"Rejtélyek, sorsok, múmiák": a váci múmiák története. Természettudomány: Földtörténet napjainkig; a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállításai.

Magyarország kétségkívül legbizarrabb, legmegdöbbentőbb látványossága, a világszenzációnak is számító váci domonkos rendi templom kriptájában talált 264 mumifikálódott holttest. Ők a világhírűvé vált váci múmiák, amelyeket 1995-ben találtak meg, s amelyben nagy szerepet játszott a véletlen és a vakszerencse. A kripta különleges mikroklímájának köszönhetően a holttestek többsége mumifikálódott, és jó állapotban maradtak meg a ruházatok, szövetek, más temetkezési tárgyak és a koporsók is. A váci Tragor Ignác Múzeum által, a város egy korabeli lakóház katakombaszerű pincéjében elhelyezett múmiákat egy korábbi – néhány évvel ezelőtti - bejegyzésben már megmutattam. „Memento Mori” (lat.: emlékezzél a halálra) volt a tárlat címe. De a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában tett kiváltságos, különleges, rendkívülinek és rendhagyónak számító látogatásunkkor is volt módunkban a múmiákat látni. Mindkét alkalom félelmetes, hátborzongató élmény volt, ugyanakkor megrendítő, megható és megtisztelő érzéseink is voltak, amiatt, hogy a nem is olyan régen, 200 - 300 évvel ezelőtt élt polgártársainkkal, magyar honfitársainkkal „találkozhattunk” személyesen, a szó szoros értelmében és ezáltal megismerhettük szokásaikat, családi viszonyaikat, munkájukat, betegségeiket, életmódjukat, sőt akár még az étrendjüket is, vagyis belepillanthattunk mindennapi életükbe. Ezek az ismeretek természetesen az antropológiai szakemberek, muzeológusok által, a múmiák tudományos, részletes, beható vizsgálata során válhattak közkinccsé. (A múmiákat a Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi, klimatizált, légkondicionált, fertőtlenített, vírusmentes körülmények között, hogy a testek további természetes bomlását megakadályozzák. Így - még ha mesterségesen is - fenn tudják tartani azokat a korábbi biológiai és természeti körülményeket (páratartalom, hőmérséklet, száraz légmozgás, stb.), amelyek a holttestek mumifikálódását, megmaradását biztosították. Az egyiptomi, a szicíliai és a perui múmiák is ilyen körülmények között „konzerválódtak”). A váci múmiáknak hamar híre ment a világban is. Neves külföldi antropológusok jöttek a Múzeumba hogy tanulmányozhassák. Többek között jöttek Amerikából, Dél-Afrikából, Japánból és sok más helyről. De a Múzeum és a külföldi múzeumok "csereprogram" megállapodása révén, külföldre is eljutottak a múmiák, tudományos vizsgálat vagy tárlaton való bemutatás céljából. Így Luxemburgban, Svájcban, Írországban, Svédországban és sok más európai országban bemutatták már őket. Sőt, 2016-ban már a tengerentúlon, az USÁ-ban, Kaliforniában is megfordultak, az előbb említett kettős célból. Ez is bizonyítja hogy felbecsülhetetlen tudományos, orvostörténeti és kultúrtörténeti értékkel bírnak, mind hazai, mind világviszonylatban.

   Az Embertani Tárban készített képeket a váci múmiákról már megmutattam. Most újra láthattuk őket, 2023 októberében Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeum időszaki kiállításán, „Rejtélyek, sorsok, múmiák” címmel. S ha már ott voltunk – természetesen a váci múmiák megtekintése volt utunk fő célja – megnéztük a Múzeum nagyszerű természettudományi állandó kiállítását, majd nemzeti festőnk, Munkácsy Mihály gazdag tárgyi- és festménykiállítását és a Múzeum érdekes néprajzi, helytörténeti gyűjteményét is. Az utóbbi kettőt később mutatom be. (A múmiák tárlata kiskorúaknak talán még nemigen való látványosság…)