Ősi vulkán, remete-szerzetes, okos szamár; a Szent Mihály-hegy remetebarlangjai, Börzsöny

Az ősi időkben, a vulkánosság idején képződött és kialakult természetes üregeket, barlangokat a XI. században a bazilita szerzetesek tovább bővítették. Viszonylag könnyű dolguk volt, mert a vulkanikus kőzet porózus szerkezete (andezitagglomerátum és andezittufa) révén gyorsan és könnyen tudták vájni a barlangokat. Így jöttek létre az akkori remetelakok. A baziliták bizánci (görög) rítusú katolikus szerzetesek voltak. A rendet Nagy Szent Bazil (Baszileosz) alapította szülőhelyén, Kis-Ázsiában (ma Törökország), Kappadókiában, Krisztus után 350 körül. Aszkétikus, remete élete sok száz szerzetest vonzott maga köré. Aszkézisát szabályzatba, regulába foglalta. Ennek főbb szempontjai; teljes magány, engedelmesség, szegénység, tisztaság, a világról való teljes lemondás, az állandó imádkozás, valamint a vezeklés, böjt, virrasztás... (azt hiszem, nem sok más, önsanyargató momentum maradhatott ki...)  Később az elzárkózó magányt a közösségi élet váltotta fel. Ezt szinte szó szerint lehet értelmezni; elhivatottságuk a közösség és az élet szolgálatában teljesedett be. Magyar földön Szent István királyunk uralkodása óta működtek monostoraik. A történelmi Magyarországon még kilenc monostoruk állt fenn, mára már csak a máriapócsi kegytemplom maradt meg.

   De a különböző barlangokban a világtól különvonuló, az egyedüllétet vállaló, aszkéta életmódot folytató szerzetesek is éltek. Így a Szent Mihály-hegy oldalában lévő vulkanikusan képződött, majd tovább mélyített, kivájt barlangokban is. A török hódoltság kezdetéig éltek itt szerzetesek. A történet során egy remetéről tudunk, aki a legenda szerint a hozzá forduló falusiakat jó tanácsokkal segítette, s akik ennek fejében élelemmel látták el. Ezt, a hűséges szamara révén kapta meg, aki a falu és a szerzetes barlangja között ingázott, mivel minden nap megtette ezt az utat, hogy vizet is hozzon gazdájának. Az okos csacsi, a hátára erősített két vödörrel beleállt a Dunába, s mikor azok megteltek, szépen felügetett a hegy oldalában lévő barlanghoz. (Akkor még inni lehetett a Duna vizéből...) De egyszer a szamár nem jött fel a hegyre többé. Gazdája nem tudhatta, de a szegény pára elpusztult. A szerzetes bánatában, de főleg amiatt, hogy nem kapott többé élelmet, éhen halt. Nyilván megtehette volna, hogy lemegy a faluba egy kis élelemért (természetesen kapott volna a jóakaratú falusi emberektől), de köthette a fogadalma, miszerint hogy teljes magányában kerülnie kell a világi emberek közelségét és a környezeti hívságok kísértését.

  A barlangokat magába foglaló fantasztikus sziklaképződmények ma is, 14 millió év után is lenyűgöző látványt nyújtanak. Aki teheti, most menjen el megnézni, mert néhány százezer év múlva - a folyamatos erózió, a hőingadozások, eső, a defláció (a szél pusztító munkája) következtében -, már csak lapos dombocskák maradnak belőlük... De a Dunakanyar egyik legszebb kilátása a Remete-barlangok előtti párkányról látható. Senki ne hagyja ki!