"A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza." (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

2020. április 12., vasárnap

A Jeli Arborétum, a csodás, rododendron tündékkel teli varázskert. Látogatás a Herendi Porcelánmanufaktúrában. Nemzeti kincsünk, egy templomi porcelánablak. Sárvár vára, a Nádasdy-vár.


A „virágos” gróf, egy másik bolond, aki messze földre varázsolta az örök tavaszt.

„Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.” (Gróf Ambrózy-Migazzi István)

A legváltozatosabb tájakon utazván rabul ejtették Anglia parkjai, Algéria buja flórája, a Földközi-tenger mediterrán növényei, lombhullató örökzöldjei. Ambrózy-Migazzi István a csodálatos élményektől elbűvölve, lehetetlent nem ismervén tűzte ki életcélját: elhozni a kontinentális éghajlatú Magyarországra az örök tavaszt. Először 1920 előtt, a Felvidéken hozott létre egy csodakertet, a Malonyai Arborétumot. De ezt Trianon elvette, ma Szlovákia "tulajdona"... Ambrózy otthonát is elvesztve a vas megyei Tanán élt, s a megyét járván kereste az új arborétum létesítésére alkalmas földterületet. Az alkalmas helyet végül Kám község határában, Jeli pusztán találta meg. 5 hektárnyi területen indította a munkát, s folytathatta 1933-ban bekövetkezett haláláig. 1932-ben súlyosan megbetegedett, de ezt eleinte titkolta családja elől, s a szokottnál is nagyobb ütemben szorgalmazta a kertben a vetést, dugványozást, ültetést. Majd egy augusztus eleji napon szólt erdészének, legkitartóbb munkatársának, Vörös Lajosnak:
 - Hozzon magával, kérem, egy kapát!
 - Milyen kapát, uram, hová megyünk?
 - Teljesen mindegy, milyen kapát hoz…
Sokáig bujkáltak az őserdő sűrűségű borókásban, míg egy eldugott helyen Ambrózy meg nem állt.
 - Jelölje meg ezt a helyet kérem, hogy majd meg tudja mutatni a családomnak. Azt akarom, hogy ide temessenek.
Néhány hét múlva, augusztus 31-én fejezte be alkotásokban gazdag életét. Síremlékén jelmondata olvasható: „Semper vireo” – „Örökké zöldellek”.
   Egyre több fafaj kapott otthont ebben a varázslatos birodalomban. Mára már több mint 50 fenyő, 39 nyír, több mint 100 lágyszárú hagymás, hagymagubós és gyöktörzses faj színesíti az arborétum növénypalettáját. Jeli, a rododendron virág itthoni hazája. Az antik hitrege szerint a királyné gyertyája (Asphodelus albus) világította meg az alvilági mezőket, s ennek a növénynek az egyik legszebb otthona ma is ezen a vidéken van. A leghíresebb és legszebb esemény a kert életében a havasszépe, vagyis ennek a különleges virágnak, a rododendronnak késő tavaszi, kora nyári virágzása. Ilyenkor szinte az egész arborétum virágba borul, és a gyönyörű pompázatos színek mellett a finom, bódító illat ejt ámulatba bennünket, az ide látogatókat. Ez mind-mind a virágos bolond hagyatéka...









































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése