Apám bányász volt, vájár: Mecseki Szénbányák, Komló, Béta akna. Magyarország legmélyebb művelésű bányájának tárnáiban dolgozott, frontfejtésben, 800 méter mélyen. A bányalift hat perc alatt ért le az alsó tárnákhoz... A bányától ment nyugdíjba. Szerencsés volt, a jó Isten és Szent Borbála vigyázott rá, hogy ezt jó egészségben megérhesse. Balesete nem volt, de megélt néhány bányaszerencsétlenséget, amelyek a bányában történtek. Ilyenkor, néha bányamentő is volt. Egyszer elmesélte, hogy bányaomlás történt a vágatban, a támfalak beomlottak és több tíz tonna szén és szénpor zúdult az ott dolgozó kollégáira. A bányamentő csapatnak apám is tagja volt. Elmesélte, hogy az egyik kollégáját, akire rátalált az omlás alatt és aki még élt, megpróbálta gyorsan kiásni, először lapáttal és kézzel az arcát szabaddá téve, hogy levegőhöz jusson. De akkor a beszakadt mennyezeten át újabb nagy mennyiségű szénpor zúdult rájuk. Tenyerével, karjával, majd testével próbálta eltéríteni a szénpor folyását az arca két oldaláról, hogy kollégája levegőt kapjon és ne borítsa el újra a szén. De akkor a szén folyása annyira erőssé vált, hogy kénytelen volt ő is menekülni a többiekkel együtt. Amikor a folyás abbamaradt, a mentőcsapat újra visszatérhetett. De mire kollégáját újból kiásta, az addigra már megfulladt és meghalt.
A márkushegyi bányaüzem az oroszlányi szénmedence (Oroszlányi Szénbányák) legnagyobb bányája volt, mely 1981-2014 között működött. Ez volt Magyarország utolsó működő barnakőszén-bányája és utolsó a mélyművelésű szénbányái közül. A bánya Pusztavám külterületén helyezkedett el, mára az egykori helyszíneket rekultiválták. Működése során 44,1 millió tonna szenet hoztak itt a felszínre. A munkaterületeket három függőleges aknán és egy lejtősaknán keresztül lehetett megközelíteni. A munkafolyamatot (vágathajtás, fejtés) teljes mértékben gépesítették. A megfelelően előkészített szén egy 12 kilométeres összhosszúságú külszíni szalagpálya-rendszeren jutott el az Oroszlányi Hőerőműbe, ahol a jó minőségű, eocénkori barnaszén fűtőanyagul szolgált. A bánya bezárásra végül 2014. december 21-én került sor, az erőművet biomassza-tüzelésűvé alakították át.
Itt történt Magyarország történetének egyik legsúlyosabb sújtólégrobbanás által okozott bányakatasztrófája 1983. június 22-én, hajnali 4 óra 10 perckor. Egy éjszakai vihar miatt áramszünet lépett fel, ezért leállt a szellőztető rendszer. A helyreállítás idejére a 400 méteres mélységben dolgozó 94 bányász egy olyan helyre húzódott, ahol a természetes légáramlat biztosította a szellőzést. Azonban a javítás után, amikor az áramot visszakapcsolták, egy szikra miatt berobbant az addig összegyűlt metán, amely egy szempillantás alatt 33 magyar és 4 lengyel bányász halálát okozta. Az ilyenkor feldúsult nagy mennyiségű metán a levegővel érintkezve robbanóképes elegyet alkot. Ha pedig robban, a robbanás okozta lökéshullám, a szerteszét repülő törmelék és gépek, alkatrészek ölnek először, széttépve az emberi testeket. Ezt tetézik (az esetleges túlélők esetében) a tárnákban végigsöprő, 1600 fokos tűzhullám okozta égési sérülések, az oxigénhiány és a keletkező mérges gázok.
A tragédia híre hamar eljutott a faluba és a környező településekre, jókora tömeg gyűlt össze: ki édesapját, ki férjét, fiát, testvérét kereste. Két tucat gyermek maradt akkor árván… Mérhetetlen gyász támadt a környéken, sok család hiába várta vissza a szerencsétlenségben meghalt bányászokat. Temetésük egyszerre történt Oroszlányban, 1983. június 25-én. 37 koporsó állt egymás mellett, a koporsók előtt síró, jajveszékelve gyászoló családtagok mögött több tízezren osztoztak a fájdalmas gyászban a környékről.
A régiesen vihedernek, bányalégnek is nevezett sújtólég a metán és a levegő robbanóképes elegye, elsősorban a feketeszenet kitermelő helyeken (Mecsek; Komló, Hidas, Nagymányok, valamint Tatabánya, Oroszlány, Várpalota, Dorog) jelent rendkívüli veszélyt, de előfordul a barnaszén- és a lignit-, valamint a sóbányákban is. A metán - más néven mocsárgáz - a szén keletkezésekor képződik, de jellegzetes záptojás szagát elveszíti, ha levegővel keveredik. Vagyis alattomos módon színtelen, szagtalan gáz, mint például a szén-monoxid. Amikor a kitermeléskor a bányászok megbontják a szénfalakat, az abban lévő gáz felszabadul, és egyes helyeken kritikus mennyiségűre dúsulhat.
A magyar bányaművelés történetében még két nagyon súlyos szerencsétlenség történt: 1950. december 30-án következett be a legsúlyosabb magyarországi bányaszerencsétlenség a tatabányai XII-es aknában. A sújtólég okozta detonációt egy szénporrobbanás is követte, a balesetben 81 bányászember veszítette életét. Ez a nap, a hősi halált halt bányászok utolsó műszakjának napja a Bányász Hősök Emléknapja.
1978. február 16-án a szintén a tatabányai Vadorzó nevű aknában bekövetkezett detonációnak 26 áldozata volt. Közülük hetet nem tudtak a felszínre hozni, ők örökre a vágatban maradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése