A Börzsöny a Kárpát-medence kialakulását kísérő vulkánosság korai, 16-13,5 millió évvel ezelőtti, közép-miocénkori szakaszának eredménye. Az intenzív vulkáni tevékenységnek az eredményei az Északi-középhegység vulkáni hegységei. A kitörések nagyrészt szubtrópusi, trópusi sekélytengeri környezetben zajlottak. A meglehetősen nedves környezet eredményeként kezdetben a robbanásos, nagyon komoly anyagszórással (illetve a kitörési felhők összeomlásával járó tömegmozgásokkal) jellemezhető kitörések domináltak. Az első fázisban egy nagyjából 30-35 kilométer átmérőjű vulkán (megavulkán), illetve a robbanásos kitörések után "beszakadt" kalderája jött létre, nagyjából ez, az utólagos tektonikus mozgások által széttagolt kaldera adja a hegység keretét. A vulkáni működés viszont egyre inkább lávaömléssel, lávadóm-képződéssel járt, valamint vélhetően ennek nyomán jelentős hidrotermális ércképződés zajlott le, ennek köszönhető Nagybörzsöny ércvagyona. Ekkor már 4-5 kilométer átmérőjű, ma is kiválóan felismerhető kelderája (Kemence-völgyi kaldera) jött létre, mely a miocén legépebben megmaradt vulkáni képződménye Magyarországon. Meredek falai egyértelműen robbanásos eredetre utalnak.
Hazánk legnagyobb ex-vulkánján, a Börzsönyön, fantasztikus természeti kincseket fedezhetünk fel. A vulkánosság „kézzel fogható” maradványait: bizarr andezit tornyokat és látványos kőtengereket. De ilyen kincsünk például a Kemence és a Csarna-patak völgye, benne a legendás erdei kisvasút nyomvonalával. A Börzsöny faanyagának kitermelését már 1893-tól erdei vasutak segítették, a vonalak kiépítése komolyabb lendületet az első világháború előtti években vett. Az erdeitől 1920 után nagyrészben (erdőink 80%-át vették el tőlünk!) megfosztott országban a Budapest közeli erdőterület jelentősen felértékelődött, így a börzsönyi vasútvonalak egyre csak terjeszkedtek, összhosszúságuk az 1930-as években 200 kilométer körüli volt. A Csarna-völgyi részé 1913-ban kezdődött, elsősorban azért mert innen lehetett a legjobban feltárni az északnyugat felé "nyitott" vulkáni kalderabelső még nagyrészt érintetlen erdeit. A területen az első világháború után gazdálkodó esztergomi érsekség folyamatosan építette tovább a vonalakat, ahogy a második világháborút követően az állami gazdaság is, hogy hamarosan a kemencei legyen a hegység talán legnagyobb hálózata. A Fekete-völgyben 1913-ban épült meg a Csarnavölgyi Erdei Vasút, amelyen kezdetben ló vontatású vagonokban szállították az innen kitermelt fát. A vasút az 1900-as évek derekáig szolgálta a faanyag mozgatását, legutoljára 1992-ben gördült át szerelvény rajta.
1993
tavaszán és 1999 nyarán heves esőzések voltak a környéken, amelyek elmosták a kisvasút nagy részét. Katasztrofális,
iszonyatos erők működtek közre, a Természet megmutatta erejét. Hidakat sodort
el a megáradt patak, több helyen a pályát is alámosva. A villámárvizek
elsodorták a pálya hídjainak és átereszeinek jelentős részét. Ma a völgyet
bejárva kezdetben csak a hidak hűlt helyén vagy roncsainál megszakadó pálya
tűnik fel, de hamarosan sokkal "vadregényesebbé" válik a környezet:
az alámosott pálya gyakran lóg a levegőben, néhol talpfákkal, néhol azok
nélkül. Szerencsére nem számolták fel az elpusztult vasúti pályát, hanem meghagyták
örök mementóként, bizonyítva, hogy a Természet az úr, nem az ember. Jelzett turista
útvonal lett a völgyben kialakítva, amelyen bejárhatjuk a teljes vasúti
szakasz nyomvonalát. S mindez egy meseszép, szemet gyönyörködtető, varázslatos völgyerdőben. Magyarország egyetlen ilyen ámulatba ejtően különleges helye.
Az elmúlt húsz évben a szakemberek nem csak a turistákat szállító kisvasutat alakították ki, hanem az egykori erdei vasutak minél több járművét igyekeztek megmenteni és lehetőség szerint felújítani, majd forgalomban, és egy létesített erdei vasútmúzeumban bemutatni a nagyközönségnek. A felújított vonal Kemencétől kiindulva 2009-ben érte el a mai feketevölgyi végállomást, így már 4 kilométer hosszan lehet vonatozni. Ezt tettük mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése