A szentek temploma: az egri Szent Miklós görögkeleti ortodox Szerb templom, vagy helyi nevén Rác templom, hazánk legnagyobb és talán legszebb ikonosztázával

Az egri Szent Miklós-templom, Görögkeleti Szerb templom, vagy helyi nevén a Rác templom a Vitkovics Mihály utca 30. száma alatt található. A hazánkban lévő görögkeleti templomok között ez a legnagyobb, és egyes vélemények szerint a legszebb is. Copf stílusú, ami a rokokóval együtt a barokk késői, a klasszicizmust megelőző ága. Már letisztultabb, áttekinthetőbb vonalvezetés jellemző rá, fontos szempont volt az egyszerűség és a világosság.    

   A rácok, görögök és egyéb balkáni, ortodox hitű népcsoportok a török hódoltság idején, a 17. században kezdtek letelepedni nagyobb számban Egerben. Eleinte az Ágoston-rendiek ugyanezen a helyen álló középkori templomát használták. Tovább növekedett az egri szerbek száma a török uralom megszűnése után, amikor 1690-ben Arszenije Csarnojevics ipeki pátriárka 35 ezer szerb családot vezetett Magyarországra. A főleg borkereskedéssel foglalkozó tehetős görögök és szerbek sokáig kérvényezték, hogy omladozó templomuk helyére újat építhessenek. Ezt végül II. József engedélyezte számukra. (Csoda hogy engedélyezte, mert egész császári és „királyi” „munkásságát” a vallásüldözés és - tiltás jellemezte. Egy korlátolt, rendeletekkel uralkodó, koronás idióta volt, egyáltalán nem ütött okos császári anyjára, Mária Teréziára). A templom 1785-1799 között épült fel, Povolni János tervei alapján, copf stílusban. A templom ikonosztázát Nikola Jankovics (eredeti nevén Nikolaosz Joannu Talidorosz - Νικόλαος Ιωάννου Ταλιαδόρος - Naxosz szigetéről származó görög fafaragó mester) faragta 1789-91 között, képeit Anton Kuchelmeister bécsi festő alkotta. A déli díszkaput Giovanni Adami készítette. Idővel a helyi görög és szerb lakosság beolvadt a magyarságba, illetve egy részük elvándorolt, kihalt. 

   A templom belsejének fő szépségét a Jézust, Szent Miklóst, apostolokat, szenteket és prófétákat ábrázoló ikonosztáz adja, amely barokk és rokokó stílusban készült.  Az ikonosztáz a görögkeleti, a görögkatolikus és más keleti katolikus egyházak fontos eleme. Tulajdonképpen egy díszes képfal, amely elválasztja a szentélyt a templomhajótól. Magyarországon a faragott, barokk stílusú ikonosztáz jellemző, amely gyakran a padlótól a mennyezetig ér. Hagyományosan három kapu található rajta, a középső az úgynevezett Királyi kapu, a szélsők pedig a Diakónusi kapuk, amelyeken a pópa és a segítői beléphetnek a szentélybe. A falat szentképek díszítik, amelyek szigorú rendben követik egymást. A hatalmas falfelületen hatvan táblakép, ikon található, amelyek szemet gyönyörködtetőek. A templom ikonosztáza hihetetlenül értékes, gazdag díszítésével valósággal letaglózza az embert. Ezek az ikonok az előírásoknak megfelelően Jézus és szent anyja, Mária életét, valamint az apostolokat, szenteket és prófétákat ábrázolják. Szentély, baldachinos oltár és egy zarándokhelyet bemutató kiállítás is található itt. A női részben egy kicsi házi kiállítás a templom történetét és 18. századi orosz ikonok gyűjteményét mutatja be. A templom további különlegessége egy copf stílusú fa-szószék és a gyönyörű, faragott vörösfenyő padok. Az ikonosztáz ajtóin betekintve láthatjuk a szentélyt és a baldachinos oltárt. A vallásra jellemző csodaszép pompa és dicsfény, aranydíszítés borítja be a kézzel faragott ikonosztáz minden egyes négyzetcentiméterét. Méltán Eger egyik kincse, ékköve ez a templom.

   Az igehirdetés az ikonosztázon kívülről történt. A templom középső részén a férfiak állva vehettek részt a szertartáson, csak az idősek és betegek részére készítették az oldalfalak mentén elhelyezkedő vörösfenyő padokat. A nőknek fenntartott hátsó részt magas támlás padsor választotta el a férfiakétól.

   Az ikonosztázt és a szentélyt nem lehet megközelíteni, azokat, tíz méter távolságra tőlük egy piros kordonkötél választja el a látogatóktól (az egyik képen nyíllal jelölöm). Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, engedélyt kértem a pópától, hogy a kordont átlépve, azokat megközelíthessem és egészen közelről fényképezhessem. A pópa nemcsak megengedte, hanem még azt is megengedte, hogy a szentélyt is megnézhessem, belülről. Illendően, tisztelettel megköszöntem, de ismerem a görögkeleti ortodox vallást annyira, hogy tudván-tudjam, hogy a szentélybe a pópán és a diakónusokon, az istentiszteleten segédkezőkön kívül senki más emberfia nem teheti be a lábát. Tudniillik számukra az szent hely, Isten megszentelt, intim helye, a templom legbensőségesebb része. Ilyen szent helyek sok van és volt a világban. Ilyen volt az egyiptomiak, a maják, az aztékok és az inkák áldozati rítushelyei, tiltott helyei a piramistemplomokban, a Kába kövének szentélye Mekkában, az állítólagos frigyládát őrző kopt templom Etiópiában vagy a görög Athosz-hegyi kolostorköztársaság és még sorolhatnám. Ezek olyan helyek, templomok, kolostorok, ahova halandó embernek (az Athosz-hegyen különösen a nőknek, de még a nőnemű tyúkoknak és teheneknek sem…) nem szabad belépnie. (Az Athosz-hegyen csak egy kivétel van: lány-macskák tartózkodhatnak a kolostorokban, mert ott sok az egér…). Amikor Júdeában, az izraeliták birtokában volt a frigyláda (Kr. e. 587-ig, a babiloni fogság kezdetéig), és Jeruzsálemben, Salamon templomának legbelső helyiségében, a "Szentek Szentjében" őrizték, oda senkinek, egyes-egyedül csak a főpapnak, és neki is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie…

   Végül, figyelembe véve és tiszteletben tartva az ortodoxok szokásait, ősi hagyományát, nem léptem be a szentélybe, csak a Királyi kapu ajtajának küszöbén megállva, onnan fényképeztem a szentély belsejét…