„Rákóczi városa,
híres büszke Kassa…
van-e annyi
könyv, hogy méltón elsirassa!
Rákóczi
csontjai, hogy legyenek békén,
mikor csehek
járnak a Hernád vidékén?”
vitéz Somogyváry Gyula „Gyula diák”: Panaszkodnak a magyar szelek (részlet)
II. Rákóczi
Ferenc választott erdélyi fejedelmet, a Habsburg önkény ellen harcoló, a magyar
szabadságért küzdő ország vezérlő fejedelmét III. Károly, osztrák császár
felségárulással vádolva a birodalom ellenségének és örökre száműzöttnek
nyilvánította.
Amikor a Nagyságos Fejedelem 1735. április 8-án Rodostóban meghalt, itthon már
nagyon kevesen emlékeztek rá. A Fejedelem haláláról és első temetéséről Mikes
Kelemen (Rákóczi íródeákja, kamarása) levelei számolnak be. Ezt írja: „A testet
másnap felbontottuk és az aprólékját egy ládába téve a görög templomban
(Rodostóban) eltemették. A testet pedig a borbélyok füvekkel bécsinálták; mert
még nem tudjuk, mikor vihetjük Konstancinápolyba. A szívét Franciaországban
hadta hogy küldjük. A testet húsvét után egy nagy palotán kinyújtóztattuk, ahol
isteni szolgálat volt harmadnapig. Mindenféle embernek szabad volt a testet
meglátni. Harminc török is volt egyszersmind, aki látta és akik jól üsmerték
szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt, hanem azt hirdetik, hogy titkon
elment és mi mást öltöztettünk fel valakit helyében. Bár igazat mondanának.
Tegnap az isteni szolgálat után a testet koporsóban zártuk. A porta
megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Konstancinápolyban vihessük,
egy nagy ládát csináltatván, a koporsót belézárattam, hajóra tétettem és
egynéhány magammal július 4-ikben megindultam, 6-ikban Konstancinápolyban
érkezvén, a ládát, akiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót
kivévén belőlle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt pedig azon a
helyen ástak, ahová temették volt az urunk anyját. Akinek is csak koponyáját
találták meg és aztat a fia koporsójába bézárták és együtt eltemették.” (Július
18.) („Török országi levelek”)
Az 1867-es kiegyezés után, amikor - gróf Batthyány Lajos és Kossuth Lajos
temetését követően -, a feléledő Rákóczi-szabadságharc emléke a magyar
nemzettudat meghatározó részévé vált, azonnal felmerült a fejedelem hamvai
hazaszállításának gondolata. Az egyre erősödő követelésnek - hogy Rákóczi és bujdosótársai
hazai földben nyugodjanak -, végül Ferenc József császár engedett. (A temetés
után összeült országgyűlés törvényi határozatban marasztalta el a császárt,
mert nem vett részt a gyászszertartáson…)
Thaly Kálmán országgyűlési képviselő kassai üdvözlő beszéde a nagy hazatérés
körülményeiről (egy öttagú bizottság élén ő ment a török székvárosba,
Konstantinápolyba a fejedelem hamvaiért s ő hozta haza. Ő volt az az
állhatatos, nagyszerű magyar ember, aki oroszlánrészt vállalt és a legtöbbet
tett a szent ügyért ):
„Megható volt azt látni, hogy az országnak még nem magyarlakta vidékei is az
egyszerű polgárnép, egyszerű pásztorok, siettek a vasúthoz amerre elhaladtunk,
hogy üdvözöljék, s nemzeti lobogó alatt énekelték a Szózatot és a Himnuszt s őrtüzeket
gyújtottak mindenütt, ha másból nem tellett, szalmából, a fejedelem
tiszteletére világossá téve még az éjszakát is az ország legszélső határától,
Orsovától Kassáig. Több helyütt a gyászkocsik elvonulásakor a tömeg térdre
borult. Az elvonulás alatt mindenütt folytonosan kongtak a harangok.
