Gül Baba, a "Rózsák Atyjának" türbéje és rózsáskertje: a harcos dervis sírkápolnája és függőkertje a Rózsadombon; Budapest leghangulatosabb utcája: a Gül Baba utca

Budán, a Rózsadomb délkelti lejtőjén - támfalakkal övezett kis rózsakertben - áll Gül Baba síremléke. Gül Baba - kinek híre ma is jól ismert az egész mohamedán világban - a kis-ázsiai Sivasz tartomány Merzifun városában született. Az iszlám egyik szerzetesrendjének - a bektasi dervisrendnek a tagjaként a szultánok egész sorát szolgálva hirdette a Korán igéjét. A rendet, melyhez tartozott, Hadzsi Bektas Veli alapította a XIV. század elején. Központi kolostoruk (tekkéjük) - ahová az alapítóit is temették és amely ma múzeum - a törökországi Hadzsi Bektasban van. A rend tagjai és a janicsárok között igen szoros kapcsolat alakult ki az idők folyamán. A rendtagok - a dervisek - békés időben földműveléssel és iparral foglalkoztak, avagy a művészetek valamely ágát művelték kolostoraikban, a „tekké”-ben, a háború idején azonban karddal a kezükben igazi „hitharcos”-ként küzdöttek az iszlám seregeinek győzelméért, s lettek „gázi”-vá - győztessé -, avagy „sehid”-dé, vértanúvá.
   Gül Baba alakja köré már a török világ kezdetén a legendák sűrű szálai fonódtak. Neve, magyarul „Rózsa Apó”-t jelent. A magyar nyelvhasználatban inkább a „Rózsák Atyja” elnevezés honosodott meg. Evlia Cselebi török világutazó és történetíró szemléletesen írja le Gül Baba halálának legendás körülményeit. 1541. szeptember 2-án - egy pénteki napon - a Budát (a török Budinnak hívta) elfoglaló Szulejmán szultán nevére és tiszteletére dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban - a mai Mátyás templom - a győzelemért első ízben tartott hálaadó imádság közben érte utol a halál Gül babát. Temetésén még a szultán is részt vett. El kanuni - „Törvényhozó” Szulejmán szultán a legenda szerint úgy adta át Budát a város első török urának, Szulejmán pasának, hogy: "Őrködés alatt és gondozásban legyen, és Gül baba lévén Buda őrzője, az ő gondoskodása ügyeljen fel rá!”

   A türbét (sírépítményt) a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed építette a sír fölé az 1543-48 közötti időben. Az építmény alaprajza szabályos nyolcszög. Külső homlokzati fala szépen faragott homokkőkváderekből falazott, s egyetlen díszét csak az oldalfalakat tagoló tükörmezők képezik. A türbét félgömbkupola fedi, amelyhez az átmenetet a belső térben is látható - s annak egyetlen díszéül szolgáló - vak szamárhátívsor alkotja. A síremléket ma fedett oszlopcsarnok övezi. 1914-ben műemlékké nyilvánították. Az első műemléki felújítása 1918-ban fejeződött be. A türbét az 1962-es helyreállítás során állították helyre Pfannl Egon építész tervei alapján. Ekkor bontották ki az ajtónyílás fölötti felülvilágítót és állították helyre a türbe egyetlen kőkeretes - felül szamárhátíves felülvilágítós - ablakát is, valamint fedték be a kupolát vörösrézlemez burkolattal. Tardosi vörösmárvány padozata is akkor készült. A fedett körfolyosó padozata süttői fehér márvány.

   Gül Baba sírja a török időkben sűrűn látogatott zarándokhely volt. A sírt Evlia Cselebi is felkereste, amikor 1660-64 között Budán járt. Látogatásának emlékét megörökítette a türbe falára írott néhány rögtönzött versben, amely a visszafoglalást követő átalakítások során semmisülhetett meg. Szövegüket csupán Evlia művéből ismerjük. Ugyancsak ő írta le a türbe gazdag és díszes berendezését, mely a török időket követően elkallódott.

   2016-17-ben a türbét és a függő rózsakertet átfogóan újra felújították. Az átadásra és megnyitására Orbán Viktor miniszterelnök meghívta Törökország elnökét, Recep Erdogant is.

 "A szultáni kegyesség bányája a Baba,

Nem marad üresen az öreg koldus,

Merzifunból jővén, itt hazát talált,

Szulejmán sáh idejében Gülli-baba."

                                                Evlia Cselebi