A
József krt. 2. és a Rákóczi út 39. szám alatti saroktelket dr. László Zsigmond
miniszteri tanácsos vásárolta meg valamikor 1890-ben. Kiss István építész,
egyetemi tanárt kérte fel, hogy egy sarokkupolás, nagyméretű bérházat tervezzen
és építsen fel számára. Ez meg is történt, az 1893-as, 94-es esztendők során.
Az évszámok jól olvashatók a szobrok feletti díszes mezőkben. A hatalmas,
monumentális bérház díszes, eklektikus homlokzatot kapott, nagyméretű
sarokerkéllyel. A kupolán a Vendégszeretet című szobor állt (ma már nincsen
meg), a zárt, köríves sarokerkély két oldalán pedig a Béke női és az Erő férfi allegorikus
szobrai láthatók, Róna József szobrászművész alkotásai. Szegény „Erő” nem
tudom, hogy mikor veszíthette el a bal lábát, mert most fél lábon álldogál a
baldachin alatt. (Néhány évvel ezelőtt még megvolt). Az erkélyt tartó öt stilizált férfifejből sajnos, ma már csak kettő maradt meg. A főbejárat díszes,
oszlopos kapuja az épület egyik éke. Eredetileg a díszítményes, faragott,
kétszárnyas kapuzata itt volt kívül, a ház homlokzatával egy síkban.
A ház kapualjának és árkádjának mennyezetét,
pedig nem más, mint a kor egyik leghíresebb, és legnagyobb festőművésze, a
freskófestészet halhatatlan ikonja, maga Lotz Károly festette. Lotz, korának egyik
legfoglalkoztatottabb freskófestője volt. Mesteri tudását az alak- és
aktábrázolásban, a portré- és tájképfestészetben is megcsillogtatta. Gyönyörű
freskóit itt a kapualjban és az árkád alatt kevesen veszik észre, mert ahhoz az
embereknek - akik a szürke hétköznapok rohanásában sietve mennek el alatta -,
fel kellene nézniük... Ehhez még hozzájárul, hogy akkor is kevésbé gyönyörködhetnének
benne, mert a kapualj magas mennyezetén megbúvó, gazdagon díszített képeket
homály és sötét árnyék uralja, a kapun bejövők mozgására felgyulladó 40 wattos
égő pedig szinte alig világítja meg. De ha hozzászoktatjuk a szemünket a
sötétséghez, akkor egy kis idő múltán csak ámulhatunk és bámulhatunk… A
mennyezeti részletgazdag díszítés és a két, női alakokat szárnyas puttók
társaságában ábrázoló freskó szemkápráztató. A kis előcsarnoknak is beillő
vesztibülben, a lift mellett, a fal boltíves fülkeablakában egy gyönyörű, korsójából
éppen vizet öntő nő márványszobrát is megcsodálhatjuk, amint, lába egy delfinszerű, tengeri hal hátán
nyugszik. Igaz, ő is kissé félszegen, szégyenlősen bújik meg az őt félig eltakaró
sejtelmes, sötét árnyékban. A ház apró, kis udvarának nem egy, hanem két kútja
is van. A közepén egy nagyon szép, ötszintes, borostyánnal futtatott csobogó
áll, a falnál, az ablak alatti limlomok közt és a fali csőkígyók szorításában pedig egy kis márvány falikút rejtőzködik.
Az aluljáróból feljőve, vagy az utcai
járdáról betérve, a gyönyörű mennyezetfreskókat és a bérház más, rejtett apró
csodáit bárki megnézheti a Blaha Lujza téren, ha egy percre megáll a ház előtt. Csak be
kell mennie… Csak fel kell néznie…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése