Csókakő vára a Fejér
vármegyei Csókakő település nevezetessége,
a megye egyetlen fennmaradt középkori eredetű, a török időkben is használt
vára. A Vértes hegység letörésén, egy sziklaplatón épült, a mongol horda inváziója után. Az
1241-42. évi tatárjárás
hozott alapvető változást a magyar várrendszer kiépítésében, a korszerűtlen, fa
szerkezetű, rosszul védhető várak helyett számos kővárat építettek, IV.
Béla, második honalapító királyunk jóvoltából. (Ugyanis, akkor, a ránk törő mongolok
majdnem kiirtottak bennünket az alatt az egy év alatt… A tatárjárás felért egy mindent elpusztító sáskajárással... Amint Batu kán hordái kitakarodtak, a szó szoros értelmében újjá kellett építeni az országot...)
A vár a középkorban
stratégiailag kedvező fekvésű erődítmény volt. A Budáról Székesfehérváron át a Győr
felé haladó utat ellenőrizte. Ez
az út a híres „Fehérvárra menő hadi út”, amelynek említése a Tihanyi bencés apátság
alapítólevelében szerepelt legelső magyar nyelvű írott emlékünk.
(Az alapítólevelet megmutatom a képek között). A várat az oszmán félhold uralma
alatt egy kis létszámú török helyőrség bitorolta. Egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebi (a Török Birodalom Marco Poloja vagy Kőrösi Csoma Sándora) is említ útleírásában. A török világutazó így ír a várról: „Székesfehérvár alá tartozó szubasiság
(közigazgatási alközpont). Parancsnoka és elég katonája van. A Bakony hegyei
között egy magas dombon álló kicsiny, erős építésű váracska, de én nem mentem
be. A várban III. Murád khán dzsámija van…”
A
vár pusztulása – ellentétben sok sorstársával – nem a Habsburg várrombolási őrülethez
köthető, a várat az elhanyagoltság, az enyészet változtatta rommá, meg hogy a
környékbeli falvak lakói innen vitték a köveket építkezéseikhez… A fél várat
már így is elhordták… II. Rákóczi Ferenc
nagyságos vezérlő fejedelmünk szabadságharcának leverése (1711) után
kőváraink a Habsburg
császárok által történt módszeres felrobbantásának a sorozata kezdődött. Félve
a "rebellis" magyaroktól, tudatosan lerombolták várainkat, hogy így
vegyék elejét a további lázadásoknak. Ez a tény, valamint az, hogy a Habsburgok
már I. Lipót idejében sem törődtek a magyar várakkal, elhanyagolták, nem volt
az udvarnak pénze a várak felújítására, nem volt pénz a helyőrség zsoldjára, így szélnek
eresztették őket, valamint az előbb említett, a sorsukra hagyott várak
építőköveinek széthordása vezetett a magyar kővárak szinte teljes pusztulásához.
„Vár állott, most kőhalom…” írta meg Kölcsey.
Ezért van manapság hazánkban annyi romvár…
Az
1850-es években Rómer Flóris, a „Magyar régészet atyja”, polihisztor ismerte fel a vár történelmi és régészeti jelentőségét. A
20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált,
melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői
Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal
megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is
folytatódnak. Hazánkban számtalan példa volt arra, hogy régen a helyiek inkább
széthordták az utolsó követ is egy hősi múltja ellenére is méltatlanul romossá
vált vár falaiból, sem hogy tegyenek valamit a környezetükben fellelhető
műemlékért és megmentsék azt. A Csókakői Várbarátok Társasága, amely egy lelkes
civil szervezet, tagdíjakból, szponzori és önkormányzati támogatásokból,
jelentős társadalmi munkával, szinte önerőből elvégezte a várromok környékének
megtisztítását, felvezető út és a közmű kiépítését, valamint a vár felújítását,
amely még ma is tart. Nem hagyták, hogy a vár elpusztuljon, teljesen leépüljön
és romhalmazzá váljon. A vár megóvásával, megmentésével tisztelegnek eleink,
magyar vitézeink, hőseink előtt. A Társaság civil tagjai (5-6 fő), építészek, kőművesek, mérnökök,
segédmunkások, heroikus módon önerőből és kétkezi fizikai munkájukkal saját
maguk renoválják, építik a vár bástyáit, épületeit kőről kőre, minden pénzüket,
munkájukat, idejüket rááldozva. Le a kalappal előttük! Tisztelet és megbecsülés
érte. A vár belépésért díjat nem szednek, az szabadon látogatható. A bejáratnál
el van helyezve egy lelakatolt vasláda, amolyan becsületkassza, és aki úgy
gondolja, adományozhat némi pénzt a vár további felújítására, építésére. Mikor
elhagytuk a várat, Micával mi is beletettünk 2000 Forintot. A vár mai építői
nagy segítséget kaptak a felújításhoz 2017-ben, a Nemzeti
Várprogram keretén belül. De ahogy néztem - a vár
minden zegét-zúgát bejárva -, még nagyon sok a teendő… De ami biztos és látható, hogy egyre
szebb lesz a vár és egyszer majd a kőhalomból felépül és újra büszkén fog állani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése