A
24.Hu híre: „2016-ban, 86 éves korában elhunyt Bud Spencer.
A színész legidősebb fia, Giuseppe Pedersoli Budapestre látogatott,
és ha már itt járt, meglátogatta a filatorigáti graffitis falat, ahol édesapja
emlékét őrzik. (A kép bejárta a világsajtót, híre eljutott a Pedersoli
családhoz is. Mindannyian elismerően szóltak Magyarországról, a rajongókról,
arról a tiszteletről, amely a magyarok részéről megnyilvánul a színművész
iránt). Ez az a hely egyébként, ahol körülbelül naponta festik újra a falat, de
ehhez a részhez soha nem nyúlnak hozzá és mindig van néhány gyertya a mű előtt.
Reméljük jó darabig, sőt talán örökre ott maradhat a műalkotásnak
beillő graffiti, és nem rondítja össze valami fékezett tehetségű antiművész.”
Sajnos
hozzányúltak, sajnos összerondították… 2016-ban még épségben megvolt az óbudai
gyárfalra festett kép, de 2017-ben előbb tönkretették, bemocskolták
(tiszteletet nem ismerő, lelketlen emberek előbb Lagzi Lajcsi trombitás
arcképét festették közvetlenül mellé, ezzel összerondítva a képet, majd még
színes festékkel összefirkálták), később fekete festékkel lefestették,
ráírva franciául, hogy „ez nem egy emlékfal”. A Bud Spencer-hívők és rajongók
felháborodtak, joggal. Megpróbálták lemosni a fekete festéket nitrohígítóval és
körömkefével, kevés sikerrel. Tehetetlenségükben egy ironikus felirattal
üzentek a rongálóknak…(A Bűnvadászok c. filmből való, amikor a „rablótámadás”
előtt Terence Hill azt javasolja Bud Spencernek, hogy „jobb ha te mondod, a te
hangod mélyebb”).
Nem kedvelem a graffitiket. Szó szerint falfirkának, pontosabban falfirkálásnak tartom, amivel csak összerondítják,
bepiszkítják a falakat (a háztulajdonosok hogy örülhetnek neki!..) giccsnek
tartom, értéktelen kriksz-kraksznak, nem művészetnek. Kivétel a szabad
tűzfalakra festett képek, amelyek ábrázolásmódjuk, mondanivalójuk miatt jogosan
nevezhető értéknek, képzőművészetnek. Az illető, aki megfestette Bud
Spencer képét, nagyot alkotott, mert az élethűen megfestett kép nagyon jól sikerült,
és amiatt a hely kultikus emlékhellyé, zarándokhellyé is vált. (A képet a
TakerOne művésznéven ismert street art művész készítette.)
Szerencsére, 2016-ban, még időben, HÉV-re
szálltam, és kizötyögtem Filatorigátra, hogy - mivel hallottam róla -, megnézzem
a falképet és tiszteletemet tegyem a nagyszerű, köztünk, magyarok körében rendkívül
kedvelt színészlegenda emlékhelyénél. És szerencsére, nálam volt a
fényképezőgépem, így jó néhány képet tudtam készíteni róla. (Akkor még nem tudtam,
hogy néhány hónap múlva megsemmisítik, elpusztítják és többé már nem lesz…)
Szerencsére, hasonló módon jártam 2015-ben (itt
is időben zarándokoltam ki…) Erőss Zsolt és Kiss Peti graffitijével is -
amelyek szintén itt voltak a filatorigáti falon -, s amelyeket még időben
sikerült lefotóznom, mielőtt azokat is vandál, gaz emberek lefestették volna…
Szembesülve ezzel a két aljas tettel,
jöttem rá (persze mindig is tudtam…), hogy nem tudunk vigyázni értékeinkre. Még
a kicsikre sem. Nem tudunk vigyázni Budapest értékeire, kincseire. A régi
nagyok alkotásaira; házaira, palotáira, szobraira, emlékhelyeire, műemlékeire,
védett természeti kincseire, nem tisztelünk semmit; szemetelünk, rongálunk,
mindent tönkreteszünk, a mának élünk; a baj már kis korban kezdődik, amikor pl.
