A gyönyörűséges boszorkány; a nagyezerjófű és a mezei virágok bíborpalástos királynője; a bíboros kosbor. Adyligeten.

"Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,
Fut hideg forrásnak enyhítő vizére,
És ezerjófűvet tépni a sebére."

                                       Arany János: Toldi

A nagyezerjófű mindenekelőtt  - és ez a legfontosabb -, védett virágunk. Ezért is nem szabad leszednünk az erdők szélén sétálva. De letépni sem érdemes, mert aki ezt teszi, igencsak pórul járhat. De erről majd egy kicsit később… Latin neve feltételezhetően a Kréta szigetén található Dikté-hegy nevéből eredhet (Dictamnus albus). Több mint egy méter magas példányai is vannak, pompázatos rózsaszín (ezer színváltozatú) virágai hatalmas fürtökben ülnek a növény csúcsán. Impozáns látvány. (Mi egy majd másfél méteres, mellig érő, fantasztikus példánnyal is találkoztunk, pompázatos, dús virágzata kb. 40 cm volt!) Tudnunk kell róla, hogy bár szép is, jó is, hasznos is, de ugyanakkor alattomos, veszélyes és mérgező is. Szirén szépségű megjelenése és gyilkos természete ellenére viszont hasznos gyógynövény. Nevei (nagyezerjófű, erősfű, kőrislevelű ezerjófű) utalnak gyógyhatására, a népi gyógyászatban így használták láz, reuma, hasmenés, epilepszia, görcsök és köszvény ellen, izzasztószerként, sebkezelésre, illetve a homeopátiában is (menstruációs zavarok kezelésére). A leveleiből készült tea emésztésjavító, nyugtató hatású, gyökere vizelethajtó, méhösszehúzó. Illóolaját a parfümipar is használja. Mint minden gyógynövény, egyben mérgező is: máj- és veseelváltozásokat, véralvadási zavarokat, valamint depressziót okozhat.  Az egész növényen nagy számban találhatók illóolajat termelő mirigyek, mirigyszőrök. Éppen ezért, ha megdörzsöljük, erős citrus ill. citromillatot áraszt; ám nem tanácsos dörzsölgetni, irritációt, erős bőrgyulladást okozhat, fájdalmas hólyagok kíséretében (ezért inkább ne próbáljuk ki).
    További népies nevei: szarvasfű, szarvasgyökér. Találóbb azonban a boszorkányfű elnevezése vagy a sokat sejtető angol burning bush (= lángoló bokor) és gas plant (= gáznövény) név is. Ugyanis az illóolajak nagy melegben és szélcsendben felhalmozódnak a növény körül és akár meg is gyújthatók. Mivel gyúlékony, egy szál gyufával akár lángra is lobbantható, de alatta a növény – s ez is egy különlegessége -, nem ég el! Mózes égő csipkebokra több forrás szerint is valójában a nagyezerjófű volt. Dél- és Közép-Európától Kínáig elterjedt, száraz erdőkben, cserjésekben, erdőszéleken fordul elő. Hazánk hegy- és dombvidékein sokfelé megtalálható. Jól meg tudja védeni magát, hiszen aki egyszer csokorba szedte és „megégette” vele a kezét, legközelebb biztosan meggondolja magát. Élőhelyeinek pusztítása ellen viszont nem tud védekezni; a természetes erdők és erdőszélek visszaszorulása, beépítése jelentősen veszélyezteti fennmaradását.

A másik kedvenc és „ezer”-szer megcsodált hazai „mezei” virágunk a kosborok, az egyik leglátványosabb virágcsoda. Azok közül is az egyik legszebb, legimpozánsabb a bíboros kosbor. A tavasz sok szép virága között ő az egyik legszebb. A kosborok – biztosan sokan tudják – orchideák (latin gyűjtőnevük orchis). Csak mi hívjuk őket szép, régies magyar nevükön kosboroknak. Az ékes, régies nevükkel is megtiszteljük, megkülönböztetjük őket a világ többi orchideájától. A világon több tízezer, kis hazánkban mintegy hetven a fajaik száma. Kevésnek tűnhet, de a miénk, mindannyiunké! Éppen ezért kell megbecsülnünk őket és vigyáznunk rájuk. Itt nálunk minden fajuk védett, sőt fokozottan védett! (A szomszédos országokban már régóta.)

    Most beszéljünk a heréről. A kosbor szó a kos és a herezacskó (azt borító) nevekből eredő szóösszetétel. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis a növény gyökerein ikergumók fejlődnek ki, ezek pedig eleinket a kos heréire emlékeztették, valószínűleg a hasonlóság miatt... De nemcsak mi magyarok láttuk ilyennek, hiszen a görög-latin orchis név szintén herét jelent. Ennek apropóján az ikergumóknak a szaporodásban van nagy szerepe: ha a virágtő nem hoz magot (mert például a legelő állatok letapossák), a virág, az ikergumóinak köszönhetően a következő évben ugyanott kihajt… Újabb esély a szaporodásra és hogy újra nyíljon… A "heregumók" biztosítják a fennmaradást...

   Szomorúan állapítom meg - legalábbis a tapasztalataim is ezt bizonyítják -, hogy az ember nem becsül semmit. A magyarországi orchidea-, kosborfajokat számos veszély fenyegeti. Ezek közül az úgynevezett antropogén tényezők, az ember által okozott károk a legnagyobbak. Ha tavasszal látjuk, hogy nyílnak a réteken, sötét bíborbársonyos palástjukkal kis virágtornyokként magasodva, kiemelkedve a fű között, csak csodáljuk őket, ne bántsuk.