
                                      S ha megkapáltál és arattál gabonát
                                      Akkor vedd a tollat, írj s kutass tovább.