A bonsaiokról és az orchideákról
biztosan mindenkinek van több-kevesebb tudása, ismerete. Én, amikor
meghallottam azt a szót, kifejezést, hogy Tillandsia, és azt, hogy az egy valamilyen
virágos növény, bevallom őszintén, azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák?
Viszont nincs olyan kertészet, virágbolt, vagy növényvásár, ahol ne
találkoznánk a Tillandsiákkal. További, magyar nevei: szakállbroméliák,
levegőbroméliák. Őket látva, mindenkinek megakad a szeme ezeken a láthatóan
talaj nélkül díszlő, esetenként hosszú szakállú vagy éppen tőrózsás
furcsaságokon. Micsoda földtől elrugaszkodott népség! És szinte hihetetlen, de
valóban, szinte a levegőben lógnak. Sokukat fára, kőre biggyesztik, ahol
gyökeret sem eresztenek, mégis vígan elszaporodnak. Az az érzése az embernek,
hogy ezek a fura, különös élőlények bárhol, még a levegőben is megélnek, még víz sem
kell nekik.
Már a névadásuk is regényes. A Tillandsiák a bromélia félék (Bromeliaceae) családjában, a három alcsalád egyikének, a Tillandsiae alcsalád, a Tillandsia nemzetség tagjai. Nevüket a finn nemzetiségű Elias Til-Lands botanikus (1640-1693) után kapták Linnétől. Az a hír járta, hogy a botanikus – egy hosszabb kirándulás alatt fellépő tengeribetegséget követően -, életre szóló víziszonyt kapott. Talán ezért adták neki a till lands (svéd) ragadványnevet. Linné nagyra becsülte a kissé bolondos botanikust, aki egész életét oktatással és növénygyűjtéssel töltötte. Linné 30 éves korában katalogizálta George Clifford növénygyűjteményét Amsterdamban. Ezek között találta az amerikai indiánok által caraguata-nak nevezett epifíta broméliát. Azt tartották, hogy ezek a broméliák különleges fagyöngyfélék, amelyek nem kedvelik a vizet. Innen már tovább gondolhatja bárki az összefüggéseket.
Levelei merevek, élénk zöldek; virágzatában
a fellevelek rózsaszínűek, maguk a virágszirmok lilák. A növény az alsó levelek
alól kis sarjakat hoz, amelyek telepet alkotnak. Ezek a szárazságtűrő növények
tehát a levelükön keresztül táplálkoznak (némi vízre azért nekik is szükségük
van), gyökerüket pedig kapaszkodásra használják, de valójában nincs is rá
szükségük. Ezeknek a fajoknak nincs szükségük talajra sem.
A Tillandsiák többek közt az ananász,
pikkelyvirág, lándzsarózsa, szakállvirág rokonai. A legnépesebb nemzetsége a
broméliáknak. Kb. ötszáz faja mellett, sok hibridjét termesztik. Egyesével vagy
telepekben élnek kaktuszokon, tüskés cserjéken vagy fákon, sziklákon vagy közvetlenül
a köves vagy homokos talajon. Kedveli a szárazabb klímát: a Tillandsiák képesek
alkalmazkodni a kíméletlenül száraz és forró élőhelyekhez. Többségükben Latin
Amerikából származnak, azaz törzshelyük Ecuador, Brazília, Paraguay, Uruguay és
Argentína, ahol 200 m magasságig fordul elő. A nedves, forró esőerdők (Darien
őserdő, Panama) epifitái között ugyanúgy vannak képviselőik, mint a felszáraz
sivatagokban (Sonoran sivatag, Mexikó), ahol viszont gyökeres növények.
Afrikában is él néhány fajuk, pontosan a Guineai-öböl partvidékének nedves
esőerdeiben.
Ezeket a virágcsodákat - több más között -,
az érdi Marczika Kertészetben mind-mind megtalálhatjuk és megcsodálhatjuk. (A
kertészet kereskedelmi tevékenységet is folytat, tehát ezeket a növényeket és
virágokat bárki mázsaszámra meg is vásárolhatja). A kertészgazda megengedte
nekünk, hogy körbejárjunk ebben a varázslatos tündérkertben. Órákat töltöttünk
ott, egyik csodálatból a másikba esve. A Marczika Kertészet arborétum,
botanikus kert, üvegház, növénykert, a virágok és a növények édenkertje,
paradicsoma - egyben. Bármelyik külföldi, vagy magyar botanikus kert
megirigyelhetné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése