Az Árpád-házi Szent Margit-templom, hétköznapi használatban Szent Margit-templom vagy Lehel téri templom Budapest XIII. kerületében, az Újlipótvárosban, a Lehel téren (2019. május 29. óta Szent Margit tér a neve a templom előtti térnek) áll.
1919-ben az akkori Lipótváros külső területein lakó katolikusok létrehozták a Kápolnaegyesületet, amely kezdetben lakásokban gyűjtötte össze a hívőket igehirdetésre, majd ebből a szervezetből jött létre a Lipótváros II. egyházközösség, 1920-ban. Az új egyházközség élére Zaymus Gyulát nevezték ki, aki lendületesen hozzálátott, hogy a híveknek megfelelő gyülekezési helyet biztosítson. Ekkor ugyanis a Pannónia utcai elemi iskola tornatermében volt lehetőség vasárnaponként misézni. Zaymus munkássága nyomán az iskola alagsorában rendezhettek be egy kápolnát. Az új plébánia még abban az évben elkezdett pénzt gyűjteni saját templomra, annál is inkább, mert a csatornán keresztül elöntötte a dunai árvíz az alagsori kápolnát.
A főváros által adományozott Ferdinánd téri telken hosszú adománygyűjtés és szervezési nehézségek után 1931-ben indult el az építkezés, és 1933. október 15-én Serédi Jusztinián hercegprímás felszentelte az elkészült templomot. Árpád-házi Margit szentté avatása után, 1944-ben vette fel az ő nevét. Möller István építész a Zsámbéki romtemplomról mintázott tervei alapján építette fel Wihart Ferenc építőmester a 918 négyzetméteres alapterületű templomot. Bár az összesen kb. egymillió magyar pengős templomépítési költséget a közösség adományozók segítségével kifizette, belső terének kialakítására, megfelelő díszítésre még további tíz éven át gyűjtött az egyházközség és a szomszédos templomok. A kétszázezer pengős alaptőkéhez Lord Rothermere adott ötvenezret. Az angol főúr következetesen ellenezte a Magyarországot sújtó igazságtalan trianoni békediktátumot, az ország megcsonkítását, kiállt Magyarország mellett és élete végéig támogatta a magyarokat. A templom egyik színes ablaka a nemes lelkű lord ajándéka… A templom bélletes kapuja és a rózsaablak (a többi ablakkal egyetemben Róth Miksa császári és királyi üvegfestő és mozaikkészítő mester műve), a vastag falak és a négyszögletes tornyok mind a mintaként szolgáló román kori templom középkori hangulatát idézi. A templomot Heintz Henrik falfestményei, freskói és Nemes Ősz György szobrai díszítik. A mozaikképek is Róth munkái. A templom harangjai Szlezák József harangöntő műhelyéből kerültek ki. A második világháborút kisebb rombolásokkal túlélte a templom, a hívők pénzéből helyreállították a károkat.
Budapest egyik legnagyobb temploma, a Szent István bazilika után a második legnagyobb. Ha a templomot kívülről nézzük, olyan mintha a Jáki templom párját látnánk. (A Jáki templomot a nyáron fogom bemutatni, mert most, 2022 tavaszán fog befejeződni a 2 éve tartó teljes felújítása).
A templom építész tervezője, Möller István, azt a feladatot kapta az egyházközségtől, hogy az általa tervezett épület Szent Margit (1242-1270) korát idézze fel. A feltételnek kiválóan megfelelt a zsámbéki premontrei templomrom, melyet a XIII. században építettek, és amelynek helyreállítása során szerzett tapasztalataiból merített ihletet a tervek elkészítéséhez. Ő vezette ugyanis a zsámbéki Romtemplom első komoly rekonstrukcióját a századfordulón, és ő volt az, aki – a világon először – kő helyett téglával pótolta a sérült épületrészeket, ezzel világosan megmutatva, mi a régi és mi az új. A Lehel téri templom, mivel viszonylag új épület, falai téglából épültek, kívülről – Möller terveinek megfelelően – zsámbéki mészkővel burkolták. Ilyen volt, azaz ilyen lehetett az eredeti zsámbéki bazilikatemplom. Pati Nagy Elemér történész, író tanulmányából:
„Nem lehet tudni, hogy Möller professzor szerelmes lett-e a templomromba, de azt biztosan látta: rengeteget kell dolgoznia míg Budapesten a Lehel téren Árpádházi Szent Margit tiszteletére fölépíti a kéttornyú templomot, a Zsámbéki premontrei prépostsági templom szakasztott mását.”
Möller István (1860 -1934) építész, műegyetemi tanár. A karlsruhei, majd a bécsi műegyetemen tanult építészetet. Műemlékvédelmi tevékenysége mellett saját tervezésű épületei is megvalósultak, mint például itt Pesten az Árpád-házi Szent Margit-templom (Lehel téri templom). Nevéhez fűződik a Vajdahunyadi vár (az Erdélyi!), a Gyulafehérvári székesegyház (szintén Erdélyben), a Pécsi ókeresztény mauzóleum, a Zsámbéki késő román kori/korai gótikus templomrom (már bemutattam) helyreállítása, valamint Erdély több nevezetesebb műemlékei, például a Hunyadi-síremlékek anyaga és kivitele, az Ócsai premontrei templom (ezt is volt szerencsém látni és bemutatni), a magyar román-kori építészet egyik csodája. 1897-ben az ő tervei alapján restaurálták az Egri minaretet. Az, hogy még mindig áll és fel lehet mászni a 40 méter magas tetejébe, mint egy müezzinnek (szűk csigalépcsője 98 emberpróbáló, keskeny, magas lépcsőfokot számlál), az amúgy kiváló török építészeknek és Möllernek köszönhető. (A minaretet is majd a nyáron mutatom meg, Eger sok-sok látnivalóival együtt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése