"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2019. szeptember 13., péntek

A magyar lovagkirály nyomában: Isten bajnoka, Szent László királyunk: az Árpád-korabeli Szent László-legenda freskó Tereske ősi templomában


Tereskén az Árpád-házi királyok korában benedekrendi monostort és templomot alapítottak, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve, a „Boldogságos Szűz mennybemenetele” néven. Az apátságot írásos dokumentum először 1219-ben említi, tehát még az első szent királyok idejében alapították. Ma, tereskei Nagyboldogasszony templom a neve.
   Az 1950-es években egy művészettörténész(!) Tereske templomát „egy teljesen jellegtelen templomnak” nevezte. Természetesen ezen vélekedéseket gyökeresen megváltoztatta az 1960-as években végzett műemléki kutatás és helyreállítás, amely során feltárultak a templom nem is sejtett középkori részletei. Így került napvilágra a templom északi hajófalán a tíz méter hosszú, Szent László királyunk életéből vett freskó sorozat, amely ma a templom fő ékessége, hazánk felbecsülhetetlen, értékes kincse. A mai Magyarország területén csak Ócsán, Veleméren, Vizsolyban és Türjén találhatunk szent királyunk életéből vett falképeket, amelyek nem teljesek, nagy részük töredékes. (Az ócsai és veleméri királyképeket már bemutattam, a két utóbbit később mutatom meg). A tereskei freskó a mai Magyarországon, templomban a legteljesebb Szent László legenda-ábrázolás. A fali képsoron a szent király, a magyarság lovagkirálya, egyik legnépszerűbb szentje látható. Daliás termete, kivételes fizikuma miatt „Isten atlétájának”, „Isten bajnokának” is nevezik. 1192-ben történt szentté avatása után életéből vett legendáját, harci vitézségét, hősi tetteit, csodás megnyilvánulásait igen sok helyen megörökítették templomi freskókon, falképeken. A legszebbek és legteljesebbek a felvidéki és erdélyi templomainkban láthatók. Szent László legendaköre részben archaikus magyar mondai hagyományokból, részben középkori történeti elemekből (Képes Krónika, Anonymus "Gesta Hungarorum", azaz "A magyarok viselt dolgairól", röviden "A magyarok története", valamint Kézai Simon "Gesta Hunnorum et Hungarorum" azaz "A hunok és a magyarok cselekedetei") tevődik össze. A templom Szent László legenda freskóciklusának keletkezési idejét a kutatók a XII-XIV. századra teszik.
   A templomban fennmaradt még több falfestmény is. A Szent László képsor alatt, középtájon két, nyugat felé lovagló páncélos vitéz képe látható. Lejjebb, az oldalfal alsó sávjában egy finom ecsetvonásokkal előrajzolt női alak töredéke fedezhető fel, valószínűleg Mária ábrázolás.
   A szentély oldalfalában található pasztofórium (szentségtartó) a templom másik ékessége, amely Mátyás királyunk idejéből való, a hazai reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása, a budavári, visegrádi, vagy váci kőfaragó műhelyek valamelyikében készülhetett. Lementünk és megnéztük a templom különös hangulatú, régi altemplomát is.
   A templomnak két jelentős barokk-kori Mária-ábrázolása van, a 18. századból. A templomtérben álló Mária, a „Napba öltözött Asszony” feje felett a 12 csillaggal ékesített korona, lába a Holdsarlón nyugszik, jobbkezében jogart tart.  Az un. „Öltöztetős Mária” karján a Kisded szobra van. Mindkettőjük fején korona, Mária kezében jogar. A szobor népi faragás. Régen a hívek által készített díszes ruhákba öltöztették és a körmenetekben hordozták. A templom sekrestyéjében látható. Az atya és a templomszolgálatot ellátó néni megengedték, hogy oda bemehessünk és megnézhessük. Ugyanitt látható egy szintén fából faragott 17. századi festett Krisztus szobor is. 

























































































































































































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése