A Neandervölgyi ősember barlangjában: a Suba-lyuk barlang és egy, az ősi időkben vízár-vájta, vadregényes kanyonban: a Kőporos-szurdok a Bükkben, Cserépfalu közelében

A Bükk déli részén, Cserépfalu közelében, egy lenyűgöző, vadregényes szorost találunk – a Kőporos-szurdokot - amelynek, a most már csendes kis patakja, a Mész patak, az elmúlt évmilliók során vágta bele magát az itt vastagon lerakodott vulkáni törmelékes összletbe, az ártufába. Ugyanis a Bükkalja térségét egykori pusztító vulkánkitörések törmelékes anyaga, az ún. piroklasztikus kőzetek (pl. riolit- és dácittufák) alkotják. Ez a vulkáni törmelékes összlet a miocén földtörténeti kor elején, kb. 20–17 millió évvel ezelőtt rakódott le és halmozódott fel, kb. 150–450 méter vastagságban. A formáció zöme hullott (szóródásos), lavina (piroklasztikus tufaár) eredetű. Az ártufa (tudományos neve ignimbrit) olyan vulkáni törmelékes (piroklasztikus) kőzet, amely a heves, robbanásos eredetű kitörési felhő összeomlásából jön létre, a vulkáni kráter oldalán lavinaszerűen lehömpölygő szilárd részecskékben (pl. horzsakövek, kőzetdarabok, kristály- és üvegtörmelékek), por, hamu és gázokban gazdag törmelékből (innen a görög eredetű neve is: „tűzárfelhő”: ignis=tűz, nimbus=felhő) tevődik össze. (A Vezúv ilyen robbanásos tűzfelhője és piroklasztikus árja pusztította el a római kori Pompeiit, Kr. u. 79-ben). A forró összlet belsejében az üledék saját súlya (rétegterhelés) és magas hőmérséklete miatt összesülési–összeolvadási folyamatok zajlottak le, létrehozva az összlet belsejében keményebb és a lepusztulási folyamatoknak ellenállóbb rétegeket.

   Viszont egy kevésbé összesült, lazább szerkezetű riolittufa aljzatba vágta bele magát a Bükk hegyeiből a Cserépfalu felé most csak folydogáló, a mi kis Mész patakunk, amely egy látványos tufaszurdokot hozott létre az évmilliók alatt. A szurdok falaiban kiválóan tanulmányozhatók az erózió okozta aprózódás (mállás) jelei. A "kőpor" valóban folyamatosan pereg a sziklákról. Könnyen felismerhető a riolittufa levelesen lehántolódó, hagymahéjszerű mállása, amely a szurdok további tágítását és mélyítését idézi elő. 30-50 ezer év múlva - az erózió, a mállás, hordalékszállítás intenzitását figyelembe véve - a szurdok kétszer ilyen széles, de legalább háromszor ilyen mély lesz, vagyis sokkal látványosabbá válik, kezd egy mini "Grand-kanyonná" formálódni...