A Magyar Nemzet szent himnuszai: a Magyar Himnusz, az ősi katholikus népi himnusz, Szent István királyrúl, a Székely Himnusz, a Csángó Himnusz, a református magyarság néphimnusza

Szűz Mária istenanyaságának ünnepét, az Istenanya Mária ünnepét a római katolikus vallás január elsején tarja. Ezért az év első napján az egész esztendőt az Ő anyai gondoskodásába ajánljuk. A Magyar Katolikus Egyház október 8-án főünneppel emlékezik meg a Szűzanya magyarokat oltalmazó pártfogásáról. Mária Magyarország védőszentje, a Magyarok Nagyasszonya (latinul: Patrona Hungariae).

   A magyarok szoros kötődése Máriához és az ünnep eredete Szent István királyhoz kapcsolódik, aki – Hartvik püspök által a 12. század elején lejegyzett legenda szerint – utód nélkül maradva 1038 augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, halála előtt Székesfehérvárott a következő szavakkal ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának:

„Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.”

   A 17. században a Patrona Hungariae-eszmére alapozva alakult ki Regnum Marianum (Mária Országa) fogalma, ami kifejezte, hogy Szent István felajánlásával Szűz Mária nemcsak oltalmazója, hanem mindenkori királynéja is Magyarországnak.

   Magyarországnak a 19. századig nem volt „törvényesített” himnusza. Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a 90. zsoltár (Tebenned bíztunk, eleitől fogva) volt. Népszerű volt – a kuruc ellenállás, a Rákóczi szabadságharc bukását, a magyarság sorsát sirató, a Habsburg elnyomás ellen tiltakozó, a hatóságok által többször betiltott – az ún. Rákóczi-nóta és a Rákóczi-induló is. Ez utóbbit Berlioz és Liszt Ferenc is feldolgozta.

   Az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga egy Szent István királyról szóló, templomban is énekelt himnusz. Dallama Bogisich Mihály: Őseink buzgóságából való, szövege pedig a Dőri kéziratos énekeskönyvből. 1771-ben Mária Terézia hazahozatta a Szent Jobbot a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosok kolostorából, ahová a török hódoltság idején került, és elrendelte Szent István napjának augusztus 20-i megünneplését. Az ének ezután a katolikus magyarság egyik néphimnuszává vált.

   A Boldogasszony Anyánk valószínűleg a 18. század elején keletkezett. Legkorábbi lejegyzett szövegét Szoszna Demeter pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös énekeskönyvéből ismerhetjük. A vers szerzője talán rendtársa, Lancsics Bonifác (1737) volt. A legrégebbi dallamcsírája a Deák-Szentes-féle, lejegyzett egyházi énekeket tartalmazó 1774-es énekeskönyvéből ismert. 1793-ban már „nationalis cantitio”, azaz nemzeti énekként említik írásos források.

   (Az ismertető szöveges képek után mind hét himnusz videón megnézhető és hallható).