Akárhogy
nézzük, a váci múmiákat valamiképpen, mégiscsak II. Józsefnek, a Habsburg Birodalom császári és királyi őfelségének
köszönhetjük. Ugyanis a temetkezési szokásokra vonatkozó rendeletében,
gazdasági és bizonyos egészségügyi megfontolásokra való hivatkozással, be
akarta szüntetni a koporsós temetést, és elrendelte, hogy a halottakat ezentúl
lepedőbe burkolva temessék el. Szintén meg akarta szüntetni a kriptákba való
temetkezési módot. A koporsókat el akarta égettetni, a kriptákat meg bezáratni.
Ez az intézkedése országszerte nagy felháborodást váltott ki. A váci Fehérek
templomának szerzetesei ekkor azt találták ki - azért, hogy a templom földalatti, katakombaszerű kriptájában
elhelyezett koporsókat megmentsék -, befalazták a kripta bejáratát. Ez 1838-ban történt. De aztán ez a tény feledésbe merült, a
kripta, bejáratának egykori helye az idő homályába veszett, nem volt
ember, aki emlékezett volna erre és ez így is maradt több mint 150 évig, a kripta
véletlen, 1994-es megtalálásáig. A templom felújításakor, az építési, javítási munkálatok során véletlenül áttörték a falat, s ekkor fedezték fel az enyészet-rágta, pókhálós, sötét helyiségben lévő, egymásra
felhalmozott koporsókat (szám szerint 264-et), bennük a csont és bőrré aszalódott halottakat, az ez
idő alatt mumifikálódott emberi tetemeket. (Az osszáriumból 40 emberi és csontmaradványt találtak).
Az egyiküket Sándor Teréziának hívták.
Ő a "szívtelen apáca"... 1743-ban született és 1788-ban Vácon halt meg. Amikor holttestét megtalálása után megvizsgálták, meglepődve tapasztalták, hogy mellkasán nagy lyuk tátong... Aztán mikor alaposan utánajártak, megdöbbenve állapították meg, hogy minden belső szerve épen megvolt, de a szíve hiányzott... Terézia Pozsonyban szolgáló klarissza
apáca volt. Amikor II. József – a „kalapos király” (Szent István koronáját a
kincstárában tartotta…) – egy újabb rendeletével megszüntette a rendet
(általában rendeletek, pátensek révén uralkodott), a nővér Vácra utazott. De
akkor már nagybeteg volt és tüdőbajos. Végül itt halt meg Vácon. Utolsó
kívánsága az volt, hogy halála után vágják ki a szívét és azt szülőföldjén,
szülővárosában temessék el. Így is történt. Testét a váci kriptában helyezték
el, de előbb szívét szakszerűen kiemelték, és a nemes szív visszakerült
szeretett szülőföldjére… (Csak egy ilyen hasonló esetről tudok még; amikor
Habsburg Ottó 2011-ben meghalt, testét Bécsben temették el, de kívánsága az
volt, hogy szívét vágják ki és azt a Pannonhalmi Bencés Főapátság altemplomában
helyezzék végső nyugalomra. Magyar földben is akart nyugodni, mert
Magyarországot szívéből szerette…)
Másikukat Tridentin Rozáliának hívták.
1747-ben született és 1798-ban érte el a halál. Ő is apáca volt. Úgy találtak
rá koporsója felnyitásakor, hogy két ujja, a gyűrűs és a kisujj tőből
hiányzott. Viszont teste mellett találtak egy kis vászon batyut. Ebbe a
gyolccsal gondosan körbetekert apró batyuban találták meg végül a két levágott ujjat.
Az történt ugyanis, hogy gyűrűjét végrendeletében hagyta rá valakire. De
időközben meghalt és amikor a gyűrűt le akarták venni az ujjáról, az úgy rászorult, hogy sehogyan sem tudták lehúzni
róla. Hogy ezt meg tudják tenni, lemetszették az ujjakat. Majd a két ujjat
gondosan gyolcsba csomagolták és a test mellé szépen visszatéve, lezárták a
koporsót.
Borsodi Terézia, Veiskopf János postamester felesége volt. És 26 éves, amikor 1794 december 9-én gyermekszülés közben meghalt. A halott anyán császármetszést végeztek és a fiúgyermeket még élve emelték ki, de a megkeresztelése utáni napon meghalt. Az anyát és újszülöttjét ugyanabban koporsóban, minden szentséggel ellátva helyezték el a templom kriptájába... 1994-ben az anyát kisbabájával a karjában találták meg...
Borsodi Terézia, Veiskopf János postamester felesége volt. És 26 éves, amikor 1794 december 9-én gyermekszülés közben meghalt. A halott anyán császármetszést végeztek és a fiúgyermeket még élve emelték ki, de a megkeresztelése utáni napon meghalt. Az anyát és újszülöttjét ugyanabban koporsóban, minden szentséggel ellátva helyezték el a templom kriptájába... 1994-ben az anyát kisbabájával a karjában találták meg...
Sándor Terézia, Tridentin Rozália és Borsodi Terézia, három a megtalált
sokukból, akiknek kilétét, „személyazonosságát” pontosan meg tudták állapítani.
A kriptában talált 264 emberből 96-nak a kilétét – kik voltak, hogy hívták
őket, mi volt a foglalkozásuk, hogyan éltek, milyen emberek voltak – sajnos, nem
sikerült megtudni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése