Mór mesevilág, rejtett csoda Pest belvárosában: a romjaiból feltámasztott Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga, a pesti tradícionalista zsidóság vallási fellegvára

„Az Örökkévaló különböző hiteket adott nekünk, de csak egyetlen világot, hogy együtt éljünk benne."

„A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése.”

                                                                             Lőw Immánuel: Emlékbeszéd, 1907.

A Rumbach utcai zsinagóga romantikus, a mór és bizánci stílus építészeti jegyeit magán viselő zsinagóga a budapesti „zsinagóga-háromszögben”, a későbbi budapesti gettó területén, a VII. kerületben, Erzsébetvárosban található, a Rumbach Sebestyén utca 11–13. szám alatt. „Kis zsinagóga”-ként is ismert (a „nagy zsinagóga” a Dohány utcai). A Dohány utcai, a Kazinczy utcai és a Rumbach utcai zsinagóga a legszebbek a magyarországi zsinagógák közül. (Az előbbi kettőt már bemutattam).

   A zsinagóga 1870 és 1873 között épült közadakozásból, tervezője az osztrák Otto Wagner, aki a bécsi szecesszió vezető alakja volt. Az engedélyezési terveken Felix Buzzi (Buzzi Bódog) aláírása szerepel, aki mint a munkálatokat vezető építőmester a kivitelezésért volt felelős. Építészeti remekmű. A falán magyar nyelvű emléktábla olvasható, amely azokra a zsidókra emlékeztet, akiket 1941-ben ebben az épületben gyűjtöttek össze, mielőtt a megszállt ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba szállítottak a magyar hatóságok, ahol a németek legyilkolták őket. (A kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás a magyar zsidó holokauszt első felvonása volt, melynek során mintegy 23 600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt - és odaszállított, ill. átadott - zsidót gyilkoltak meg Friedrich Jeckeln SS-Obergruppenführer alakulatai. Az SS-Obermicsodát 1946-ban felakasztották… Az áldozatok emlékműve a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található, amelyet már szintén bemutattam. A tragikus történet egyik legszörnyűbb momentuma volt, hogy a 23 600 emberből kb. 5-6 ezer külföldi volt, akik Németországból, Ausztriából, Csehországból menekültek a náci terror elől Magyarországra, mert azt hitték, hogy itt menedéket találhatnak...).

   A második világháború után használaton kívülre került, elhanyagolták, így a templom állapota erősen leromlott. Számos elképzelés született új célra történő felhasználására és ezzel kapcsolatos helyreállítására, átépítésére - szóba került itt raktár, székház, lakberendezési áruház, levéltár, könyvtár, könyvkötő üzem, kultúrközpont létesítése. A Rumbach kopottan és romosan is lenyűgöző volt. Egyik példaképem, a nagyszerű „Városvédő” Ráday Mihály 1980-ban, az Unokáink sem fogják látni adásaiban többször foglalkozott vele. 1987-ben Makovecz Imre, akinek akkor a szemben lévő házban (a 15-ös szám alatt) volt az irodája, azt mondta, „elviselhetetlen együttélés számomra emellett a ház mellett dolgozni…. Azt hiszem, ha ez az épület bárhol Európában állna, akkor a világ csodájának tekintenék.” 1994-ben az az ÁVÜ (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.) tulajdonába került. 2005-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) végül „visszakapta” az ingatlant. A felújítási munkálatok 2017-ben kezdődtek meg és 2019-ben fejeződött be. A nyolcszögletű tér közepén beépítettek egy gombnyomással működésbe léptethető színpadtechnikai szerkezetet, ami a Tóraolvasó emelvényt képes a mélybe vagy a magasba emelni. Ilyen hidraulikus emelőszerkezet a világon egyedül ebben a zsinagógában működik. Így rituális célra továbbra is működni tud az épület, egyben alkalmassá tették koncertek, kulturális rendezvények, konferenciák megrendezésére is. A műemléki felújításon átesett épületet ünnepélyesen 2021-ben adták át. A zsinagóga belsejét a nyolcszögletű, tágas, magas, díszes kupola határozza meg, amelyet nyolc karcsú vasoszlop tart, mór jellegű, granadai Alhambra oszlopfőkkel. A falak minden négyzetcentiméterét arany, kék és vörös színű domborműves stukkók, szőnyegszerű arabeszkek díszítik. Ilyen csodát csak a marokkói paloták falain láthatunk…

   A zsinagógát - az elmúlt 10-20 évben többször próbálkozva -, szerettem volna belülről is megnézni. De amikor arra jártam, mindig egy nagy rozsdás láncot és lakatot találtam a szintén rozsdás, kopott vaskapuján. Már kezdtem lemondani róla. Aztán 2016-ban, egy ilyen alkalommal, amikor arra vetődtem, láttam, hogy nyitva a kapu. Óvatosan, kissé bátortalanul bemerészkedtem és bent egy rabbit és vele az épület gondnokát találtam. Valószínűleg csak „benéztek”, talán csak hogy körbenézzenek. A rabbihoz fordulva, tisztelettel az engedélyét kértem, hogy a belső teret fotózhassam, Erre a rabbi: - Parancsoljon uram. Kb. egy órát tartózkodtunk az épületben, addig én persze „szétfotóztam” magam. Így az elhanyagolt, félig lepusztult, poros, pókhálós, civil halandók előtt már vagy 70 éve elzárt templombelsőt sikerült „megörökítenem az utókor számára”, mielőtt egyszer csak felújították volna (ami be is következett alig egy év múlva, úgyhogy jó volt az „időzítés”...). És az első civil voltam, aki majd' 70 év után elsőként léphettem be a szentélybe... A szentély, ilyen „romos”, poros állapotában is a régi szépségét sejtető, gyönyörűséges mivoltát mutatta. A képsorozat első felében a 2016-ban készült képeket teszem fel, majd utána a már felújított zsinagógáról a 2023. szeptemberében készülteket mutatom meg.