A Szent Jobb kápolna EREDETE
ÉS BALATONALMÁDIBA KERÜLÉSE
A
budai királyi vár Zsigmond kápolnájából nyílt (a főoltár mögött) az a
kápolna-fülke, amelyben 1901 és 1944 között Szent István Jobbját őrizték. A
harcok során a vártemplom teljesen elpusztult, de a Szent Jobb kápolna – bár
súlyosan megrongálódott –, csodálatosan megmaradt, mert a királyi palota egy
emelete ráomlott, romjaival eltakarta és a további teljes elpusztulástól
megmentette. A kápolna mennyezetét Lotz Károly tervei alapján Róth Miksa műhelyében
készített, Szent
Istvánt ábrázoló
aranymozaik díszítette, amelyet a millenniumra tervezett. Tizenkét esztendeig
roskadozott terhével a romok alatt, míg az “utolsó órában” sikerült megmenteni
a végső pusztulástól. Az ötvenes évek közepén az akkori plébános, Dr. Pintér
Sándor, Bicskei Karle János festőművésztől (aki akkor dolgozott a templom
falképein) értesült a budai vár romjai között rejlő, pusztulásra ítélt
értékről. Az ő kezdeményezésére és szervező munkája eredményeként épült fel a
Szent Jobb kápolna pontos mása a balatonalmádi Szent Imre plébánia templom
mellett. A boltozat mozaikját és a kápolna belső terének több részletét (az
oltárt a tabernákulummal, a gyertyatartókat, a kovácsoltvas kaput és márvány
keretét) hozzáértő kezek gondos munkával rekonstruálták a teherautókon
ideszállított töredékekből. A plébánia és a kápolna történetének egyedülálló
szépségű napja volt 2000. május 13-a, amikor a Szent Jobb ereklye egy napra
visszatért eredeti őrzési helyére. A millenniumot záró ünnepségek részeként,
2001. augusztus 19-én a Szent Jobból származó ereklyét adományozott a
kápolnának Szabó Géza, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre. Így
az almádi kápolnában
egyedülálló módon egy helyen találhatók meg a Szent királyi család - Szent
István, Szent Imre és Boldog Gizella - ereklyéi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése