Rémálmaink gonosz, félelmetes szakadékárka; a Szalabasina-árok

Szakadék, völgy, kanyon, szurdok, árok, hasadék. Ez mind igaz megállapítás a Szalabasina-árokra. Misztikus, elvarázsolt, vadregényes, sötét, titokzatos, ismeretlen, bizarr, rémisztő, hátborzongató, ijesztő, vad, félelmetes, de ugyanakkor elképesztő, megdöbbentő, csodálatos, hihetetlen, bámulatos, lenyűgöző, látványos, mesés és varázslatos. És ezek is mind-mind igazak és jellemző tulajdonságok a Szalabasina-árok meghatározására. Valóban, misztikus és elvarázsolt hely ez, de rögtön hozzá kell tennünk, hogy veszélyes is. Még száraz időben is nehezen járható, mivel teli van alattomos, avarral álcázott gödrökkel, amik potenciális csapdaként működnek. A marasztaló, kígyóként tekergő sűrű ágak, az előttünk úton-útfélen keresztbe fekvő, természetes akadályokat képező fatörzsek, a szemmagasságban meredező, kihegyezett faágak és -csonkok is mintha mind-mind ellenünk törnének. A Grimm-mesék vészjósló, sötét, félelmetes erdői kelnek itt életre. Napfény alig jut ide le. Mindent elborít a homály és a sötétség… Szóval meg kell gondolnunk minden lépésünket és óvatosnak kell lennünk és figyelnünk kell, nehogy valami bajunk essen...

   Az árok alsó felében mintha egy sűrű, fatörzsekből összehordott, óriási hódváron küzdenénk, verekednénk át magunkat. A második felétől fantasztikus sziklafalakat, évmilliók alatt kimosott szűk hasadékokat, kanyonokat találhatunk, amelyeken szintén nehezen lehet átjutni. Kegyetlenül meg kell szenvednünk érte. Az ősidőkben lezúduló csapadékvíz szűk és mély nyiladékokat, vízmosásokat vájt a hegy oldalába. A fekete, puha andezittufában 10-15 méteres függőleges falakat, égbe meredő bástyatornyokkal és több vízlépcsőt alakított ki. Heves esőzések, zivatarok idején vad hegyi folyó gyanánt rohan alá az irdatlan víztömeg és akkor látványos, akár 5-6 méter magas vízeséseket tudok elképzelni itt. Több szinten, legalább öt, kisebb-nagyobb vízlépcsőt számoltam össze. A szurdokvölgy partfalainak magassága kb. 25-30 m. Az árok teljes végigjárásakor a leküzdendő szintkülönbség kb. 450-500 m.

    Itt is - akárcsak a közeli szomszédságban, párhuzamosan húzódó Holdvilág-árok, vagy a nem is olyan messze lévő Rám-szakadék és Vadálló kövek, vagy Dobogókő Zsivány-sziklái, Thirring-sziklái, Szer-kövei esetében -, minden a több millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenységről szól. Ezekre a hegyekre, a csodálatos geológiai képződményekre, a hatalmas, monumentális sziklaformációkra jellemzők a vulkáni eredetű andezit és andezittörmelékes breccsa (kisebb-nagyobb, szögletes kőzettörmelék-darabokból álló és összecementálódott kőzet), amelyet aztán az évmilliók során a szélsőséges klimatikus hatások, a felszíni vizek, fagyok, stb. alakítottak, „faragtak”.

    A Szalabasina-árok (szerintem „sz”-szel kell írni, eleink is így írták, a Pilisi Parkerdőgazdaság és a Természetbarát Szövetség 1969-es forráskút tábláján is Szalabasina megnevezés szerepel) nevének eredete; a Szalabasina, Salabasina név első fele (sal a) annak az emlékét őrzi, hogy a hegy magasabban fekvő bükkerdőségeiben régen, egy ősi mesterség, az üveggyártáshoz szükséges alapanyagot, hamuzsírt főztek az itt működő üveghuták ellátására. A hamuzsír latin elnevezése sal alcalicus. A „bas” pedig az ótörök nyelvben fejet jelent. Az elnevezéseket később a XVII. század végén, a török hódoltság után elnéptelenedett területekre betelepített rácok vették át és mentették meg számunkra, az utókornak. Így tehát a Szalabasina, Salabasina név annyit jelent, hogy az a hely, ahol a völgy felső, fej részében hamuzsírt főztek. Neve, némi párhuzammal, összefüggésbe hozható a bükki Szalajka-völgy nevével, ahol szintén űzték ezt a régi mesterséget…
    Az árkot rémálmaink, Grimm rémmeséi gonosz, félelmetes szurdokának is neveztem, de nem igaz. Ha kellő tisztelettel, illő alázattal közelítjük meg, a mesés, vad szurdok minden szépségét, minden, veszélyeket is rejtő völgyét, szakadékát, minden elvarázsolt, sötét titkát megmutatja. A képeken leírt elnevezések inkább az utunk során ért, vagy átélt szenvedéseink, megpróbáltatásaink, nehézségeink, félelmeink fokára utalnak. Végül is néhány karcolással, egypár zúzódással - és Mica egy, szerencsére könnyű ujjsérülését leszámítva -, viszonylag ép bőrrel megúsztuk a nagy kalandot.

   Zárszó: a Szalabasina-árok egy rendkívül különleges, egyedinek számító, a vad természet uralta, varázslatos hely. Vigyázzunk rá. A Vele való találkozás nagyszerű kaland, hatalmas élmény, de teli veszélyekkel. Aki oda belép, azért ne hagyjon fel minden reménnyel…