Expedíció az ősi Mezozoikumban: kalandos időutazás a Föld prehisztorikus korszakába, a dinoszauruszok földjére: Spielberg Jurassic Parkja, a magyar Dinopark Kispesten

Azt a Földtörténeti eseményt, mely szerint a Kréta korszak végén, 65 millió évvel ezelőtt egy, a Földbe csapódó aszteroida okozott majdnem-teljes-kihalást, aminek globális következményei voltak: elpusztítva minden nagytermetű dinoszaurusz fajt, amelyek ilyetén módon kihaltak – mindenki, mint az egyszeregyet úgy fújja és ismeri (Kréta kori kihalási esemény). De a Perm-kihalást, amely a Perm-Triász kor határán következett be, talán már kevesebben ismerik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Föld életében ez volt az első Armageddon, amely a földi evolúciós fejlődést majdnem derékba törte.     

   Mintegy 250 millió évvel ezelőtt bolygónk egyik legsúlyosabb kihalási hulláma zajlott, amelyet a szibériai trap lávaöntő kitöréséhez kötnek. Az Észak-Arizonai Egyetem számolt be arról a friss kutatásról, amelyet egy nemzetközi szakembercsoport végzett el. A kutatók nemcsak be tudták bizonyítani, hogy valóban az óriási, kiterjedt vulkánkitörés hatása volt a kihalás, hanem azt a hatásmechanizmust is feltárták, amelynek révén a kihalási eseménybe torkollott a kitörés. A perm végi kihalásban a tengeri fajok több mint 90, a szárazföldi fajok 75 százaléka eltűnt. A kutatás be tudta mutatni azt az összefüggést, amely a szibériai bazaltáras kitörést közvetlenül összekapcsolja a légköri és tengeri kémiai változásokon keresztül magával a kihalási eseménnyel. A légkörbe jutó nagy mennyiségű metánkoncentrátum mellett az óceánok kémiai összetétele is drámaian megváltozott (egyre inkább oxigénhiányossá vált az óceán), s ez vezetett el a tengeri fajokon végigsöprő kihalási hullámhoz. A metán növekvő mennyisége pedig minden oxigént felhasználó lény számára rendkívül káros hatású volt.

   A Perm kihalási esemény („Great dying”, „Nagy kihalás) után kb. 50 millió év kellett (Triász kor), hogy földi élet újra regenerálódjon, újjászülessen. És az ezután következő két földtörténeti időszak, a Jura és a Kréta korszak elhozta a dinoszauruszok evolúciós bőségének korszakát. Most az időspirál Mezozoikum középidő nevezetű, nagyobb léptékű - a három időszakot magába foglaló - korszakában vagyunk, amelyet köznapi megfogalmazásban a „dinoszauruszok korá”-nak is hívnak. Ennek a fajgazdag, virágzó korszaknak vetett véget egy, a világűrből a Földnek ütköző, Himalája méretű aszteroida, úgy 65 millió évvel ezelőtt. A majdnem végzetes, a Földi élet 90 %-át elpusztító (a permi kihalás 70-90 %) kisbolygó Közép-Amerikában, a mexikói Yucatán-félszigetbe csapódott, kb. 250 kilométernyi (kb. fél Magyarországnyi) krátert ütve a Föld felszínébe.

   (A dinosaurus (= rettenetes gyík) elnevezés első tagja a dino az ógörög δεινός / deinosz ('rettenetes', 'ijesztően nagy' vagy 'félelmetes'), a szó második tagja, a saurus azt jelenti, hogy „gyík”, a szintén ógörög σαυρος / szaürosz 'gyík' szóból eredeztethető. Vagyis minden dinó, dinosaurus amolyan gyíkféle. Csak voltak köztük kisebbek, csirke nagyságúak (a legkisebb súlyú mindössze 10 dkg, hossza 30 cm volt, neve Eosinopteryx) és voltak olyanok, amelyek egy kicsit nagyobbacskára nőttek, a maguk 100-120 tonnás súlyukkal… Egyvalami volt közös bennük, hogy húsevő ragadozók voltak… Persze, természetesen voltak közöttük növényevők is, nem is kevesen, hiszen ők "játszották" a táplálékláncban a zsákmány szerepét...).

   Az egyik szemléltető képen, a „Geológiai időspirál” rajzon, a jobb áttekinthetőség kedvéért bejelölöm a fent említett eseményeket, korszakokat, időpontokat.