Mi édes urunk, felséges fejedelmünk, a vereckei szoroson mentél ki hideg
északon Lengyelországba, kemény, havas februári időben, és délen, Magyarország
legdélibb csúcsán, Orsován át hozunk haza téged Nagy Törökországból. Álmodhatod
most már nagy álmaidat az édes hazai földben, halott poraid annyi ideig
idegenben pihentek. Zarándokolhattak hozzád, odatérve magyarok akkor is és ott
is. Azt várom, és azt óhajtom, hogy a Rákóczi-kultusznak e fellendülése után,
amelyet Orsovától idáig meghatva szemléltünk, nem leszen soha elfeledve és a
felséges hamvadhoz s a kassai dómban állítandó remek emlékedhez zarándokolni
fog az egész ország, különösen pedig az ifjúság, hogy hazaszeretet tanulhasson
a lelkes fejedelemtől, akiknek emléke, míg magyar él, örökké élni fog.”
A vonat a szent hamvakkal a Nyugati pályaudvarra érkezett meg. A Fejedelmet és
társait a Szent István bazilikában ravatalozták fel (Thökölyt a Deák téri
evangélikus templomban). Majd a vonat Kassára vitte a drága halottakat. A
hányatott sorsú Nagyságos Fejedelem II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak
1906. október 29-én hazahozott hamvait végül a kassai Szent Erzsébet
székesegyház altemplomában helyezték el, hatalmas, országos részvét és nagyfokú
megrendültség megnyilvánulása mellett.
A kriptában Forster Gyula, az országos öttagú bizottság tagja kinyitotta
Rákóczi József cédrusfa koporsóját és kivette abból a csontokat tartalmazó
ládát, kinyitotta Zrínyi Ilonának Konstantinápolyban ideiglenesen leólmozott koporsóját,
és ebbe tette az unokának, Rákóczi Józsefnek a csontjait magában foglaló ládát.
Ezután a rézkoporsót újra leólmoztatta és a II. Rákóczi Ferenc
maradványait tartalmazó rézkoporsóval együtt kőszarkofágba helyezte.
Hasonlóképpen egy kőszarkofágba tették Bercsényi Miklós és felesége Csáky
Krisztina hamvait, valamint külön-külön Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi
maradványait.
A szarkofágok mind barokk stílusban készültek, amelyeket Andreotti Anzelm, és
Franz Graf Mikula, a bécsi Udvar szobrászai terveztek és faragtak. A II.
Rákóczi Ferencé rózsaszínű csiszolt márványból való. Magassága 1,75 méter.
Bercsényi Miklósé haraszti márványból készült és oldalt két címer díszíti. A
Sibrik Miklósé és az Esterházy Antalé szintén haraszti kőből van faragva, és
családi címerükkel van díszítve. A szarkofágon a következő felirat van a
két-két címer között:
„Itt nyugszik
II. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély fejedelme. Meghalt 1735. április
18-án Rodostóban. Az ő hőslelkű anyja, Zrínyi Ilona, I Rákóczi Ferenc, utóbb
Thököly fejedelemnek hitvese. Meghalt 1703. február 18-án Nikodémiában és fia
Rákóczi József meghalt 1738. november 18-án Cernavodaban, kiket nemzetünk
balsorsa számkivetésbe juttatott.”
Hátul ez áll:
„Számkivetésüknek I. Ferenc József apostoli királyunk vetett véget, ki drága
poraikat a nemzet örömére visszajuttatta, és a haza szent földjén helyeztette
örök nyugalomra 1906. évben. Az ő dicső emlékük erősítse az utódok
hazaszeretetét.”
A kripta lejárata a templom északi oldalán lévő mellékhajó alatt található,
szűk lépcső vezet le. A lépcsővel szemben három szarkofág: a középső II.
Rákóczi Ferenc, édesanyja Zrínyi Ilona és a fejedelem legidősebb fia, Rákóczi
József bronzkoporsóját rejti, a bal oldaliban Sibrik Miklós udvarmester, ezereskapitány,
a jobb oldaliban gróf Esterházy Antal, a fejedelem generálisa, tábornagya
nyugszik. A lépcső lejáratától jobbra, Esterházy szarkofágja mellett gróf
Bercsényi Miklós kuruc főgenerális, a fejedelem közeli harcostársa és második
felesége, Csáky Krisztina grófnő nyugszanak. Az a gyászzászló, amit a menet
élén vitt egy páncélos lovag az újratemetéskor, a lépcső aljánál lehet
megtekinteni. A Rodostóból hazahozott sírköveket a kripta feletti Szent
István-kápolna falában helyezték el.
A Nagy Fejedelem és bujdosótársai hamvai csak alig tizennégy évig nyugodhattak
a magyar állam földjén. Mint tudjuk, nem a helyük változott meg, hanem az
ország határai…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése