A Diósdi mészkőbánya sötét tárnái és Roppant Csarnokai a Tétényi-fennsíkon: a kőbánya, amelynek köveiből épült fel az Országház és a Budavári Királyi Palota

A Diósdi kőbánya Budapest közelében, a Tétényi-fennsík közepén, Diósd mellett fekszik. A Tétényi-fennsík a Budai-hegység déli nyúlványa, amely Diósd, Érd, Törökbálint, Budaörs és Budatétény között fekszik. Az itt található bányában kőbányászat már nem folyik, ám az egykor itt bányászott mészkőnek nagy jelentősége van: a nagyszerű építőművész, Steindl Imre, aki az Országház (Parlament) szintén nagyszerű, monumentális épületét tervezte és alkotta, ezt a diósdi kőbányából származó fehér mészkövet választotta az épület építőanyagául. Vagyis az Országház minden „porcikája” diósdi mészkőből van. De ezt a követ használták sok budapesti középület 1800-as évekbeli, a századfordulós építésénél és a Budai Várpalota 1945 utáni helyreállításánál is. 

   Az iparszerű kőbányászat a 18. században indult itt meg. A kövek kitermelését hajdan ékekkel, kővágó szekercékkel, később kővágó gépekkel végezték. A kőfalak némelyikén még ma is látszanak az egykori megmunkálás nyomai. A Felső-bánya tárnáinak bejáratát néhány éve betonhidakkal támasztották alá, és megerősítették a sziklafalakat is. Így a bányaudvar ma már biztonsággal látogatható, viszont a látvány nem lett túl szép. A felhagyott kőbánya ma egyben egy geológiai park is (és természetesen természetvédelmi terület is), hiszen egy földtörténeti, geológiai időutazásra hív bennünket. 

  A mészkő jellemzően monomineralikus (egyásványos) üledékes kőzet, aminek legalább 90%-a kalcium-karbonát (CaCO₃), azaz kalcit vagy aragonit. A fennmaradó rész főleg más karbonátásvány, kvarc vagy kova, agyag és szerves anyag. Ahogy nő a mészkő dolomittartalma, a kőzet fokozatosan dolomittá alakul. A mészkő anyagának eredeti forrása a magmás kőzetek ásványaiból származó kalcium-ion (Ca²⁺) és a vulkáni működés során a légkörbe kerülő szén-dioxid (CO₂). A tengerben a folytonos üledékfelhalmozódás miatt egyre mélyebbre kerülő mésziszap fokozatosan mészkővé cementálódik. A lerakódó meszes üledékek vastagsága elérheti a több száz, sőt, a több ezer métert. Az építészeti felhasználású mészkövek közül a puha mészkő fő előfordulási helyei Sóskút, Fertőrákos, míg a kemény mészkőé Süttő és Budakalász. A tardosi bányából származó, hússzínű, vörös mészkövet „piszkei vörösmárvány” címszóval is illetik. A mészkő kőzetét a bennük található ősmaradványok alapján két típusba oszthatjuk: lajta mészkő és szarmata mészkő. A mészkőben megbúvó kövületek a régmúlt idők megbízható tanúi. A folyóvízi kavics és homok felhalmozódása szárazföld jelenlétére utal, a sósvízi állatok (kagylók, csigák) maradványai tenger egykori létezését bizonyítják. Ezek anyaga 12-15 millió éve rakódott le. A legidősebb kőzetek a legrégebben élt állatok kövületeit, lenyomatait őrizték meg. 

   A bánya közelében egy magányos mészkősziklába vájt kaptárkőre bukkantunk. Hogy mik is ezek a kaptárkövek? Azt igazán senki nem tudja. Jeles köveknek, fülkés szikláknak, vakablakos köveknek, bálványköveknek, püspöksüvegnek is nevezik őket. Aki hallott már a kaptárkövekről, annak elsősorban a Bükkalja, Eger környéke ugrik be, ott találni a legtöbbet, a leghatalmasabbakat és a legszebbeket belőlük (Szomolya, Cserépváralja stb..). Azt valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy itt, a Tétényi-fennsíkon is akad belőlük néhány. A kaptárkövek olyan sziklák, amelyeken szabályos, kisméretű, fülkeszerű mélyedések vannak. A kaptárkövek keletkezését szinte teljes homály fedi, máig nincs rá magyarázat, csak feltevések. Az biztos, hogy emberi kéz faragta őket, de hogy kik, miért és mikor, arról ma is csak feltételezések vannak. Van, aki szerint síremlékek voltak, más szerint kultikus áldozati szertartásokra használták azokat. A távoli múltban gyökerező, természetmágián alapuló ősvallás kézzel fogható bizonyítéka. Az biztos, hogy Kr. u. 500. és 1500. között faraghatták, kezdetben a hun, szarmata törzsek, majd az avarok és utánuk Árpád magyarjai, vagyis őseink. 

   A Diósdi kőbánya egy másik különlegessége (a sok közül), hogy hazánkban csak ez és a Sóskúti valamint a Fertőrákosi mészkőbánya, amelyekben hasonló bányászati technikával fejtették a követ. Látványra ezért olyan nagy a hasonlóság a három bánya között. A köveket hatalmas kocka, vagy tégla formájú tömbökben hasították ki a bánya mélyén, majd felszínre hozva a megfelelő kisebb formára vágták, fűrészelték szét. A Fertőrákosi bányában már a rómaiak kezdték el a kőfejtést, majd mindháromban a középkorban folytatódott a mészkő intenzív bányászata.