A megvesszőzött asszony; Maderspach Károlyné kálváriája

Buchwald Franciska 1804. április 2-án született Aradon. Több nyelven beszélő, művelt ifjú hajadon volt. Maderspach Károly kohó- és hídépítőmérnökhöz ment feleségül és Erdélyben, Ruszkabányán, egy több nemzetiségű kis faluban éltek békésen. Férje a Hoffmann - Maderspach Vasmű Társulat társtulajdonosa lett, aki igazi reformember; találkozik Kossuthtal, vasgyárát József nádor és Széchenyi is meglátogatja. Újfajta eljárásokat, vashidakat tervez. Maderspach - akárcsak felesége -, mindig igazi magyarnak érezte magát, így az 1848-as szabadságharc kezdete idején gondolkodás nélkül tűzte ki a nemzetiszínű lobogót a vasgyáruk tetejére. A forradalom alatt a férj által működtetett ruszkabányai vasöntöde nagyon fontos szerepet játszott a magyar honvédség támogatásában.

   A házaspár üzeme fegyverekkel; ágyúkkal és golyókkal látta el a hadsereget, Bem tábornok seregének is szállítottak. Két fiuk honvédként szolgált Bem csapatainál, akárcsak férjének testvére. Megfordult házukban Bem József, a székelyek Bem apója, Kmety György, Guyon Richárd, a branyiszkói ütközet hőse és Stein Miksa (azaz Maximilian von Stein, aki osztrák báró létére, a magyar szabadságharc lelkes híve) is. Még a honvédseregek vereségei után is kitartottak a haza ügye mellett; Kossuth Lajos utolsó előtti magyarországi éjszakáját náluk töltötte. Bem is az utolsó éjszakát töltötte otthonukban, egynapi előnye volt csupán a császáriakkal szemben, mielőtt elhagyta az országot. A szabadságharc leverése után számos honvédnek, honvédtisztnek nyújtottak segítséget; a bujdosókat támogatták és rejtegették.

   1849. augusztus 23-án a császári csapatok bevonultak Ruszkabányára és kezdetét vette a megtorlás. Haynau Maderspachot is le akarta tartóztatni, de a bányamunkások megvédték, fenyegető fellépésük megakadályozta. Az osztrák tábornok dühe ekkor a feleség ellen fordult. A vád ellene koholt vád volt; a júniusi honvédünnepélyen elégetett (más források szerint elásott) egy szalmabábut,  ami a császárt ábrázolta. Természetesen ez nem volt igaz, ezt csupán néhány osztrák érzelmű, falubeli (tót, meg  oláh illetőségű) rosszakarója állította.

   Maderspach Károlynét Haynau (a bresciai hiéna… a kivégzések mellett, ott is nőket korbácsoltatott és halottakat akasztatott, rendcsinálás címén) parancsára elfogták, otthonából elhurcolták és a falu főterére vitték. A katonák négyszögű sorfalat álltak és a közepébe lökték. Az asszony a halálra készült, ám ennél szörnyűbb csapás érte: női méltóságában alázták meg kegyetlenül. Hat katona lépett hozzá, felső ruházatát durván letépték, félmeztelenre vetkőztették. Kezeit elöl összekötötték. Majd ráparancsoltak, hogy térdeljen le. Az asszony kezét összekulcsolva fordult a katonák parancsnokához. „Önnek is van anyja. Tisztelje azt bennem. Ne sértse meg ennyire egy nő méltóságát és becsületét. Hisz bennem meggyaláz minden nőt, édesanyát és nővért. Lövessen inkább agyon. Hisz meg kell értenie, ebbe a szégyenbe úgyis belehalok.” (Maderspachné naplójából). De a százados hajthatatlan maradt. Az asszonyt tárgyalás és ítélet nélkül, a lakosság előtt nyilvánosan megvesszőzték. Két katona elölről lefogta összekötözött kezét, két katona pedig nyírfavesszővel korbácsolta véresre a nő hátát. Majd a félig agyonvert, ájult, ötgyermekes, 45 éves asszonyt felrakták egy kocsira és börtönbe zárták. Férje, megtudva a gyalázatot, nem tudta elviselni a feleségét ért megaláztatást. Még ugyanebben az órában főbe lőtte magát; bement a gyárba, magához vett egy kis mozsárágyút, és felcipelte a Kiskálváriára. Megtöltötte, meggyújtotta a kanócot és fejét a cső szájához tette… Azt a dombot azóta Mozsárhegynek hívják Ruszkabányán… A vérszomjas, magából kivetkőzött Haynaunak azonban még ez sem volt elég; az asszony sógorát, férje testvérét, a január 20-án meghalt Maderspach Ferenc honvédezredest sírjából kiásatta, és a piactéren felakasztatta…

   Csak egy úriember akadt az egész osztrák hadseregben; Wallmoden tábornok. Mikor megtudta, hogy mi történt, parancsba adta, hogy az asszonyt azonnal bocsássák szabadon…

