Aki éppen arra jár és
elmegy a ferencvárosi Kinizsi utca 31. számú ház előtt, nem is gondolná, hogy a
ház kapubejárója, udvara mennyi kincset, szépséget őriz féltékenyen elrejtve mindenki elől, immár több mint
száz éve. Az épületet Kinizsi-háznak is lehetne nevezni, mert homlokzatán a
legendás hírű törökmarcangolónak, Mátyás király kedvenc hadvezérének, nemes Kinizsi
Pálnak mellszobra áll, alatta vörös márványtáblán a „KINIZSY” név olvasható.
(Régi, családi okiratokon szerepel így). Kinizsi, a nagyerejű és rettegett törökverő, a magyar- és a világtörténelem egyetlen
hadvezére, aki nem vesztett csatát. Mindenki előtt ismert - Bonfinius tollából - az a róla szóló történet illetve legenda, amikor, még ifjú molnárlegényként egy százkilós malomkövet tálcaként használva
kínálja meg egy pohár vízzel, az éppen arra vadászó Mátyás királyt. Szobrától
balra és jobbra, szintén egy-egy márványtáblán olvasható a ház építésének
dátuma. Az épület küllemre szép, már-már diszkréten visszafogott, összhatásában mégis impozáns. Erről a homlokzati díszítőelemek
bősége gondoskodik, így az a környék egyik legszebb lakóházának mondható. A házat Szeleczky Lajos építtette, erre utalnak a díszes mezőkben látható S, illetve S L betűk is.
A kapun bejutni nem könnyű. Azt ugyan nem
fenekedő Kerberoszok őrzik, de a bizalmatlan lakók valahogy a felcsengetésemre
nem szívesen akartak látni házukban. Végül, szerencsémre, az éppen kikukucskáló
idős házinéni engedett be. Kedvesen beinvitált, úgy látszik elnyertem a
bizalmát, amikor jöttöm célját elmondtam neki. Egy jó félórát kellemesen
elbeszélgettünk egymással. Így megtudtam család- és élettörténetét is. Sokat megélt... Szívesen
hallgattam. Aztán amikor visszatért földszinti kis kuckójába - biztatott, hogy
„fotózzak le mindent nyugodtan” -, akkor én nekiláttam felderíteni a ház rejtett
csodáit.
A kapubejáró felett, a falon kétoldalt a Négy
Évszak allegorikus ábrázolása látható, négy freskóképen megfestve. A
négy évszakot egy-egy pufók puttó, vagy inkább apró kisgyermek jeleníti meg; a
virágos réten álldogáló „Tavasz”, a furulyán trillázó „Nyár”, a szőlőt
szemezgető „Ősz”, és a fázós, kissé alul öltözködött, a tűznél melegedő „Tél”.
A képek alatt, a falon elhelyezett emléktáblán a ház építőmestereinek nevei,
valamint a dátum olvasható: 1899. Felirata szerint "Isten kegyelméből lett ezen ház tervezve és építve Szeleczky Lajos által. Isten védelmezze e házat lakóival és építőivel együtt". Alatta kő ülőpad van. Innen öt lépést sem kell tennünk, egy színes-díszes, virágos
oszlopfőn Patrona Hungariae, azaz a Magyarok Nagyasszonyának életnagyságú,
festett faszobra áll, ahonnan szelíden tekint le reánk a magasból, karján a kis Jézussal, másik kezében a
szívén tartott magyar címerrel. A Madonna-szoborral átellenben egy féldomborműves fríz
szalagja húzódik végig a falon; rakoncátlankodó, virágfüzérekkel játszó puttók csoportjai láthatók
rajta.
A lépcsőház és a belső udvari, több
szintes függőfolyosók tiszták, gondozottak (teli volt muskátlival), szépen karbantartottak. A padlózat színes-mintás terrazzo kövezettel burkolt. Az udvar apró kiskertje – fáival, bokraival – hangulatos és ápolt. Az udvar
belső falán, vagy négy méter magasan, egy boltíves fülkeablakban Szent Flórián
tüzet oltó szobra óvja a házat és lakóit a tűzvésztől. Szobra alatt kerámiás tondók sorakoznak, amelyekben ősi magyar
címerek láthatók, hegyes talpú pajzsokon megjelenítve. Itt látható a
Hunyadiak feketehollós, a Szilágyi família zergés nemesi jelképe, valamint az
Anjou-ház liliomos címere.
A házzal majd’ egyidős gondnok-nénike
elmondta, hogy néhány évtizeddel ezelőtt, a kertben állt egy fakereszt is, ami
az ötvenes években, hogy-hogy nem eltűnt. Azt is elmesélte, hogy a lépcsőházat színes
ólomüveg-ablakok díszítették, a három szent, Katalin, József és György ábrázolásával,
de ezek a II. világháború alatt elpusztultak.
A kapualjban, a falon, egy eredeti, 1838-as
árvíztábla is található. A vízszintvonal pontosan az állam magasságában
húzódott, tehát itt kb. 160 cm magas víz hömpölygött akkor. De eredetileg nem
itt volt a német nyelvű tábla, hanem a szemben lévő ház falán, de amikor azt
lebontották, a táblát áthozták ide és ugyanabban a magasságban beépítették a
kapubejáró falába.
És még egy fontos, sporttörténeti érdekesség
a házzal kapcsolatban. E házban élt és lakott Bauer Rudolf magyar atléta, aki
diszkoszvetésben Magyarország első atlétikai olimpiai bajnoka volt a Párizsban
rendezett olimpián, 1900-ban. Győzelmét egyedi, szokatlan dobóstílusával érte
el, amellyel forradalmasította a sportágat. Ez pedig nem volt más, mint a máig
is használt, modern, fordulásos technika, amellyel maga mögé utasította a
sportág angol és amerikai nagymestereit. Több sportágban többszörös magyar
bajnok. Rendkívüli sportoló volt és nagyszerű ember. Emléktáblája a ház falán látható.
Csak remélni tudom, hogy ez a sok apró kis
csoda, a ház kincsei és a már több mint száz éve hűséges védelmezői; Kinizsi Pál, a
Négy Évszak kis angyalkái, Magyarok Nagyasszonya, Szent Flórián, még sokáig itt
fognak állni a ház lakóinak örömére, és a mi örömünkre is, akik véletlenül erre
járunk és a kedves házinénike talán beenged másokat is, hogy ezeket a
szépségeket ők is láthassák és gyönyörködjenek bennük…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése