"Meseszép itt még a lépcsőmászás is". Fáy András, a "Nemzet mindenese" kigondolta, Ybl és Gottgeb Antal felépítette: a volt Pesti Hazai Első Takarékpénztár Székháza, az Ybl-palota.

„Ha nem Széchenyit illetné a „Legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „Haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán a „Nemzet mindenese.”

                                                                                         Mikszáth Kálmán, Fáy Andrásról

Az első hazai takarékpénztár megalapításának gondolata Fáy András kezdeményezésére valósult meg. 1840-ben, létrehozásának eszméjét nem csak a kishitűek, hanem még maga - a legnagyobb reformer egyéniség -, Széchenyi is kétkedéssel fogadta. De a kezdeti nehézségek ellenére a bank rohamos fejlődésnek indult. Ekkori szervezetében tisztán humanisztikus intézmény volt: egyfelől az ügyfélcentrikus takarékosság gyámolítására(!) s az uzsora kiirtására(!) vállalkozott, e mellett működésének, munkásságának eredményeit (nyereség) közcélokra fordította(!), valamint nagy szerepet játszott a nagy budapesti építkezések finanszírozásában(!). A mai profitéhes bankok példát vehetnének róla és kicsit magukba nézve visszanyúlhatnának az akkori banki- és üzletpolitika nemes eszméihez. „A takarék-pénztárok, mint tenger az apró folyókat, felfogják a szorgalomnak megtakargatott fillérjeit, ezerekre, milliókra gyűjtik azokat. Ezen szorgalmi ösztönt és takarékosságot költögetni, serkenteni, ápolni a köznépnél czélja, iránya a takarék-pénztároknak…” - írja Fáy „A takarék-pénztárok hasznos voltáról” című munkájában. Az 1860-as években a banknak már szüksége volt egy központi székházra. A mindvégig jól prosperáló takarékpénztár 1948-ban államosításra került, felszámolták, üzletágait az Országos Takarékpénztár (OTP) vette át...

   A gyönyörű historizáló neoreneszánsz stílusú épületet Ybl Miklós terve alapján Gottgeb Antal műépítész kezdte el építeni 1866-ban és 1869-ben lett készen. A monumentális palota sarokhomlokzatát díszes kupola koronázza. A Károlyi utca felőli bejárata olyan, mintha egy diadalkapu lenne. A kaput felül díszes erkély zárja, amelyet kiugró, íves, kőcsipkés konzolok tartanak. A kapualjba illetve az előtérbe lépve, a nagy ívű keresztboltozatot karcsú toszkán-dór oszlopok tartják. A lépcsőházban széles, nagy átmérőjű, kényelmes és egyedülállóan elegáns megoldású csigalépcső tekeredik fel az emeletekre. A vékony, aranyozott öntöttvas oszlopok Schlick Ignác vasműves mestermunkája, a hazai vasművesség elképesztő remekműve. A lépcsőházat a szakmai elegancia magasiskolájaként tartják számon ma is. „Meseszép itt még a lépcsőmászás is” – írták az épület esztétikai szépségéről áradozva Ybl és Gottgeb méltatói. A lépcsőház tetejét felülvilágítós kialakítású színes, festett üvegmennyezet zárja. A kapualj tágas csarnokában és az épület díszei között mindenhol fellelhetők - mint az ahhoz illő szimbólum, a dolgos, szorgosan gyűjtögető méhek ábrázolásai. A mennyezeti díszek között griffmadarakat figyelhetünk meg. Ybl kedvenc állata a griff (lásd pl. a griffek által őrzött Unger-házat a Múzeum körúton. Később ezt az épületet is bemutatom.). A madarak szájában a meg nem értést, a hitetlenséget jelképező kígyók tekeregnek. Az átriumos, belső udvarra lépve nagy üresség fogad, szinte hiányérzete támad az embernek. S valóban, joggal, mert itt, a tágasnak mondható udvar közepén, valamikor egy Ybl tervezte, csodálatos, figurális, kéttányéros díszkút állt. Most csak a vörösmárvány körmedence kávája van meg. A díszkutat - ha már ilyen szépen felújították az épületet -, érdemes lett volna visszahelyezni, eredeti állapotában újrafaragva. Egyébként, a díszkút később a Rákóczi térre került, ahol az ostrom alatt elpusztult… Az udvar túlsó végében bejárat vezet az épület bérház részének lépcsőházába. Mennyezetén - akárcsak a fő lépcsőház esetében -, itt is természetes fénnyel átvilágított színes üvegablak pompázik. Az első emeleten - a Szivarszalon fogad bennünket, amely pazar megjelenésével ejti ámulatba az ide látogatót: színes ablaküvegek, egy kandalló a sarokban és sötét színű, faragott nehéz bútorok állnak a fal mellett. A ház híres lakója volt Benedek Elek, a nagy mesemondó. Márványtáblája a homlokzaton látható.

Fáy András. Író, politikus, patrióta, nemzetgazda, polihisztor, filantrop. A magyar reformkor kulturális és társadalmi, gazdasági mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, nemzetéért az utolsó szívdobbanásig sokat tevő, példaadó, fáradhatatlan személyisége. Széchenyi szövetségese. A másik "Legnagyobb magyar". Az első magyarországi bank megalapítója. Nemes közügyi tevékenységek egész sora fűződik a nevéhez: az Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Nevelőnőképző Intézet megalapítója, számos egyesület és intézet elnöke, egyszóval - én ezzel a címmel is illetném -, a „Haza jótevője”. Egyike volt nemzetünk legdolgosabb és leghasznosabb fiainak, aki egész életét a haza javának szentelte, önzetlenül, jutalmat nem várva… Személyes „évenkénti hasznának egy részét hazai köz és jótékony s szent czélokra, a nyomor és inség enyhitésére forditani szokta, tetemes összeget, mintegy 16 000 pengő frtot áldozott, melly tettének jutalmát számos ügyefogyott (értsd gyámoltalan, nem eléggé tájékozott) szegényeknek - kiknek nyomorát enyhitette s könynyeit leszáritotta - áldása kiséri…”
   Sokrétű tevékenysége során mindig higgadt, józan és praktikus maradt, egészséges észjárással, nyugodtan és jó kedvvel intézte dolgait, mert sem fáradtság, sem pillanatnyi sikertelenség nem zavarta meg vidámságát, jólelkét, humorát. Így méltán szolgált rá a "Vidám bölcs" elnevezésre is.