   Igen, Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska volt az az asszony, aki miatt Haynaut egy évvel később Londonban a sörgyári munkások - felismerve őt és előtte Kossuthtól megtudva, hogy egy erdélyi asszonyt gyalázatos módon megvesszőztetett -, grabancát elkapva, jól megverték… Állítólag híres bajusza buktatta le. Mindenesetre lapátokkal és seprűkkel (a fuvarosok kezük ügyében lévő ostorral) jól elagyabugyálták császári őuraságát, még a féltett, híres bajuszát is megtépték. Közben, meg trágyás szalmabálával, döglött macskával és rohadt gyümölcsökkel dobálták meg... Az "asszonykorbácsoló hiéna", a "the austrian butcher", az osztrák mészáros, fülét, farkát behúzva menekült el Londonból, még idő előtt visszautazott Bécsbe... Bajza József az ekkor írt Hainau-dal című gúnyversében a Habsburg-ház "vérkutyájának", és "dühöshiénájának" titulálja... Az esetből valóban majdnem nemzetközi incidens lett; Bécs tiltakozott, bocsánatkérést követelt. Viktória királyné - nehogy még a végén ebből a piti ügyből hadüzenet, hadiállapot legyen -, utasította külügyminiszterét, hogy egy békülékeny levelet küldjön a császári udvarba. Lord Palmerston meg is tette, de kiállt a sörgyári munkások mellett. Nem átallotta megjegyezni, hogy a munkások "éppen kifejezték érzésüket akkor. Hogy mit találtak embertelennek tevékenységében, egy olyan emberben, akire erkölcstelen bűnözőként tekinthetünk."

   Az asszony egész életében küzdött azért, hogy elégtételt kapjon a rajta esett gyalázatért, szeretett férje elvesztéséért, de az akkori Habsburg „jogviszonyok” miatt ez sohasem sikerült neki. Még az enyhülés időszaka, a kiegyezés sem hozta meg számára az elégtételt. 1867 június 8-án Ferenc Józsefet és Erzsébetet Pesten megkoronázzák. Ausztria és Magyarország egymásra vállára borul. Az akkori feszült társadalmi, politikai helyzet feloldására és az azutáni politikai és gazdasági hatásait nézve, végtére is ez volt a legjobb megoldás. (A kiegyezés létrejöttéhez Sisi magyarokat segítő munkája is nagy mértékben hozzájárult). Az "új király" teljes amnesztiát hirdet. Az országgyűlés 50 ezer arany koronázási ajándékot szavaz meg az uralkodópárnak. A királyi pár elfogadja, de Sisi az összeget azonnal felajánlja a rokkant honvédek, özvegyek, árvák javára... (Áldott legyen a neve). A szabadságharcot kegyetlenül és véresen megtorló Ferenc József a magyar nép körében fokozatosan Ferenc Jóskává szelídül... A nép megbékélt az uralkodóval. (De nem felejt). (És azt se felejtsük el, hogy ez a császár - és most már király is -, Haynaut véres hóhéri "működése" után magas kitüntetésben, mesés jutalomban részesíti és horribilis összegű járadékkal küldi nyugdíjba. A láncos véreb elvégezte a piszkos munkát, a császár megköszönte bakó és hóhéri tevékenységét...)
  Maderspach Károlyné most úgy érzi - látva a változásokat -, hogy eljött az idő, hogy sebeire ő is gyógyírt kapjon. De mindenhol ellenállásba ütközik. Hosszú évtizedek múltán aztán maga, a segítőkész Deák Ferenc beszéli le hősiesen kitartó tervéről, mondván, hogy amíg Bécsben hozzák a törvényeket, addig sosem lesz magyar igazság. Buchwald Franciska csak ekkor, Deák nyugtató szavaira hagyott fel igazának keresésével… 
   Életét szerető családi körben élte le Budán, a vízivárosi Szalag utca 11. számú házban. Lányához, Antóniához és vejéhez, Wein Jánoshoz költözik. Veje a budapesti vízvezeték-hálózat egyik tervezője és megalkotója, a budapesti Vízművek első igazgatója. A Szalag utca 11-ben volt először fürdőszoba Budapesten. 
   Szeretett férjét egész életén át gyászolta. Fekete gyászruháját soha le nem vetette, akárcsak özvegy Batthyány Lajosné, aki szintén egész életében feketében gyászolta kivégzett hitvesét. De akkoriban, sajnos több tízezer anya, feleség gyászolhatta így a szabadságharcban elesett vagy a megtorlás ideje alatt kivégzett férjét, fiát, testvérét. Özvegy Maderspach Károlyné 1880. december 6-án, 76 évesen hunyt el. 
    Sírja a Magyar Hősök Temetőjében, a Nemzeti Sírkertben, a Kerepesi temetőben van, a sírkert 1848-asok parcellájában. Helyrajza; 31-0-39

   Azóta, minden év március 15-én a Maderspach és Buchwald család leszármazottai koszorút és virágot visznek sírjához. Az új koszorúk és a friss virágok ugyan néhány nap után elszáradnak, de sírkövén, átkötözve, mindig ott van egy nemzetiszínű szalag… 

   Emléktábláját a Szalag utca 11. szám alatt, a régi ház helyén álló épület falán avatták fel 2014-ben. A Maderspach Károlyné utca Budapesten, a XI. kerületben, a Budaörsi út mellett található.

                    "A szabadságharc hős asszonya volt, aki túlélte az 1849-es osztrák megtorlást"