A Bél-kő hegy felhagyott, gigantikus mészkőbányája a Bükkben, Bélapátfalván

A Bél-kő hegy fehér mészkőszikláinak kőzete a triász földtörténeti időszak középső-felső részében (239 - 225 millió éve) sekély tengerben keletkezett. A Bükk kőzetei sok millió éven át hegységképző hatásoknak voltak kitéve, melyek eredményeképpen a Bél-kőt alkotó mészkő eredetileg vízszintesen lerakodott rétegei erősen meggyűrődtek és a gyűrődési tengelyfelületekkel párhuzamosan palásodtak, lemezes elválásúvá váltak. A Bél-kő, mint a Bükk-fennsík legnyugatibb pontja, szigetszerűen emelkedik ki környezetéből. 

  A cementgyártás alapanyaga a mészkő mellett az agyag vagy agyagpala. E területen a sekély tengeri Bükkfennsíki Mészkő Formáció mellett közvetlenül a jóval később keletkezett jura időszaki mélytengeri agyagpala, a Lökvölgyi Formáció (157 - 154 millió éves) helyezkedik el.

   A mészkőfal nyugati részén látható hosszanti üreg a hajdani ejtőakna maradványa: ezen „ejtették” le az itt kibányászott agyagpalát a palavágat szintjére, ahol előtörőben aprították, majd föld alatt, a vágaton keresztül lóvontatású csillékkel szállították ki a „napra”, a Bél-kő északi oldalára. Innen a mészkővel együtt kötélpályán jutott el a régi cementgyárba.

  A jura időszak kimélyült üledékgyűjtőjében („mélytengerében”) nagy mennyiségű ősmaradvány-mentes finom törmelék, agyag halmozódott fel. (A földkéreg erőinek hatására – nyomás, hőmérséklet – ebből a vízdús, laza üledékből képződik majd az agyagpala.) Ezen a tengerfenéken különös jelenségek is lejátszódtak: a földkéreg hasadékain izzó bazaltláva ömlött ki. A Bél-kő fehérlő mészkőszikláitól merőben különböző sötétvörös, barnás, szürkés kőzet, az egykori bazaltlávából keletkezett.

   A mára lebontott – a Bél-kő sebhelyét okozó – cementgyárat 1908-ban Wessely Károly osztrák nagyiparos alapította. Bél-kő szinte kiapadhatatlan mennyiségű, csaknem tiszta kalcium-karbonát tartalmú mészkővagyona kedvező lehetőséget teremtett Wessely számára, hogy Bélapátfalván cementgyárat alapítson. Az építkezés 1910-re fejeződött be. Ekkor kezdte meg a kor színvonalához képest igen korszerű cementgyár a működését. A napjainkra elbontott új cementgyárat – hat évig tartó építési és szerelési munkálatokat követően – 1980-ban helyezték üzembe.

   A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt a két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a kőzetanyag kitermelését a hegygerinc tetején folytatták. 730 méter magasságban megnyitották a felső kőbányát, amely 2002-ig – a cementgyár bezárásáig és lebontásáig és a kőfejtő rekultiválásáig – gyakorlatilag legyalulta a Bél-kő tetejét. Az 1979-es bányatelek fektetésekor a kitermelhető ásványvagyont 176,5 millió tonnára becsülték. A számítások szerint a Bél-kőből a közel száz év alatt 19 475 000 tonna mészkövet termeltek ki, ami azt jelenti, hogy a hegyből több mint 7 millió m3 hiányzik…

   Egy megcsonkított, mély sebeket kapott hegy látványa sose szép. De a megmaradt, monumentális, hatalmas sziklafalak alatt állva, és felnézve rájuk, a látvány ámulatba ejtő. Kihalt táj, de élet is van itt. Mondják, hogy szarvasok, őzek is be-bejönnek a bányaudvarba és a meredek sziklaszirtek oldalában zergék is szoktak mászkálni, vakmerő, nyaktörő mutatványaikkal. Valamint megfigyelhetjük és meg is csodálhatjuk a sziklacsúcsok tetején tanyázó, a legnagyobb hazai varjúfélénk, a fekete hollóknak műrepülőket megszégyenítő repülését. A szóbeszéd szerint a hollók akár 100 évig is élhetnek, bár ezt eddig bizonyítani nem sikerült. Egy ember elhatározta, hogy megszámolja, hogy hány évig él egy holló. De nem sikerült neki, mert a holló túlélte őt…