A
badland (angol: bad land
kifejezésből, jelentése „rossz föld”) a száraz és félszáraz területek agyagban
és homokban gazdag vidékeinek lepusztulásformája. E területeken az eső és az
erős szél a talajt lepusztítva hozza
létre a badlandekre jellemző formakincset, a szűk kanyonokat, árkokat, kisebb
eróziós völgyeket. A legnagyobb bandlands Észak-Amerikában található, Dél-Dakotában, a Bandlans Nemzeti Park. E kietlen, terméketlen vidéket az amerikai lakota (teton sziú) indiánok makȟóšičának, rossz földnek nevezték.
E kifejezés tükörfordítással került az angol nyelvbe.
Kazár közelében, 2-3 km-re a falutól egy ilyen Holdfelszínre
emlékeztető, néhány hektáros mini badland, egy több millió évvel ezelőtt lezajlott, és a mélységi
erózió következtében felszínre került riolittufa-ömlés található. Európában egyedülálló képződ-mény. Ehhez a
különleges geológiai, vulkanikus formációhoz hasonlót a világon összesen 6 helyen,
legközelebb a törökországi Kappadókiában tálalhatunk. A kőzet egyik
érdekessége, hogy fordított mágnesezettségűeknek bizonyultak, vagyis a kőzetképződés
idején a Föld északi és déli mágneses pólusa felcserélődött. A pólusváltások
időpontjának meghatározásában nyújt nagy segítséget e kőzetek vizsgálata. A
tufa egy ritka vulkanikus kőzetfajta, nagy erejű robbanásos vulkánkitörés
terméke, amely részben a levegőben izzó felhők formájában terjedt, részben pedig
a felhő összeomlása következtében a felszínre zuhanva ugyancsak forró, folyékony kőzethab formájában tört utat magának (mint jelenség a piroklaszt-árhoz hasonlatos), tehát a
kora miocén kori, körülbelül 20 millió évvel ezelőtt a Mátra vulkáni
kitöréseinek szórt anyaga. Nem egyszeri kitörés terméke, hanem 3-4 egymást
gyorsan követő ciklus során halmozódott fel. A fehér, könnyen málló, morzsálódó
talajfelszínt a víz eróziós munkája formálta, alakította jelenlegi formájára, benne
bonyolultan ágazó árkokat szabdalt, közöttük kúpokat, gerinceket, mély
barázdákat hagyva. Fokozottan védett természeti kincsünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése