Kulturális kincseink tárháza: az Országos Széchenyi Könyvtár: a Pray-kódex, Mátyás király Corvinái, koszorús költőink eredeti kéziratai, Erkel Himnuszának kottás kézirata és a "Nemzet Mózese", Kossuth Lajos hangja, megörökített, Edison-fonográfba mondott beszéde

Az Árpádok korából fennmaradt latin kéziratok között kiemelkedő helyet foglal el a Pray-kódex. Ez az írott könyv őrizte meg a Halotti Beszédet és Könyörgést az első ősi, írott magyar nyelvemlékünket. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi a 172 levél terjedelmű elsősorban latin, részben magyar nyelvű pergamenkódexünket. A kódex egyúttal nagyon fontos jogtörténeti és történeti forrás is: Kálmán király korából származó zsinati törvényeket is tartalmaz. A kézirat a Kálmán-kori törvényhozás első szövegtanúja.

   A XI. és XII. századból a magyarországi latin irodalomnak nagyon kevés emléke jutott korunkra eredeti kéziratban vagy egykorú másolatban. A müncheni Királyi könyvtár megőrizte Szent Gellért püspök Deliberatiójának XI. századi másolatát: ezen az írott könyvön kívül nincs is más kódexünk ebből a századból, mert a többi XI. századi irodalmi emlék szövegeit későbbi másolatok tartották fenn. A XII. századból megmaradt Szent István király törvényeinek a stájerországi admonti bencés kolostorban őrzött kézirata, Hartvik püspök Szent István-legendájának a Magyar Nemzeti Múzeumban levő kódexe, Szent István nagyobb és kisebb legendájának az Ernst-kódexben található szövege, Szent Gellért kisebb legendája egy velencei kódexben, végül a Pray-kódex.

   A Pray-kódex szövege a XII. század utolsó éveiből és a XIII. század első negyedéből – Imre és II. Endre királyok uralkodásának korából – ered. A százhetvenkét pergamenlevelén legalább huszonöt esztendőn keresztül dolgoztak Szent Benedek fiai, a scriptorok, a középkori kódexmásoló szerzetesek.

   Tartalma változatos. Vannak benne általános egyházi rendszabályok, magyarországi zsinati határozatok, kalendáriumi részek, krónikás feljegyzések, két húsvétmutató tábla; azután következnek a szentmisére vonatkozó terjedelmes szövegek: a misére való előkészület, a mise rendje, a mise különböző fajai, a temetési szertartások a Halotti Beszéddel, végül a bencések sajátos miséi. Ezek mellett egyéb feljegyzések is: könyörgések, áldások, naptárkiegészítések, kottás énekrészek, vallásos prózai szövegek töredékei, lapszéli és sorközi beírások. A kalendáriumot, a misékre vonatkozó részeket és a Halotti Beszédet ugyanaz a kéz írta, a többi szövegrészen két másik névtelen bencés szerzetes dolgozott legtöbbet. Kívülük számos más kéz vonásai is feltűnnek a szövegekben.

   A legrégibb magyar misemondás formájára nézve sok értékes adatot nyújt a könyv. Az akkori szentmise számos részletében eltért a maitól. Főként a latin szövegrészek módosultak s változott némely papi teendő is az oltár körül. A magyar szenteket, a hazai védőszenteket és a bencésektől legjobban tisztelt szenteket különös figyelemben részesítette a missale egybeállítója. Nagy gondot fordított a fogadalmi misékre: közölt miséket a királyért, miséket az alamizsnát adókért, betegekért, világról lemondottakért, hajón utazókért, hadbaszállókért, elfogottakért, továbbá miséket a meddőség, ördögi incselkedés, bálványimádás, rágalmazás, igazságtalan bíráskodás, dögvész, éhínség, szárazság, eső ellen.

   Még a helyet is meg lehet állapítani, ahol a kódexet írták. Deáki község ez Pozsony megyében, a Vág vidékén, neve is Vágfölde volt akkor, mikor Szent István király a pannonhalmi bencés apátságnak ajándékozta 1001-ben.

   Festett betűk, színes képek és hangjegyek is vannak a kódexben. Amint a szövegíró fekete és piros betűkkel elvégezte szövegírását, a miniator azaz a könyvfestő megkezdte a szöveg egyes betűinek díszítését piros és kék színnel. Négy színes tollrajzzal is gazdagította a könyvet: megrajzolta Krisztus testének levételét a keresztről, Krisztus testének bebalzsamozását, a Krisztus üres sírjához siető jámbor asszonyokat az angyallal és az égben trónoló Megváltót. A képek csak olyan kezdetlegesek, mint a hangjegyek.

   A Pray-kódex sorsát évszázadokon keresztül homály fedi. Pázmány Péter érseksége idején a pozsonyi káptalan birtokában bukkan fel, itt marad a XIX. század első évtizedéig. József nádor 1812-ben felszólította a káptalant, hogy támogassa régi kézirataival a Magyar Nemzeti Múzeumot: ekkor került a kódex a Nemzeti Múzeum tulajdonába. A nádor megbízásából Horvát István szállította Pozsonyból Pestre. – Irodalomtörténeti értékére legelőször Pray György irányította a figyelmet akkor, mikor egyik könyvében szóba hozta a Halotti Beszédet és a szövegét őrző Missale Posoniensét.

   Pray-kódexnek Toldy Ferenc nevezte el, hogy kifejezze az utókor háláját a nagy történetíró és a Halotti Beszéd felfedezője iránt. 

 

A kódexben, a legkorábbi – fennmaradt – magyar nyelvű szöveg a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés. Az 1195 körül, a kódex törzsszövegével együtt másolt temetési beszéd nyelvtörténeti, stilisztikai és műfajtörténeti szempontból egyaránt különleges jelentőségű. A temetési szertartás függelékében kapott helyet egy hozzá hasonló latin nyelvű temetési beszéddel együtt. A két beszéd azonos alkalomra, de különböző hallgatóság számára készült, aszerint, hogy a gyászolók laikusok voltak-e vagy latinul tudó klerikusok, szerzetesek. A latin nyelvű szertartás szövegében pontosan meg van jelölve a hely, a test behantolása után, amikor a papnak beszédet kellett mondani: „Hic fiat sermo ad populum” (Legyen ez beszéd a néphez). Ezt a rubrikát ugyanott egy latin nyelvű imádság követi, ennek szó szerinti fordítása a Halotti beszédhez kapcsolódó Könyörgés.

   A Halotti beszéddel kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb.). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvére való utalást (3,19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez. A Beszéd következő 10 sora imádság a halott lelkéért Szűz Máriához, Szent Mihály arkangyalhoz, Szent Péterhez és minden szenthez. Főként azokhoz könyörögnek, akiknek a bűnök megbocsátásában és az ítélkezésben szerepe van. Ezután következik a tulajdonképpeni Könyörgés annak reményében, hogy a halott „bírságnap”, vagyis az Utolsó ítéletkor feltámadván Krisztus jobbján, a szentek közt kap majd helyet. A hívek mindkét imádságot Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) kiáltással erősítik meg. A szövegegyüttes nagyobb része imádság, melyek közül az első több forrásból szabadon van összeállítva, a második egy adott latin ima kötelezően szó szerinti fordítása. Maga a Beszéd szabad adaptációja a latin sermonak (prédikáció), de egyszerűségében erőteljesebb, stilisztikai szempontból pedig teljesen egyenértékű vele. Minden bizonnyal a szóbeliségben hosszan formálódott, többször elmondták, mire eljutott egy szerkönyvig, ahol végső formáját elnyerte. Az egész középkoron át latin prédikációminták alapján prédikáltak anyanyelven. A Halotti beszéd a magyar nyelvű prédikáció-irodalom egyetlen olyan emléke, melyet többé-kevésbé abban a formában jegyeztek le, ahogy elhangzott, illetve úgy olvasták fel (mondták el), ahogy rögzítették.

   A Halotti beszédből az első, hét sornyi részletet Pray György tette közzé 1770-ben, a Ráskai Lea-féle magyar nyelvű Margit-legenda első kiadásában, a két nyelvemlék közti két évszázadnyi korkülönbség érzékeltetésére. 

(Madas Edit írása)