A Gyilkos-tó legendája
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép
lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a
szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment
a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két
karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a
legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat
ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a
szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A
fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és
megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a
legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor
a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a
csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli
hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.
Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy
zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a
szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát,
ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy
megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját
várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a
világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy
legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott
segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet
rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok
megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási
szikladarabok zuhantak a mélybe, a hegyóriás aláomlott és az iszonyatos
földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort
is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó
vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal
borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a
Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a
megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a
füveket, bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett,
amelynek vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő fatörzseinek csonka maradványai. A környék
pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából, az
élet vize. Ha derült napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei
tekintenek szelíden vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése