„Monumentális márványtömbökbe
faragott új emlékművel emelt méltó művészi emléket a nemzeti kegyelet
Vörösmarty Mihálynak. Kifejező megörökítést nyert e szoborban a magyarság
nemzeti imádsága: a „Szózat”. Költészet és művészet, haladás és dicsőség
sugárzik felénk a költő nemes szépségű szobráról.”
Az emlékmű kritikája egy
újságcikkből, 1908-ból
Éppen 1896, a Millennium éve volt, valamint
közeledett a költő születésének centenáriuma, az 1900-as év, amikor a nemzet
rádöbbent, hogy nagy fiának és költőjének, Vörösmarty Mihálynak, még nincs
méltó szobra állítva a honban. „Hol van magyar, hol hazafi, akinek szívében ne
égne a vágy, hogy a Szózat isteni dallamát elénekelje végre Vörösmarty emlékoszlopa
előtt?”
Az emlékmű állítására megalakult Vörösmarty Szoborbizottság országos
gyűjtést szervezett, hogy a köz adakozásából teremtsék elő a szükséges pénzt.
Az ország egy emberként mozdult meg, hogy nagy poétájának méltó szobor állíttassék
a székesfővárosban. A széles néprétegek lelkesen adakoztak és ajánlották fel
gyűjtögetett, vagy nehezen összekuporgatott pénzüket a nemes cél érdekében.
Lelkünket melengető példa rá, hogy egy ungvári templom előtt tengődő koldus,
bizonyos Liszkai János nevezetű honpolgár, utolsó vagyonát, apró pénzecskéjét, egy
régi 20 krajcárosát, egy Máriás húszast küldött plébánosa által, a tisztelt
Szoborbizottságnak címezve. (A régi, Mária Terézia uralkodása óta forgalomban lévő és törvényes fizetőeszközként szolgáló, osztrák értékű forint /konvenciós forint/
ezüst alapú pénzegységeit 1892-ben kivonták,
amikortól is új pénz, az arany alapú korona került bevezetésre.) A koldus pénze
egy régi, V. Ferdinánd-féle Mária húszas (vagy Máriás húszas, vagy csak Máriás),
1848-as keltezéssel. (V. Ferdinándot 1848. december 2-án mondatták le /erélytelensége
miatt/, Ferenc József főherceg javára). Az utolsó Húszast 1856-ban verték
Körmöcbányán.
A Bizottság, igen meghatódva a koldus nemes gesztusán és
önzetlenségén, s látván a hazaszeretet eme páratlan megnyilvánulását, úgy
határozott, hogy a pénzérme építtessék be a szoborcsoport márványkövébe. (Az
érme 1848-as évszámú keltezésének történelmi, szimbolikus jelentést is
tulajdoníthatunk és kihangsúlyozhatjuk, ami szerintem a tisztelt, magyar
honérzelmű Szoborbizottság tagjainak fejében is minden bizonnyal megfordulhatott…)
Az érme (sötét, kerek foltként) ma is látható a Szózat idézetsora alatt, jobbra lent.
(Én, fényképezőgépemmel megpróbáltam befogni és erős nagyítással láthatóvá
tenni az érmét. Sikerült, így gyönyörűen kivehető – a patinászöld rétegbevonat
ellenére is – a Jézust ölében tartó Szűzanya dicsfénytől övezve és az érme körirata,
a peremén körbefutó magyar írás és évszám, valamint az érme alsó részén látható
értékjelzés. A körbefutó írás tartalmát az egyik kép alján írtam le, a rövidítéseket
megfelelően kiegészítve.)
Az országos gyűjtés egyik pikantériája, „érdekes esete” - no, nem a
Bizottság, vagy a nemes eszme és cél megvalósulásának mivolta részéről -, hogy
a szoboralapra, maga a császár és király őfelsége, Ferenc József - nagyvonalú
gesztusként -, 5 000 koronát ajánlott fel. És itt van a dolog
pikantériája, enyhén szólva „furcsasága”, hogy az oly kegyesen felajánlott
összeg - ki tudja miért -, sosem érkezett meg.(?) Itt szinte szemet szúr a két
véglet, Ferenc Jóska és a szegény koldus, Liszkai János hozzáállása…
A művet, ünnepélyes keretek között 1908. május 24-én avatták fel. Az
alkotók; Kallós Ede, Telcs Ede kőszobrászok és Márkus Géza építész. Művük
elismerésre méltó és szívet ma is megdobogtató kompozíció.
Az emlékmű
talpazata 23 tömb haraszti mészkőből épült, Vörösmarty ülő szobrát és a többi
szoborcsoportot 21 carrarai márványtömbből faragták. A költő körül a magyar
társadalom széles rétegének különféle képviselői állanak, a munkástól a szántó
földművesig, a csecsemőjét tartó asszonytól az iskolásfiúig, úri hölgytől a
pásztorfiúig.
A zászlóhordozó ifjú alakját valós személyről
mintázták az alkotók. Egy, a magyar országban élő, így félig magyarnak számító
finn szobrászművészről van szó. Ő Yrjö Liipola. A cári Oroszország elüldözte
hazájából, magyar honba menekültként érkezett 1904-ben. A magyar hon befogadta.
Lakott Szolnokon, Pesten, sokat utazott, szerette Erdélyt. (A szobor
alkotójának, Kallós Ede szobrászmesternek a tanítványa volt. Kallós, Liipola arcát kölcsönözte művéhez. Ő
a zászlótartó). Szobrászkodott, mellette fordított is; többek között finn
nyelvre fordította Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. regényét. A
szobrászkodás és az irodalmi tevékenysége mellett hosszú ideig Finnország
konzulja hazánkban, majd hazánk magyar konzulja Finnországban és később több
más európai országban. A hálás magyar utókor nem feledkezett meg róla;
emléktáblája a szoborcsoport talapzatján látható, amelyet 2009-ben helyeztek
oda.
„Huszas. A huszas, az a pénzdarab, amely a régi,
ezüst alapú pengő forintnak harmadrészét, 20 krajcárt ért. Osztrák neve
cvanciger. Az első magyar köriratú huszas 1848-as évszámmal Körmöcbányán
veretett. E pénzfajok a Krisztust tartó Mária képéről Máriásnak is hivattak.”
A Pallas nagylexikonából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése