Az ördög katlanjának peremén; a Vadálló-kövek bizarr kavicstornyai

Aki felmászik a Vadálló-kövek különös kőtornyaihoz (nem könnyű túra!), annak pontosan olyan élményben lesz része, mintha a Nápolyi-öböl menti Vezúv vulkán kráterének széléhez menne fel. Én még nem voltam a Vezúvon, de a Vadálló-köveket látni és a meredély szélén állni, pontosan ilyen érzés lehet. Mert itt is, egy, az ősidőkben működött, majd kialudt vulkán kalderájának, vulkáni üstjének a peremén állhatunk és láthatjuk a katlan szélének megmaradt, fekete kőóriásokká dermedt sziklatornyait, csipkés gerincét.

    15-12 millió évvel ezelőtt a mai Visegrádi-hegység és a Börzsöny területén több kisebb-nagyobb andezitlávás vulkán működött. A legnagyobb tűzhányó közülük a Börzsöny hatalmas szupervulkánja és a nagyjából a Dobogókő és a Szent Mihály-hegy között magasodó óriási kettős karimájú vulkánhegy volt. Az Üstökös-hegy (Dömös felől), Prédikálószék, Keserű-hegy, Nagy-Som-hegy, Bánya-hegy, Öreg-Pap-hegy és a Mátyás-hegy vonulatai alkották az egykori belső vulkán kráterét, amely kalderából csak a Vadálló-kövek peremsziklái maradtak meg.
    A kettős vulkán úgy alakulhatott ki, hogy a vulkán (a külső karimás) több millió éven át tartó aktív szakaszában, szemcsés tufát és durvább andezitos kőtörmeléket terített a tájra. Ez a kőzetanyag a finom vulkáni porral és hamuval, valamint a lávával keveredett és mint jóféle kötőanyag összecementálódtak és egy andezitláva-tufa agglomerátum keletkezett. Később a vulkán felrobbant (valószínű, hogy az akkor kialakuló Pannon-tenger hordalékos, leülepedett, vizes homoküledékével érintkezhetett), és egy hatalmas kaldera, vulkáni katlan jött létre. Ennek a nagy, külső vulkáni peremnek a maradványa a Dobogókő alatt közvetlenül, a mai is látható Szer-kövek és a Thirring-sziklák. Aztán a szuperrobbanás után újra megélénkült a vulkán, de most a hatalmas katlanon belül egy kisebb átmérőjű kráter okádta a lávát. Egy idő után ez a belső, kisebb vulkán is felrobbant. Így keletkezhetett az új, azaz most már a kettős vulkán belső kalderája, amelynek egy viszonylag hosszabb, több száz méteres maradványát láthatjuk a Prédikálószék oldalában húzódni, s amelyek  a Vadálló-kövek groteszk, különös formájú kőtornyait, sziklagerincét alkotják. (Az egyik képen megrajzoltam a Börzsöny szupervulkánt, a mai, valóságos helyén elképzelve, valamint Szatelit képeken bejelöltem a Dunakanyar vulkánhegyeinek szintén valóságos helyeit). A katlan belsejében és a körülötte elterülő nem cementálódott puhább, finomabb törmelékes anyag, például a könnyű, likacsos szerkezetű tufa az eróziós hatások következtében lemállott, a víz elhordta és így maradt meg a Vadálló-kövek meredek sziklagerince, lényegében a belső vulkán kalderájának oldalfala.

   A feketefejű, mozdulatlanná vált kavics- és kőszörnyek bizarr látványa kissé ijesztő, de egyben lenyűgöző. Mintha Belzebub rémületes, pokoli tornácán állnánk... A sziklatornyok tövéből a kilátás meg egyszerűen csodálatos. Innen fentről a távolabbi Dömös, a Duna és Dobogókő felé, valamint a Rám-szakadékot és a Lukács-árkot rejtő szurdokvölgyekre láthatunk.