A Magyar Királyi Egyetemi Növénykert: a budapesti Füvészkert, az ELTE és Magyarország első botanikus kertje

Az ország első botanikus kertje, melyet – akárcsak Európa-szerte – a Tudományegyetem Orvosi Kara alapított. Winterl Jakab, a vegytan és a botanika professzora alapította 1771-ben. Winterl 1807-ben bekövetkezett halála után Kitaibel Pál botanikus, tudós polihisztor vette át a kert vezetését és a gyűjtemény gondozását, amely sokáig Buda és Pest különböző helyeire vándorolt. A kert alapfeladata volt a hazai flóra kutatása, gyűjtése. Kitaibel halála után 1817-től a kert állaga vészesen leromlott és az 1838-as pesti árvíz miatt további nagy károkat szenvedett. A kialakult tarthatatlan helyzet orvoslására József nádor tett javaslatot. Kezdeményezésére méltóbb helyet kerestek a füvészkertnek és 1847-ben 80 000 forintért megvásárolták gróf Festetics Antal 10 hektáros józsefvárosi ingatlanát. 1864–65-ben építették fel az európai viszonylatban is jelentős méretű és ma is álló Pálmaházat. A kert ekkor újabb virágkorát élte, és az ekkor már a 12 000 fajt számláló gyűjtemény nemzetközi hírűvé vált. 1893-ban az amazonasi óriás-tündérrózsa számára külön épületet építettek. Az eredetileg angolparkot formázó kertben látható volt egy természetes forrással táplált tó, a közepében szigettel és műromokkal. Ez a kertnek tájképileg is olyan látványt adott, mely méltán aratott nagy sikert az odalátogatók körében. A kiegyezést követő időszakban Budapest látványos fejlődésnek indult, de a kert területének kétharmadát 1911-ig így is elvették a klinikák bővítéséhez és a korábban meglévő tava eltűnt (amelyen Csónakosék ladikoztak, amikoris áteveztek a szigetre, a Vörösingesek táborhelyére), feltöltötték az építkezések miatt.  A szakmai szempontból is Európa-hírű Füvészkert területe jelentősen csökkent, harmadára, a mai 3 hektáros nagyságra. Ennek ellenére a két világháború között új fejlesztések történtek: új üvegházakat építettek a rovaremésztő növényeknek, a páfrányoknak és a kaktuszoknak. De utána bekövetkezett a katasztrófa: a második világháborús bombázások és Budapest ostroma gyakorlatilag teljesen elpusztította a növényzetet és az építményeket.

   A háború utáni helyreállítás nagyon lassan haladt; a kert csak az 1950-es évekre tért magához. 1965-66 között felújították a háború idején romba dőlt, műemlék jellegű Pálmaházat, majd gyarapították az üvegházakban a gyűjteményeket. A kert másik nevezetessége az országban első és sokáig egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különlegesen szép amazonasi óriás-tündérrózsának és rokonának, a paraguayi óriás-tündérrózsának ad otthont. A kert életében nevezetes esemény a Viktória-virágzás, a tündérrózsák éjszakai megfigyelése és az óriási, másfél-két méteres átmérőjű lótuszlevelek súlytesztelése, amikor gyerekek ülhetnek a levelekre. De már 58 és 60 kg-os felnőtteket is elbírtak...

  A „füvészkert” szó a botanikus kert nyelvújítás korából származó szinonimája, megmaradását és elterjedését Molnár Ferenc közismert A Pál utcai fiúk című regényének köszönheti.