A Fű és a Moha

                                                                        A Fű és a Moha 

Tanmese (legalábbis olyasféle) felnőtteknek, ámbár a gyerekeknek is, ha a felnőttek illő és kellő alázattal, empátiával megértetik velük és elmagyarázzák nekik, célzatos okításukra: szívük nemesítésére, lelkük épülésére, elméjük pallérozására

(Ezt a mesét különösen azoknak a mezőtúri kisiskolás gyerekeknek ajánlom, akik padhoz kötötték, majd megverték egyik osztálytársukat... És természetesen, főleg annak a kisfiúnak is ajánlom, akit bántalmaztak...)

Gyönyörű tavaszi nap virradt, teli madárcsicsergéssel, korán kelő, táncoló napsugarakkal és a nyíló virágok bódító illatával. Hát, ezen a csodás napon, bizony, a bársonyos puhaságú zöld Moha és a tavaszi sarjadású zsenge Fű valamin nagyon összevesztek. Azon vitatkoztak, hogy melyikük foglalta el előbb a helyét egy árnyékos szikla tövében, ahonnan még a kilátások is jobbak voltak, mint máshol... A privát helyet mindketten maguknak követelték.  

- Én voltam itt előbb – mondta durcásan a Moha – menjél máshová lakni.

- Nem is igaz, nem is igaz – szajkózta a Fű és pukkancsoskodásában színe méregzöldre változott.

- De igaz, de igaz, de igaz – ismételgette a Moha, mint egy elakadt lemezjátszó és ha tehette volna, csípős borsót tört volna a Fű orra alá.

- Menj odébb!

- Menj odébb te!

   Így marakodtak egy álló napon keresztül (de lehet, hogy kettő…) és nem tudták a dolgot dűlőre vinni. A dűlő így hoppon maradt… Megállás nélkül beszélték, mondták a magukét, de falra hányt borsó… És közben megpróbáltak fészkelődni, terjeszkedni egymás rovására, a másikat kiszorítani a jónak tartott jó kis helyről. Csúnya szavakkal illették egymást, azt vágták egymás fejéhez (borzadj el világ!..), hogy „invazív!”, meg "parazita", sőt, még olyat is - ó mily rettenetes - hogy "destruktív!"... Nem igazán tudták, hogy mit jelent, csak jól esett velük megsérteni a másikat, jelentsen is akármit...

   Éppen arra szaladt a Nyuszi.

- Állj meg Nyuszi – szólította meg a Moha – tudnál segíteni ügyünkben, hogy kit illet meg a…

- Sajnos, nem tehetem, mert nem érek rá, fontos dolgom van. Elvesztettem a spéci kilométerszámlálóórámat és most magam kell hogy utánajárjak és pontosan megszámláljam. Harminchat kilométernél és háromszáznegyvenöt méternél tartok és ha most a kérdésetekre válaszolnék, teljesen összezavarnátok és akkor kezdhetném elölről a számolást… – válaszolta a Nyuszi kutyafuttában és továbbszaladt, hogy lába sem érte a földet. Reggel biztos a nyúlcipőjét vette fel…

   Ekkor egy katicabogár szállt el felettük.

- Katicabogár – intett feléje a Fű egyik fűkarjával - kérlek, tégy igazságot. Melyikünknek van több joga arra, hogy…

- Zzzzz – zúgott el felettük a Katicabogár – bocsánat, de nem tudok rá válaszolni, mert rettenetesen sietek, fontos dolgom akadt. A pöttyeimet kell újra és újra megszámolnom, hogy véletlenül nem hagytam-e el akárcsak egyet is… zzzz… - s azzal a légben repülő piros pötty tovaszállt és hamarosan el is tűnt benne. Úgy látszik, ma senki sem ért rá, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.

   A Fű és a Moha kissé elszomorodtak, gondterhelten mocorogtak a helyükön, egymást piszkálva, lökdösődve. Senki az égvilágon nem akart segíteni rajtuk, hogy így vagy úgy eldöntse, melyiküknek van igaza.

   Ekkor halk szárnysuhogást hallottak a fák között. Az erdő okos tudora, a bölcs Bagoly szállt éppen a felettük terebélyesedő vén tölgyfa egyik vastag, alsó ágára.

- Üdvözlünk Bagoly – köszönt neki a Moha – de jó, hogy éppen erre vitt az utad. Kérünk téged, hogy tégy igazságot közöttünk. Melyikünket illet meg ez az árnyas szikla, hogy itt lakjon és melyikünknek kell elköltöznie egy másik helyre? Nekem vagy a Fűnek?

- Szervusztok, ti oktondi kis növények. – köszönt a Bagoly is – Tudjátok meg, hogy szinte a semmin vitatkoztok. Mindketten éltető és hasznos tagjai vagytok a Természet Anyának. Az esőfelhők egyformán öntöznek benneteket, a Nap, sugaraival egyformán melenget titeket, ti pedig – bár primitív és jelentéktelennek látszó növények vagytok – mégis nagyon fontos és nélkülözhetetlen a szerepetek a világban. Moha, te fontos szerepet játszol a Föld ökoszisztémájában, mert egyensúlyt biztosítasz az állatok, a növények és az ember között. Nélküled nem létezik az erdő, a növények legfontosabb társulása, egységes, élő organizmusa. Te pedig Fű, szintúgy fontos része vagy ennek a rendszernek, hiszen te biztosítod az élelmet a növényevő állatoknak, amikor lelegelnek és megmented az életüket, amikor a ragadozó állatok elől megbújnak a magas fűszálaid között… A bennetek lévő zöld színtestetek pedig fotoszintetizálnak a Nap molekuláival, sejtjeitek a környezetre ártalmas széndioxidot átalakítja, asszimilálja, így éltető levegőt, oxigént adtok az embereknek, akik pedig, sokszor hálátlanok érte és ezért nem becsülnek meg eléggé titeket. Így hát, ti oktondi, buta kis teremtmények, békéljetek meg, mert  egymás mellett is meg tudtok élni ebben a zord, nagy világban. Inkább – a perlekedés és marakodás helyett – segítsétek egymást: ha valamelyikteknek már kevés maradt az esővízből, a másik adjon neki, hogy gyökere vízhez jusson és tovább tudjon élni. Ezt úgy hívják tudományosan – és itt a Bagoly szárnyával feljebb tolta orrán az óriási szemüvegét – hogy szimbiózis – majd egyet köhintett, annak tudatában, hogy bár ezek a - ahogy ő mondta -, oktondi kis teremtmények nem nagyon értették meg eme, és az előbb említett tudományos szavak jelentését és belátva, hogy az erdei egyetemen szerzett bölcs tudását előttük hiába is fitogtatná – és főleg azért, hogy ne tűnjön előttük tudálékosnak – türelmesen elmagyarázta nekik ennek és a többi bűvös szónak a rájuk vonatkozó jelentését.

- Tehát… - összegezte mondanivalóját - Ez azt jelenti, hogy nyugodtan és gond nélkül élhettek egymás mellett, amíg világ a világ.

- Áhá! Most már értjük – válaszolta a Moha is és a Fű is, amikor csekély értelmükkel valamelyest felfogták a Bagoly kissé nehezen megemészthető eszmefuttatásának lényegét. Kicsit meg is feküdte a gyomrukat…

   Így történt, hogy a moha és a fű azóta békében él egymás mellett. Szimbiózisban…

   Nyájas Olvasó! ha a Természetet, a seholsincs, végesincs kerek erdőket járjátok, mint a felhőket kergető garabonciások, - vagy csak mint egyszerű, mezei erdőkerülők - és ilyet láttok, ne csodálkozzatok, mert hiszen ez természetes. Az embereknek is így kellene élniük egymás mellett: szimbiózisban… békében és megértésben, s ha kell, egymást megsegítve…(és különben is, ki látott már egymással veszekedő, perlekedő mohát és füvet?.. Ti láttatok már ilyet? mert én ugyan nem…).

   Bár mesémnek se füle, se farka, de fogd meg jól!  Itt a mese vége, fuss el véle, hátha utoléred a Nyuszit….   

 

 

Egyedülálló geológiai csoda a Bükkben: a föld mélyéből feltörő forró hévízforrás és a forrás építette látványos mészkőtufa-kúp Egerszalók határában

Egerszalók nevezetessége a község déli részén a föld mélyéből (410 m-ről) feltörő hévízforrás, melynek hőfoka 65-68 °C. A domboldalon lefolyó termálvíz 1200 négyzetméteres látványos mészkőlerakódást épített, ami Európában egyedülálló. Ehhez hasonló nem mindennapi természeti képződmény ezen kívül a világon mindössze két helyen: a törökországi Pamukkaléban és az USA Yellowstone nemzeti parkjában található. Sódombnak nevezik, de valójában mészkőtufa-kúp.

   Helyi védelem alatt áll, a fürdő építése után kiépített sétaúton lehet megközelíteni. 2016 évben a gyógyforrások, a gyógyfürdő és környezete elnyerte a gyógyhelyi minősítést.

   Ezen természeti csoda lábánál épült fel a Saliris Resort Gyógy- és Wellness Fürdő, mely a sokoldalú, magas színvonalú gyógyászati és wellness szolgáltatásai révén egyedülálló a térségben. A  kút vízhozama 2350 liter/perc. A gyógyvíz közepes oldottanyag tartalmú, kalcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, kemény, fluoridos, kénes termálvíz, melynek jelentős a szabad szénsav és metakovasav tartalma. A víz 30 nyomelemet tartalmaz - 12 biológiailag nélkülözhetetlen, 7 általánosan kedvező hatású és 11 ismeretlen hatású - (F, Si, P, Cr, Mn,Fe, Cz, Zn, Sn, Mo.I,Al, ScTi,As,Ge,Rb, W, B, Ga,Br,Sr, Z, Yr,Nb, Sb, Cs, Ba, Pb).

   A fürdő gyógyvize rengeteg mozgásszervi panaszt hatékonyan gyógyít, a csontsérülések, reumás panaszok és ízületi fájdalmak tüneteinek kezelésére kiválónak bizonyult. 

   Balneológiai (gyógyfürdőtan) vizsgálatok szerint a víz 18-20 000 éves. Az első kutat 1961-ben kőolaj és földgáz után kutatva fúrták. Olaj helyett kb. 405-410 méteren 65 fokos hévizet találtak. 1969-ben épült az első 6 m átmérőjű medence. A második kutat 1987-ben fúrták, amelyből 426 méter mélységéből 68 fokos termálvíz tört föl. A kutak az Egerszalóki Gyógyforrást Üzemeltető Kft fennhatósága alatt működnek. 

  Sokunknak bakancslistás helyen szerepel ez a lenyűgöző természeti képződmény, azonban az utóbbi években sokat változott, óriási csalódást okoz az idelátogatóknak a mostani látvány, mint ahogy nekünk is… 

   Az idetelepült óriási wellness-szálloda kisajátította ezt a csodálatos természeti kincset. (Csak a korlátokkal körbevett legtetejére lehet felmenni, ahonnan csak részlegesen lehet látni. Szerintem állampolgári jogunk lenne, hogy minden oldalról megtekinthessük…). A rengeteg látogató és hatalmas turisztikai forgalom (egyik) következménye, hogy a sódomb már nem a régi fényében ragyog. A helyi látványosság a szálloda odatelepülése óta vesztett a kiterjedéséből, és a körülötte lévő természeti környezet is megsínylette, hogy egy ekkora komplexum épült ide. Szomorú látvány ma az egerszalóki mészkőtufa képződmény! Sajnos a sűrű beépítés (a szálló és a gyógyfürdőkomplexum a geológiai csoda közvetlen közelében épült, plusz a közelben parkoló autók füstje…) és a szemmel látható elhanyagoltság, nemtörődömség oda vezetett, hogy ez az egyedülálló természetei csoda állapota nagyon leromlott, emiatt elveszítette régi varázsát. A valamikor látványos teraszos medencékből álló rész már teljesen tönkrement, kávái (víz hiányában, mivel nem engednek rá vizet) kiszáradtak és szinte elporladtak. Bűnös mulasztás és felelőtlenség!.. A tulajdonosok és a „fenntartók” azt nyilatkozták, hogy mivel mesterségesen kialakítottak a teraszos medencék, a forrásvíz kiáramlás csökkenése miatt szándékosan nem eresztenek rá vizet… De nemcsak a víz, hanem a szándék és az akarat is hiányzik…  (Én 30 évvel ezelőtt jártam először ezen a csodálatos helyen: akkor nem volt más itt, csak ez a varázslatos természeti gyöngyszem és körülötte az érintetlen erdőrengeteg… És kerítés sem volt!.. Szép volt, igaz sem volt…). 

  Törökországban a Pamukkalét tápláló vízforrás hozama csökkent az évek során, így a török kormány megszorításokat eszközölt, hogy megóvja a ritka természeti csodát! Nem lehet minden részét látogatni, csak néhány medencéje van fürdésre kijelölve, és a turizmust észszerű határok közé szorították. Apropó, és a közelében még csak véletlenül sincsenek épületek és parkoló autók!.. (Példát vehetnénk…). 

   Az egerszalóki hőforrás kizsigerelése sajnos nem a jó irányba mutat ahhoz, hogy hazánkban még sokáig élvezhessük ezt a ritka látványos természeti csodát és még ki tudja meddig gyönyörködhessünk benne.