sok szülő engedi, hagyja, hogy csemetéi védett műemlékekre, szobrokra
felmászhassanak… (A köztéri szobraink is védettséget "élveznek". Másfelől a a szobrok, emlékművek tiszteletet érdemelnének, egyrészt a készítői miatt, másrészt akiért vagy ami miatt készült). A múltkor,
Ráckevén, fiatal szülők két, tíz év körüli gyermekei másztak fel a park millenniumi
emlékművére a szülők jelenlétében, cipőjükkel összesározva; nem mertem szólni,
tartva egy esetleges vitától, vagy egy veréstől… (Egyik sem hiányzott…) Pl.
ezért törhetett le az Erzsébet téri Danubius-kút (Ybl alkotása) szoborcsoport egyik
nőalakjának, Szávának a lábfeje... Nyilván nem „magától” tört le… Egy másik eset:
talán sokan tudják, hogy Pesten, a Széchenyi téren található Budapest
legöregebb fája, egy majd 230 éves akácfa. (Budán is található egy hasonló
matuzsálem-korú akácfa, majd mindkettejüket bemutatom...) Egyidős a francia
forradalommal, 1789-ben ültették a Duna-parti fasor létesítésekor. Ennek a
fasornak az utolsó, ma is élő hírmondója ez az öreg akác… Közelről látta
Ferenc József Király-dombi koronázását és a lován ülve tett négy kardvágását, amely
domb ott volt egészen közel mellette… Öregebb a Lánchídnál, a Magyar Tudományos
Akadémiánál és a tér összes palotájánál. Mára törzse meghajlott, erősen
repedezett, szinte a földön fekszik. Első támasztékát, mankóját a 80-as években
kapta, hogy ki ne dőljön, és elbírja az ágait. Makacs akarattal minden
tavasszal kihajt és kizöldül… Budapest fokozottan védett természeti értékei
közé tartozik. Néhány héttel ezelőtt azt láttam, hogy két család álldogál a
fánál, népes gyerekhaddal. Mind a hat gyerek (kicsik és nagyok) a fán
mászkáltak és ott játszottak… És még vagy két tucat példát tudnék mondani.
Visszatérve Erőss Zsolthoz, Kiss Petihez és Bud Spencerhez. Mára, velem együtt talán csak néhány ember létezik, aki lefotózta és őrzi
ezeket a „falfirka” képeket, „gaffitiket” ezekről a nagyszerű emberekről,
akikről egy-két tehetséges, ügyes „graffitisnek” jutott eszébe, hogy megörökítse
őket. Sajnos művük nem lett maradandó és időtálló… Nem maradt fenn az
utókornak, művüket már nemcsak mi, hanem az „unokáink sem fogják látni”…
8000 méter magasságban Kiss Péter
ereszkedés közben visszafordult a bajba jutott Erőss Zsoltért. A hegymászók íratlan szabálya, hogy odafönt, ilyen
magasságban már mindenki kizárólag a saját életét menti. Ő nem így tett, nem
tudta, hogy 8000 méter fölött már nem lehet, már nem szabad emberségesnek
lenni. Feláldozta magát Erőss Zsoltért, embertársáért. Ha a fiatal hegymászó nem megy vissza, hogy
segítsen megmenteni társát, biztosan leér az alaptáborba és életben maradt
volna… Ezért a hősies, önfeláldozó tettéért kapta a posztumusz Fair Play díjat...
Friss hír: 2018. 04. 16. A Himalája Kancsendzönga
hegyének 5500 méter magasságában, magyar hegymászók emléktáblát állítottak
Erőss Zsolt és Kiss Péter tiszteletére és emlékére. A két magyar teste és halhatatlan szelleme most már
örökre a Kancsendzöngán marad…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése